Mire jó a toposz?

A toposzról röviden

A toposz egyfajta ismétlődést, visszatérő motívumot jelent az irodalomban, mely újból és újból azonos értelemben jelenik meg a különböző szerzők különböző műveiben. Ez a visszatérő motívum lehet kép vagy helyzet is.

Ilyen például a legtöbb romantikus regény (Csipkerózsika, Hamupipőke, Szépség és a szörnyeteg stb.), amikor a főszereplő egy jobb életről és szerelemről álmodozik*, ahol az eltérő társadalmi származás miatt elképzelhetetlen, hogy adott személlyel létrejöjjön ez a kapcsolat, mivel mind a két félnek változnia szükséges ahhoz, hogy boldogan éljenek, míg a halál el nem választja őket.

Ugyanilyen toposz, hogy a tél a halált szimbolizálja, az eső a bánatot, a fürdés a megtisztulást stb. Vagy az Odüsszeusz (és azon belül is pl. a vendégfogadás vagy a köszönés rendje), Rómeó és Júlia, Cyrano, Robinson Crusoe, Ivanhoe stb. Ezek mindegyike visszaköszön a modern művekben.

Maguk az írók is képesek saját toposzokat létrehozni, amelyek a műveikben rendre felbukkannak (pl. Rejtő Jenő, David Gemmel, J. Goldenlane).

Kérdés: A Hófehérke és a hét törpét milyen történetnél használnád fel?

*jobb élet és szerelem: nagyon sok népmese szól arról, hogy valamilyen hiány miatt (legtöbbször szegénység, éhezés stb.) a mesehős elhagyja otthonát szerencsét próbálni és így jut el egy gazdag személyhez, akinek van valamilyen problémája, ahol a mesehős szerencsét próbál. A probléma általában valamilyen kár: ellopták valamilyét vagy rendszeresen lopják valamilyét, esetleg a lányát rabolták el.

A jutalom meg többnyire sok-sok pénz és a lánya keze vagy a fele királyság és a lánya keze.

A fent említett toposzokban ugyanezek érvényesülnek. Egy alacsony társadalmi réteghez tartozó főszereplő kiállja a megpróbáltatásokat, jutalmul rendeződnek az anyagi problémái és rátalál élete párjára is.

Ugye, milyen egyszerű? Mint a faék. 😀

Kulcsfogalmak:

• Motívum: Visszatérő elem egy műben.
• Kép: Jelképes ábrázolás.
• Helyzet: Történet egy adott pontja.
• Jelentés: Tartalom, üzenet.

Miért nem jó toposzok alapján történetet írni?

Nézzük meg, miért nem jó a toposzokból kiindulni, amikor regényíráson gondolkozunk.

(Kivéve, amikor még csak tanuljuk a regényírást és gyakorlásként használjuk. Lásd korábbi bejegyzéseinket: A történetírás gyakorlása)

A legelső, ami rögtön eszünkbe juthat, hogy kerülni kell a sablonos, klisés megoldásokat. Ez még akkor is igaz, ha a kész művet meg lehet feleltetni valamely toposznak. Viszont nem mindegy, hogy egy toposz témájára támaszkodva készül a történet, mindig ahhoz kerül viszonyításra a folyamatban lévő írás, vagy az író a saját gondolatmenetét követve ír olyan történetet, ami megfeleltethető valamely toposznak.

Amennyiben a történetek szerkezetét szeretnénk tanulmányozni, érdemes a gyökerekig visszamenni, azaz a mesék, mítoszok, eredettörténetek és mondák világáig, ugyanis ezek azok a történetek, amelyek szerkezete évezredek alatt formálódott az ember kommunikációjával együtt. Ezeket az őseink még szóban mondták el (még korábban meg rajzokban), és ezek kerültek a későbbiekben leírásra. Az évezredek alatt ezekre a szerkezetekre alapozva alakult ki a ma ismert irodalom, színház- és filmművészet.

Bármely mítoszra, mesére alapozva meg lehet írni egy modern kalandregényt, amennyiben az alábbi szerkezet szerint épül fel:

• főszereplő, aki közvetlenül vagy közvetve érintett
• valamilyen megoldandó probléma; a konfliktus kiváltója
• cselekvési vagy megoldási terv
• a kudarc vagy a küldetés sikertelenségének fenyegetése
• megoldás vagy lezárás

Élő beszéd

Ha megfigyeljük, élő szóban teljesen másként mesélünk el egy velünk vagy mással történt eseményt, mint amikor regényként kerül megírásra. Élő szóban szinte kizárólag a cselekményekre koncentrálva mesélünk. Jobb mesélők játszanak a hangszínnel, hangsúlyokkal, mellette leírásokat adnak a környezetről, a szereplőkről.

Regényírásnál ennél sokkal többet adunk az olvasónak. Nem csak leírjuk, hogy a szereplő viccesen viselkedett, hanem szavakkal, mondatokkal megmutatjuk. Ezáltal az olvasóból érzéseket, reakciókat váltunk ki, mert megjelenik előtte a cselekmény; míg a környezet ábrázolása segít megteremteni a hangulatot, ami lehet emelkedett, vidám, komor stb.

A toposzok irodalmi jellemzői:

• Gyakoriság: Visszatérően jelennek meg a művekben.
• Stabilitás: Jelentésük viszonylag állandó.
• Változatosság: Különböző módon jelenhetnek meg.
• Többértelműség: Többféle értelmezésre adhatnak lehetőséget.

Hogyan tudunk a toposzokból kilépni?

Ahogy romantikus történetnél említettem, a legtöbb esetben eltérő társadalmi osztályból származik a két fél (királyfi - parasztlány: Büszkeség és balítélet, Bridget Jones naplója, királylány – parasztfiú: keress ilyen regényt!). Tehát lehetnek azonos társadalmi osztály tagjai, mégis a beteljesülő szerelmük miatt az életük jobbra fordul, ki tudnak törni a társadalmi osztályuk kereteiből, önmaguk lehetnek. Például globális vállalatvezér gyereke tanárként vagy orvosként szeretne dolgozni; szegénynegyedben felnőtt szereplő sikeres lesz és/vagy gazdag.

Ha megfigyeljük, a leggyakoribb toposz, hogy a főszereplő szegény, bántalmazott, traumatizált gyerekkort tudhat maga mögött, amiből így vagy úgy sikerült kitörnie. Belőle lett a rettegett maffiavezér, mert az utca keménnyé edzette testét, lelkét. Vagy a legsikeresebb ügyvéd lett, miután gyerekkorában árvaházban nőtt fel, mert a bank elárverezte a házukat, a szülei utcára kerültek és ott is haltak meg hajléktalanként és ezért akar segíteni a bajbajutottakon.

A romantikus regényeknél szintén azért szeretik ezt a toposzt alkalmazni, mert így jobban ábrázolható a küzdelem a céljainkért. Egy lehetőségekben szűkölködő szereplőnek kell kitörnie, és ez adja a másik féllel (akivel össze fognak jönni) a konfliktust, hogy az nem tudja megérteni, mennyire keményen kell küzdenie, mert a gazdagsága miatt neki minden könnyen ment.

Viszont mi van akkor, ha a konfliktus abból adódik a két szerelmes között, hogy az egyik nem tudja elfogadni a másik valamilyen viselkedését. Máris jöhet a rosszfiús toposz, amikor a szende lány megváltoztatja a legvérengzőbb vadat. De redukálhatjuk a szereplőket egyszerűen hétköznapi szintre is, mint például hol nyomod meg a fogkrémes tubust, vécédeszka le- vagy felhajtva, szennyes széthagyva, rendmánia, és még sorolhatnám. Ezek szintén konfliktusként használhatóak egy regényben. Ahogyan az is, hogy a másik valamilyen traumát rejteget, azaz nem mer megnyílni a másik előtt, és a helyzetet bonyolíthatja, ha már tíz éve együtt élnek és gyerekeik is vannak, azonban a traumán át kell lépni, hogy legyen jövőjük.

"Az eső toposzával sokszor találkozhatunk komor hangulatú történeteknél."

Térjünk vissza az anyagiakban nem szűkölködő szereplőhöz.

Miért keletkezik kevesebb olyan történet, amiben ő a főszereplő?

Azért, mert egy lehetőségekben szűkölködő szereplő küzdelme és eredménye nagyobb elismerést vált ki még az olvasóból is, hiszen a gazdagnak az anyagiak miatt ott a lehetőség például, hogy képezze magát, ezáltal elérje a célját. Vagy ha a családtól való elszakadás a cél, hogy megfelelő mennyiségű pénzt lopjon, amivel új életet kezd. 😀

Mellette az, hogy az olvasók zöme nem tehetős személy, ezáltal jobban tud azonosulni a hozzá hasonló körülmények között élő főszereplővel.** 😀

Megint behozható a negatív háttér, vagyis az, hogy ugyan gazdag család tagja a szereplő, azonban az a család illegális üzletekből, konkrétan bűnözésből szerzi a milliárdokat, ezért a család nem engedheti, hogy a gyerekük elhagyja őket, mert túl sok mindent tud. Megvan a pénz, de mit ér vele, ha nem lehet tanár, mert ezzel célpontjává válik a riválisoknak. (Kérdés: Hogyan oldanád meg ezt egy történetben?) És akkor arról nem is beszéltünk, hogy milyen bonyodalmat okozhat, ha ez a gyerek a bűnüldöző szervek egyik tagjába lesz szerelmes, ezért választania kell a család és a szerelme között. 😀

**Miért népszerűek mégis azok a történetek, ami olyan környezetben játszódik, ahol sok a gazdag és befolyásos személy?

Azért, mert ezek áhított dolgok, amiknek az olvasók szeretnének a birtokában lenni. Hasonlóan a népmesékhez. A gazdagság kiszámítható életet jelent, a hatalom szabadabb életet és biztonságot, a szerelem pedig társas kapcsolatot.

Ha megnézzük ezeknek a történeteknek a felépítését, akkor azt vesszük észre, hogy a főszereplő többnyire egyedül van, és valamilyen jellemzője (testi vagy viselkedésbeli) miatt állandó célpontja a környezetének (bántalmazás), ezért mindig kételyek gyötrik önmagával kapcsolatban (elég okos-e, elég szép-e, elég ügyes-e stb). Ritkán előfordul, hogy van egy-két barátja, azonban a történetben egy félreértés miatt megszakad velük a kapcsolat, mert azt hiszi, ártani akartak neki. Ezért a főszereplő állandóan úgy érzi végig a történetben, hogy korlátozva van a szabadsága, nincs biztonságban (mivel el kell viselnie mások bántalmazását) és nincs senki, aki szeretné őt. Aztán jön a szerelem, megismeri, hogy a szerelmen túl az életnek van egy másik oldala is, ahol önmaga lehet, önmagáért szeretik és már nem tudják bántani. A regény végén összejön a szerelmével és boldogan élnek, amíg... 😀

Faék, ugye?

Nézzünk egy olyan esetet, amikor elhagyjuk az ismert toposzokat, azaz mind a két főszereplő gonosz, mégis szerelmi kapcsolatot akarunk létrehozni közöttük.

A gonosz szereplőnek több kategóriája van.

Vannak azok, akik hisznek a maguk igazában, azonban ez a viselkedése a normál emberek szemében gonosznak hat (példa: sorozatgyilkos, aki az általa helyesnek tartott erkölcsi vagy morális értékek miatt gyilkol). Ezek a karakterek fanatikusak, szinte vallásos buzgalommal hisznek a maguk világképében, számukra ez a törvény.

Aztán ott vannak azok, akik mások kihasználásából élnek (szélhámosok, csalók, uzsorások), és ehhez különböző eszközöket használnak, néha még gyilkosságig is elmennek, ha az érdekeik ezt diktálják. Végül az a karakter, akit a reménybeli haszon és személyes vágyaik motiválnak. Számukra természetes, hogy ami megtetszik nekik, azt elveszik, és nem válogatnak az eszközökben. Ez az utolsó a klasszikus rossz fiú, akit a nők szeretnének megváltoztatni, jó útra téríteni.

Lehet-e szerelmes két gonosz egymásba?

Hogyne lehetnének, hiszen a szerelem nem csak a jók kiváltsága.

Mégis nehéz elképzelni, hiszen a gonosz karaktereket első sorban arról ismerjük fel, hogy csakis a saját érdekeiket nézik, hogy nekik mi a jó, míg a szerelem az önzetlenségről szól.

Viszont mit tesz az ember, ha szerelmes?

Szeret a másik kedvében járni, hogy lássa örülni őt. Példaként hozhatom Joker és Harlequin kapcsolatát 😅. Mind a ketten tisztában vannak azzal, mit szeret a másik, minek tud örülni. Hogy lehet-e ez alapján regényt írni? Miért ne? Számos történet főszereplője negatív karakter, egyedül az ábrázoláson múlik, hogy az olvasók mennyire fogják kedvelni, izgulni érte.

Néhány példa a toposzokra:

• A hős útja: A hős elindul egy útra, kalandokat él át, és győzedelmesen tér haza.
• A szerelmi háromszög: Két ember szerelmes ugyanabba a személybe.
• A bukás: A hős felemelkedése után tragédia következik be.
• Az aranykor: Egy idealizált múltbeli időszak.

Fontos megjegyezni, hogy a toposzok nem merev kategóriák. A toposzok változhatnak az idővel és a kultúrával. A toposzok értelmezése az olvasótól is függ.

Gyakorlati alkalmazás:

Mikor jó nekünk a toposz?

Leginkább akkor, ha meg akarunk érteni egy-egy megoldást, hogy az miért működik, miért váltja ki az olvasóból azt a hatást, amit. Ezáltal bővül az írói eszköztár, ami segít a jobb dramaturgia megtervezésében és könnyebben írunk olyan jelenetet, regényt, amivel a kívánt hatást el tudjuk érni.

Akkor is jó, ha nem akarunk bonyolult történeten gondolkozni, íróként szeretjük az egyszerű történeteket, vagy olyan közönségnek írunk, akik erre vevők (például mesék vagy ifjúsági regények).

Olvasd tovább Mire jó a toposz?

Narratív stílus - Elbeszélői magatartás 1.

Az atmoszférát, hangulatot befolyásolja, hogy milyen narratív stílust választasz, hogyan viselkednek, beszélnek a karakterek. Vagyis egy történet nyelvezetét, stílusát az határozza meg, hogyan akarod megírni (ami akár jelenetenként is változhat, kivéve a narratív stílust, mert annak egységesnek kell maradnia - kivéve, ha írói eszköz, hogy változik 😎).

Példák: Rideg Sándor: Indul ​a bakterház, Erskine Caldwell: Tobacco ​Road – Dohányföldek, Mikszáth Kálmán: Tót ​atyafiak

A ChatGPT is képes közvetlen vagy hivatalos szövegként megfogalmazni azt, amit megíratsz vele, úgy az író is megválaszthatja a narráció stílusát.

Ugyanígy a karakterekre jellemző beszédstílus is hatással van a történet hangulatára.

Az eltérő nyelvezet miatt ismersz fel egy fantasy, egy krimi, egy sci-fi vagy egy romantikus történetet, és ezért ad teljesen más élményt egy szépirodalmi alkotás olvasása, ahol sokszor nem kapsz egyértelmű választ az értelmezésre, hanem az olvasóban kel életre a szöveg, és a világképe, pillanatnyi érzelmi állapota alapján gyakorol rá hatást.

"A teljes anyanyelvtudás éppen abban áll, hogy helyzetnek megfelelően tudjunk átváltani egyik nyelvváltozatról a másikra, és mindegyikkel boldoguljunk. Az a fontos, hogy a nyelv, amit használunk, átlátszó legyen, vagyis a hallgató ne arra figyeljen, ahogyan mondjuk, hanem arra, amit mondunk. Székelyföldi piacon átlátszó, ha azt kérdem: mennyi a pityóka? Ha viszont egy közgazdász egy tévéműsorban a burgonya (vagy krumpli) helyett a pityóka áráról beszél, az már nem átlátszó, mert arra a hallgató már felkapja a fejét. Látja: nem a szón múlik, hanem a helyzeten." - Szilágyi N. Sándor nyelvész

A narratív stílusnak talán az E1-nél van kiemelt szerepe, ahol a történetet úgy kell megírni, ahogy az adott mesélő jellegzetességeitől elvárható. Ilyenkor kiemelten figyelni kell a mesélő karakterének minden jellemzőjére, mivel ilyenkor nem az író, hanem a karakter mesél: iskolázottság, milyen szociális közegben nőtt fel, milyen szociális közegben él a meséléskor, milyen végzettsége van stb. Ezek mind befolyásolják, hogy milyen szavakat és mondatszerkezeteket használhat meséléskor, amennyiben szeretnénk egyedivé tenni a szöveget, a mesélést.

Mindezek mellett befolyásolhatja a dramaturgiát is.

Hallgassátok meg a két kabaréjelenetet:

Olvasd tovább Narratív stílus - Elbeszélői magatartás 1.

Atmoszférateremtés

STEVEN SPIELBERG

Gondolom a név sokaknak ismerősen cseng, nem is fordítanék időt arra, hogy bemutassam.

Amiért mégis foglalkozni fogunk vele az az, hogy egy műfajban (irodalmon belül zsánerben) mi szükséges ahhoz, hogy jól alkossunk.

Nézzük meg a rendező életművét, milyen filmeket láthatunk:

Indiana Jones franchise, Ready Player One, Kémek hídja, München, Terminál, Kapj el ha tudsz, Különvélemény, Ryan közlegény megmentése, Schindler listája, Hook, E.T. a földönkívüli, A cápa és a Columbo sorozat első része.

Ezek műfajilag igencsak eltérő filmek, mégsem tudjuk azt mondani, hogy de ezt vagy azt rosszul rendezte.

Miért?

Mert nem műfajokban gondolkozott, hanem azt alkalmazta, amit megtanult. Rendezni.

A műfaj, ahogy az irodalomban a zsáner, nem más, mint egy váz.

Nem üres váz, mivel erre a vázra szükség van a konfliktushoz, mert a konfliktus csak a váz által formált környezetben tud létrejönni.

Máris átléptünk a dramaturgiai eszközökhöz, és ahhoz, hogyan tudunk sci-fi-t, krimit, romantikusat vagy fantasyt írni.

*

Jelen posztban a konfliktus definíciója: Az a cselekménysorozat, amely a regény központi eleme. Azaz a karakterek reakciói a környezeti hatásokra, legyen az passzív vagy aktív hatás.

Passzív hatás: olyan kihívás a karakter számára, ami adódhat a képzetlenségéből vagy nem más által szándékosan létrehozott akadályozó tényező (például át kell jutniuk a folyón, de se híd, se csónak, se komp, a karakter nem tud úszni, vagy ha mégis, a folyónak erős a sodrása).

Aktív hatás: amikor valaki vagy valami szándékosan próbálja akadályozni a karaktert a sikerében.

Meg kell néznünk a konfliktust, ami a regényünk úgymond központi magja. Amennyiben adott környezetben (zsánerben) szeretnénk ezt a konfliktust alkalmazni, akkor meg kell vizsgálni, hogy az a környezet, amit kitaláltunk hozzá, megfelel-e a célnak vagy sem.

Amennyiben nem, akkor két dolgot tehetünk (igazából hármat).

1. A konfliktust a zsánerhez igazítjuk.

2. A regényt abban a zsánerben írjuk meg, amelyikben működik a kitalált konfliktus.

3. Eltesszük az ötletet későbbre, és amikor már elég gyakorlott írók vagyunk, kidolgozzuk és megírjuk (James Cameron évtizedeket várt, amíg az Avatart meg tudta jól írni és elkészíthette).

*

Írók közül Michael Moorcock-ot tudom felhozni példának, aki számos zsánerben alkotott (többnyire fantasy és sci-fi, de egyes művei súrolták a szépirodalmat is). Vagy Dragomán György, aki szépirodalom mellett megcsillogtatta tudását rövid sci-fi történetekkel, vagy a norvég Knausgård, aki szépirodalmi sorozatával vált ismertté, és nemrég jelent meg az első fikciós regénye.

*

Ezért lényeges, hogy sose zsáneríróként gondolkozzatok, hanem íróként.

Ha sikerül elsajátítani az íróként gondolkozást, akkor bármilyen zsánerben képesek vagytok alkotni, a kiválasztott zsánerben viszont mindenképpen jobb regényeket tudtok írni az átlaghoz képest.

*

Donnie Yen, a harcművészettel kapcsolatos tanácsa történetírásra átalakítva:

„Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, tökéletesítsd az alapokat és fedezd fel a történetírás más dimenzióit. Válassz ki egy stílust, de ne limitáld magad rá. Gazdagabb leszel. Mindig arra törekedj, hogy bármilyen helyzetben, bármilyen környezetben megálld a helyed, anélkül, hogy rá lennél utalva a tippekre vagy a merev szabályzatra.”

HOGYAN TUDUNK ATMOSZFÉRÁT TEREMTENI?

Erre megint csak azt tudom írni, hogy mi a cél? A cél alatt itt most azt értem, hogy a történeten belül milyen hatást szeretnél elérni.

Atmoszférát magával a szövegírással, a jelenetek felépítésével, a környezet ábrázolásával, a karakterek viselkedésével tudsz teremteni.

Teljesen más hangulata lesz egy Hello Kittys cosplayes szereplőről szóló romkom-nak, mint egy ugyanilyen detektívről szóló sztorinak.

Képzeld el azt a férfi karaktert, aki él-hal a Hello Kittyért, és szinte amit csak lehet, Hello Kittyvel vesz meg. Póló, telefontok, táska stb. És akkor próbáld meg ezt a detektívet belehelyezni egy vérhorror krimibe.

Képzeld el, hogy miközben térdig gázol ez a detektív a belsőségekben, Hello Kittys stílusban narrál. És még ilyenkor is megoldható, hogy az olvasó rettegjen, hogy mi fog nekiugrani a következő ajtó mögül.

*

Azonban mindezek mellett létezik az úgynevezett zsánernyelv.

Minden kulturális és szubkulturális közegnek van egy sajátos nyelve, amit jobban megért. Ha többféle zsánerben olvastok, biztos észrevettétek már, hogy bizonyos dolgokra az egyikben ezt a kifejezést, a másikban meg azt a kifejezést alkalmazzák, miközben a jelentésük és értelmük ugyanaz.

Viszont mivel a zsánert olvasó közönség adott kifejezéshez szokott hozzá, nem térhetünk el ezek alkalmazásától, vagy ha újítani akarunk, akkor olyan kifejezést kell találnunk, ami igazodik a "nyelvi környezethez".

Ezek a sajátos nyelvi kifejezések, olykor fogalmazásmódok szintén hozzájárulnak az atmoszféra megteremtéséhez.

*

Olykor maga a narratív stílus is eltér zsánerenként, vannak jellemző narratív stílusok, amelyekkel szintén formálhatjuk az atmoszférát.

*

Ugyanígy vannak zsánerekre jellemző elemek (klisék stb.), amelyek alkalmazásával szintén elősegíthetjük az atmoszféra megteremtését (pl. noir).

*

A HOGYAN ÍRJ

Ezért fontos, hogy íróként ne csak azt tisztázzuk magunkban, hogy miről akarunk írni, hanem azt is, hogy azt hogyan akarjuk megírni.

A hogyan megírás egyrészt a teljes regényre érvényes, azonban a hogyanok jelenetenként, fejezetenként is eltérhetnek. Példa: egy krimibe lehet csöpögős romantikus vagy a valóság határát súroló sci-fi/fantasy beütésű részt írni, ahol adott résznél adott zsáneri sajátossággal írjuk meg, mert azt az atmoszférát akarjuk megteremteni, azt a hatást akarjuk kiváltani az olvasóból. Ha ez a cél. Ha nem ez a cél, csak belekerül egy csók, egy ágyjelenet, de nem akarjuk elvinni a rózsaszín habos-babosba, akkor maradhatunk az addig alkalmazott stílusnál.

*

Mindez, amit fent leírtam, a dramaturgiai eszközökhöz tartozik. Végig kell gondolni jelenetről jelenetre, hogy mikor mit és hogyan akarunk írni.

Előfordul, hogy amikor elkap a gépszíj, nem marad idő gondolkodni, viszont íróként kötelességünk a befejezés után így elolvasni. Odafigyelve, értelmezve, hogy tényleg azt és úgy írtuk, ahogy azt elképzeltük. Akár egy mondatot vagy bekezdést többször átolvasva, közben elképzelve magunkban, hogy mindent úgy írtunk le, hogy az olvasó értse is, és meg is maradjon neki, hogy a képzelete egészítse ki.

Olvasd tovább Atmoszférateremtés

Konfliktus a történetben

A konfliktus kialakítását befolyásolja a zsáner, és mellette az is, hogy adott zsáneren belül milyen történetet szeretnénk írni.

Példa: romantikus fantasy, high fantasy, epic fantasy stb.

Vegyük alapul az egyik legtöbbet használt klisét, a vámpírokat. Vérszívók, csak éjszaka közlekedhetnek, a befolyásuk alá tudnak vonni embereket.

Unalmas, igaz?

De csavarjuk meg egy kicsit. Változtassunk a tulajdonságaikon, és csupaszítsuk le a “valóságot”, és adjunk már-már tudományosan is elfogadható tulajdonságokat nekik.

Only Lovers Left Alive / Halhatatlan szeretők

Az alapok

Ahhoz, hogy a konfliktus működését be tudjam mutatni, előbb létre kell hozni egy alapötletet, amin keresztül már látható lesz, mikor hogyan változik egy történet konfliktusa.

Képzeljetek el egy sztorit, amiben nem vámpírok vannak, és nem is vérfarkasok, hanem Éjjeljárók. Olyan emberek, akik csak éjjel képesek közlekedni, mert a legkisebb napfény is árt nekik, még akkor is, ha vastagon és feketébe öltöznek.

Éjszaka is csak akkor tudnak nyílt térre menni, ha a Hold nem világít erősen, vagy itt már védi őket a vastag, fekete öltözék. Nem szívnak vért, és speciális anyag sem kell nekik az életben maradáshoz, tehát ebben a tekintetben teljesen normál emberek. Azonban a genetikai mutációik miatt vannak köztük szuperintelligens és szupererősek is. Az előbbiek a vezetők, utóbbiak a katonák, és ők uralják az alvilág (vagy háttérhatalom) jó részét, azonban ezt titokban teszik. A rendőrök, ha rajtaütést is hoznak létre, mindig csak "normál" embereket kapnak el.

Azonban egy nyomozó vagy talpas rendőr észrevesz valamit és nyomozni kezd, és kibontakozik az Éjjeljárók világa. De ha romantikusra akarjuk venni, akkor egy lány éjszaka hazafelé megy, pár suhanc rámozdul és egy Éjjeljáró megmenti. Hazaviszi a lányt, és a lány valahogy meggyőzi, jöjjön el hozzá másnap is, és elkezdődik egy románc, ahol kiderül, az Éjjeljáró az alvilág egyik legnagyobb alakjának a fia, akinek a nevéhez több száz kegyetlen leszámolás fűződik. A lány szülei pedig valamilyen igazságügyi hivatalban dolgoznak, és máris kész a vámpírmentes, de a kliséstől eltérő Rómeó és Júlia. Ami fantasy is.

Lehet olyannal színesíteni az Éjjeljárókat, hogy képesek tudatosan is feromonokat kibocsátani, amit az Éjjeljárók információként tudnak értelmezni (mint a kutyák szagláskor), mellette pedig képesek ezzel befolyásolni a gyengébb akaratúakat, köztük az egyszerűbb Éjjeljárókat is. Így toboroznak maguk köré hűséges szolgákat.

Ebből következhet, hogy attól függően, hogy milyen történetet írunk, hogy az egyik fordulat pont abból következik, hogy ez a képesség a történet főszereplőjén nem működik. Amennyiben egy jó kis akció-fantasyt írunk, akkor a főhős ezért lesz képes felvenni a küzdelmet velük, míg romantikus sztoriban meg ez kelti fel az Éjjeljáró figyelmét, hogy a feromonjai nem voltak hatással a lányra.

Ez így alapnak meg is felel.

Hogyan lesz ebből konfliktus?

És akkor nézzük, zsáneren belül milyen eltérő konfliktusokat kell alkalmaznunk, és más zsánerben hogyan kell módosítani, hogy ezekkel a szereplőkkel működjön.

Akció-fantasy, high fantasy, epic fantasy

A főszereplő immunis az Éjjeljárók által kibocsátott feromonokra, így képes küzdeni ellenük. A küzdelem lehet nyílt vagy lehet cselszövésen alapuló (pl. ellenállási mozgalom). Ez az alap. Ezt lehet bonyolítani a környezettel: középkor, újkor, jelenkor, városi, vidéki, teljes mértékben kitalált világ.

Romantikus fantasy

Lásd fentebb, amit írtam erről. De lehet két Éjjeljáró szerelmét is megjeleníteni, akik szeretnének szakítani „fajuk” múltjával, és azon kezdenek el dolgozni, hogy ne csak sötét éjjeleken mehessenek ki nyílt térre.

A fenti példákból is látható, mennyire befolyásolja a történetet, hogy:

1. Milyen konfliktust találtunk ki.

2. Milyen környezetbe ültetjük.

Csillagkapu - Atlantisz (2004)

Más zsánerben is működik?

Hogyne működne! Egy ötlet bármilyen zsánerbe átültethető, csak a konfliktus változik.

Sci-fi környezetben az Éjjeljáró történet szólhat arról, hogy egy félresikerült kísérlet következményeként jönnek létre ilyen emberek, akik aztán ezt a gént teljes egészében átadják az utódaiknak, így elkezdik kiépíteni a saját „párhuzamos” világukat.

Egy másik sci-fiben szólhat arról a történet, hogy az Éjjeljárók a befolyásolást elősegítő feromont akarják kifejleszteni, amit egy erről tudomást szerző karakter meg akar akadályozni, elvégre már az Éjjeljárók szuperintelligenciája is komoly veszély a normál emberekre.

Vagy az Éjjeljárók a SkyNethez hasonló hatalomra tettek szert és az ellenállás küzd az emberiség szabadságáért, de ugyanígy lehetnek idegenek, akik meg akarják hódítani a Földet, vaaagy, rászabadítanak az emberiségre egy xenomorphoz hasonló házikedvencet, ami egybe tereli a nagy mészárlásra a földlakókat.

Lehetnek az Éjjeljárók bizonyos feladatra kifejlesztett egyedek, akik fellázadnak és háborút kezdenek, ahol klónozással sokszorosítják magukat.

(És ezek az ötletek már nem is annyira újak, mivel a Star Trek sorozatoknál már feldolgozták. Míg a Csillagkapu: Atlantisz sorozatban a Lidércek töltenek be hasonló szerepet. Ebből következik, hogy maga az ötlet nem elég, fontos a kidolgozása, amiért eltér a többitől, ugyanakkor az olvasó számára mégis újdonságként hat.)

Ugyanígy krimiben szintént felhasználható ez az ötlet.

Kérdés: Hogyan közelítenéd meg a témát és írnád meg, ha egyik zsáneri jellemzőt sem szeretnéd hangsúlyozni, mondhatni, már szépirodalmi alkotásként hoznád létre?

A fenti példákból látható, hogy az ötlet maga még nem minden, mert a történet megírásához szükséges a konfliktus kialakítása, amit viszont befolyásol a zsáner és a környezet.

 Nagy zűr Korzikán (2004) 

Mivel lehet színesíteni a konfliktust?

A legtöbb olvasó nem szereti az egyszerű történeteket, igénylik, hogy ne sima rajt-cél győzelem legyen, hanem legyenek benne fordulatok, amelyek növelik az izgalmat.

A fenti Éjjeljárók esetében színesítheti ezt mondjuk egy az indiai kasztrendszerhez hasonló tagozódás, azaz nem csak a külvilágtól élnek elkülönült életet, hanem „fajukon” belül is, ami így további konfliktusokat eredményezhet a történetben. A képet árnyalhatja például a születési jog is, a társadalmi státusz, ami majdnem olyan, mint a kasztrendszer, de kicsivel rugalmasabb. A származással járó kiváltságok, amelyek elősegítik az Éjjeljárók stabil társadalmi működését a nagyobb emberi társadalmon belül.

Behozhatunk egy a japán kultúrára épülő berendezkedést is, ahol a család mindenek előtt van (bár ez a legtöbb ázsiai kultúrára jellemző, hogy a társadalom, a család előrébb van az egyénnél). Ahol mindig a család érdekeit kell szem előtt tartani.

Az ilyen zárt szociális közegek, ahol megvannak a maguk szabályai, törvényei, amellett, hogy színesítik a történetet, bővelkednek a konfliktusok lehetőségeiben.

Európai közegben játszódó történetekben szintén találkozhatunk a kulturális eltérésből származó konfliktusokkal (rakj össze egy elmélkedő skandinávot egy állandóan nyüzsgő göröggel vagy olasszal, esetleg egy szicíliaival).

Ugyanígy a krimik klasszikus kliséje a maffiacsaládok szubkulturális közege, ahol mindent a maguk módján oldanak meg, de ugyanígy a bűnszervezeteknek is vannak saját szabályaik, amelyek szerint működnek.

Ezek mind-mind konfliktustényezők, amelyeket mind fel lehet használni a történetekben.

Mitől jön létre a konfliktus?

A legtöbb esetben az ellentétektől. Egyszerűen fogalmazva:

1. A főgonosz meg akarja ölni a főszereplőt, a főszereplő nem akar meghalni.

2. A főgonosz el akarja foglalni a Földet, a főszereplő és társai nem akarják, hogy elfoglalja.

3. A főszereplő meg akarja hódítani a másik főszereplőt, a másik főszereplő meg hallani sem akar róla.

4. A két főszereplő szeretne összejönni, de külső tényezők ezt akadályozzák.

5. A bűnöző meg akarja úszni a bűntényt, a nyomozó el akarja kapni és elérni*, hogy megkapja méltó büntetését.

*Ezt direkt csak lehetőségként említettem, mivel a legtöbb krimit jól színesíti, amikor a nyomozónak döntenie kell a saját erkölcsi és morális értékei és a törvény képviselői által hozott ítéletek között, hogy mit tegyen. Klasszikus jelenet, amikor a nyomozó hezitál, hogy az elkapott bűnözőt lelője vagy sem. Megmentse vagy sem. Hagyja másra a piszkos munkát vagy minden körülmények között állítsa bíróság elé. Ez pedig újabb konfliktusokat eredményezhet a történetben, amelyek újabb történetek létrehozásához járulhatnak hozzá (klasszikus klisé: megtalálta a múlt, a múlt elől nem menekülhet, rég elfeledett titkok kerülnek napvilágra stb).

Kérdés: Nem kalandregényben, mi adja a konfliktust?

Mit lehet tenni, ha nem tud létrejönni a konfliktus?

Meg kell vizsgálni, hogy:

1. Megfelelő környezetbe lett-e helyezve (A történetben a karakterek más karakterekkel vagy a környezettel lépnek kölcsönhatásba. Ha nem, meg kell teremteni ennek a feltételeit.).

2. Megfelelő szereplőket alkalmazunk-e vagy szükséges lehet új szereplő behozása.

3. A konfliktus igazodik-e a kitalált ötlethez (Krimiben a nyomozó nem fog teljesen átlagos nyomok alapján elkezdeni szaglászni egy alvilági vagy háttérhatalmi rendszer után. Kell valami, ami eltér a megszokottól – ami a legtöbb történet konfliktusainak a kiindulópontja is egyben).

Miután megtaláltuk a hibát, akkor némi gondolkodás után már képesek leszünk megfelelően módosítani a történetet.

Ha már a vámpírokat vettük alapul, szeretnék megemlíteni pár történetet, ami eltér a klasszicizálódott kliséktől:

J. Goldenlane: Éjfél

Christopher Moore: A Love Story sorozat

Gaura Ágnes: Borbíró Borbála sorozat

Olvasd tovább Konfliktus a történetben

E-könyv, mint marketingeszköz

Íróként fontos, hogy elérjük az olvasókat, hogy meg tudjuk mutatni, tudunk olyan történetekkel szolgálni, amelyek szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, és mindezt úgy, hogy az olvasó azt tényleg élvezze.

Erre kimondottan alkalmas az e-könyv, amit bárki könnyedén el tud olvasni, nem szükséges hozzá kimondottan e-olvasó (Kindle, PocketBook, Kobo, esetleg Onyx), hanem az olvasó által használt számítógépre, telefonra vagy tabletre a megfelelő program letöltésével kényelmesen megoldható.

Rendben, viszont hogyan lehet e-könyvet készíteni?

Meg lehet bízni ehhez értő személyt vagy céget, aki a megfelelő programokkal elvégzi az e-könyv készítést. Ennek előnye, hogy szinte biztos, hogy bármely e-olvasón megnyitható és olvasható lesz az e-könyv, az e-könyvet forgalmazó online boltok által támasztott követelményeknek megfelel; mellette, aki ért az e-könyv készítéshez, bizonyos keretek között egyedivé is tudja tenni azt (új fejezet új oldalon stb).

Viszont van ingyenes megoldás is.

A LibreOffice ingyenes szövegszerkesztő már évek óta képes a szöveges dokumentumot epub formátumba elmenteni, és ha figyeltünk a dokumentum megfelelő formázására (címsorok, behúzások stb.), akkor egy viszonylag igényes e-könyvet tudunk készíteni vele.

/csatolhatunk hozzá borítóképet, metaadatokat adhatunk hozzá: szerző neve, ISBN szám stb./

Ez még nem lesz tökéletes e-könyv, de a legtöbb e-könyves szoftver képes kezelni, az e-olvasók közül már nem biztos, hogy mindegyikkel kompatibilis lesz (szerk. megj.: puding próbája...).

Akik értenek egy kicsit a html-hez, azoknak nagy segítség lehet az ingyenes Sigil program, ami kimondottan epub formátumú e-könyvek készítésére lett fejlesztve.

A Sigil-ben létrehozott e-könyvek sem 100%-osan kompatibilisek az e-olvasókkal, viszont ha tudjuk mi a hiba, akkor ebben a programban kényelmesen ki tudjuk javítani.

Az elkészült e-könyveket a Calibre e-olvasó programban érdemes ellenőrizni, így ha ott megnyitja és olvasható, akkor nagy eséllyel a legtöbb e-olvasó szoftver képes lesz olvasni.

E-olvasón úgy tudjuk tesztelni, ha rátöltjük a fájlt és megnyitjuk. Amennyiben Kindle-nk van, akkor az epub formátumú könyvet nyissuk meg a Calibre-ben és konvertáljuk át mobi formátumra, és ezt töltsük fel az e-olvasóra.

Online e-olvasó: EPUB Reader

Android: Google Play Books, EPUB Reader

iOS: iBook alkalmazás

Miért jó az e-könyv?

• Mert internet nélkül is olvasható.
• Kis költségráfordítással elkészíthető (még akkor is, ha megbízunk vele valakit).
• A világon bárhol elérhető, ahol van internet.

E-könyv kiadása

Amennyiben nem szükséges kiadói háttér, aki segít abban, hogy íróként mit és hogyan csináljunk az ismertté váláshoz, akkor jó megoldás lehet a Smashwords-ön és a PublishDrive-on keresztül kiadni, amiken keresztül a legtöbb online könyvesboltba felkerülhet. A PublishDrive-nál feltöltött e-könyvek a magyar forgalmazók kínálatába is felkerül (Libri, Líra stb.).

Az e-könyv jó reklámlehetőség, viszont ebben az esetben is fontos, hogy az így publikált történet szöveggondozott legyen. Mert ha egy rossz szöveggel találkozik az olvasó, kár volt időt és energiát ölni az e-könyv elkészítésére.

További tippek a könyvkiadással és önmenedzseléssel kapcsolatban.

A könyvkiadás költségei

Olvasd tovább E-könyv, mint marketingeszköz

Miket posztolj íróként? 1. – Marketing tippek 5.

Elsőre könnyűnek tűnhet, elvégre íróként az elsődleges, amiről szinte bármikor posztolhatunk, az maga az írás, az íráshoz fűződő viszonyunk és maguk a történeteink. Azonban ez nem minden esetben elég, mert van, amikor az olvasóknak ez kevés, és ennyivel nem nyerjük meg őket.

Tehát, hol is kezdjük?

A szokásosnál: Mi a célunk? Mit akarunk megmutatni az olvasónak? Az írót? A magánembert? Vagy a kettő egyvelegét?

Miért nehéz az írónak reklámoznia saját magát?

Sok író küzd azzal, hogy a könyvét reklámozza, és nem csak azért, mert azt sem tudja, hol kezdje.

Rengeteg tanácsot kapunk mindenhonnan, hogy posztolj, beszélj a könyvről. Vagy arról, ami téged, mint írót érdekel.

Oké, írok egy posztot az amerikai és a hazánkban ismert csótányok életciklusáról, vagy az agyrágó bogárról, ami átveszi az áldozata felett az irányítást és így jut élelemhez.

Sikeres lesz?

válasz: Attól függ.

"Attól, hogy hogyan írod meg."

Történetíróként azt mondhatnánk erre, hogy mi sem egyszerűbb. Vagy mai megfogalmazással:

"Fogd meg a söröm!"

Pedig ez egyáltalán nem így van. A reklámszöveg írását ugyanúgy, ha nem jobban, meg kell tanulni, mint a történetírást. Elvégre azért írjuk, mert van vele egy célunk. Minimum annyi, hogy felkeltsük az érdeklődést, amit követésre tudunk váltani.

Tehát megint eljutottunk oda, hogy mi a cél. Ez határozza meg a szöveg felépítését és tartalmát.

De lépjünk vissza kettőt, mielőtt még elkezdünk mindenféle posztokat írni.

Mielőtt bármit írunk, posztolunk, határozzuk meg, milyen célt akarunk elérni. Kit vagy mit akarunk előtérbe tolni? A könyvet, az írót, az embert? Mindegyik esetében elérhető az a cél, hogy a követőket vásárlóra váltsuk. Viszont a cél nem csak a posztok tartalmát határozza meg, hanem a szöveget is, amit és ahogyan írni kell.

Lássunk neki

Amikor Facebook vagy weboldaladon írsz egy bejegyzést, mindig szem előtt kell tartanod a célt, mert ez fog mankót adni ahhoz, hogy hogyan írd meg a szöveget.

Felmerült benned a kérdés, hogy egy csótányokról szóló poszttal, hogyan érhetnéd el ezt a célt?

Akkor most kapsz egy írói feladatot. Írj egy posztot a csótányokról, amivel szerinted eléred azt a célt, amit kitűztél.

Rá fogsz jönni, ez nem megy csak úgy. Ehhez érteni kell. Kívülről kell látni magadat, a könyvedet; külső szemlélőként kell tekinteni a teljes folyamatra, amit íróként végzel. Plusz háttérkutatást kell végezned a poszt tartalmával kapcsolatban, azaz, itt is igaz, hogy arról írj, amit ismersz.

Képes vagy rá?

Amennyiben igen, akkor képes vagy jól menedzselni magadat.

Amennyiben nem, 1. tanuld meg hogyan kell, 2. keress és bízz meg egy szakembert.

Igen, a pénz mindig szűk keresztmetszet.

Ilyenkor marad az, hogy írj, amiről szeretsz beszélni, ami érdekel téged.

Régi ismerős

Egyik megoldás, ha úgy kommunikálsz a követőiddel, mint a régi barátokkal. Ez nem jelenti azt, hogy minden intim titkodat elárulod, hanem kizárólag a szöveg stílusának kell ilyennek lennie. Már ha szeretnéd közel engedni magadhoz őket (vagy kérj segítséget a ChatGPT-től vagy a Bing AI-tól, hogy fogalmazzanak meg egy adott tartalmú posztot közvetlen stílusban, majd ezt formáld át a sajátodra).

A másik lehetőség, hogy mindig beszélj arról, ami téged foglalkoztat (Barbie vagy Oppenheimer film, a könyvek lefóliázása és szelektálása stb.), így azok a követőid, akiket ez szintén foglalkoztat, párbeszédet indítanak veled és a többi követővel. Így kialakul egy kis közösség, akik valamilyen ponton kapcsolódnak – szorosabb elköteleződés.

Kérdezz!

Kérdezz a követőidtől, legyél kíváncsi rájuk, a véleményükre. Például: csavart vagy gombócos fagyi? és miért az? puncs vagy vanília? és miért?

És így tovább.

Tehát mindamellett, hogy írsz arról, ami téged érdekel, a követőidre is fordíts időt, ne csak egy néma tömeg legyen, aki követ téged. 

Bár a néma tömeg jobb, nem kell foglalkozni velük. 😂

Igen, introvertált íróknak a fent leírtak felérnek egy kínzókamrás időtöltéssel a nyújtópadon vagy a vasszűzben. De csináljatok úgy, mint az egyik karakterem: Egyszer mindent ki kell próbálni – és a sínekre vetette magát. 

Tovább is van, mondjam még?

Látogass vissza jövő héten, ahol folytatom és bővebben kifejtem ezt a témát.

További ötletek:

Ki fog engem olvasni? 2. – Marketing tippek 3.

Írói oldal - Marketing tippek 2.

Ki fog engem olvasni? - Marketing tippek 1.

TikTok tippek íróknak – Marketing tippek 4.

Olvasd tovább Miket posztolj íróként? 1. – Marketing tippek 5.

Hogyan válasszunk szerkesztőt?

Miután befejezted a regényedet, és nagyon szeretnéd már, hogy az olvasók a kezükbe vegyék, még vár rád egy fontos feladat.

Választhatod a hagyományos módszert, azaz elküldöd valamelyik kiadónak, hátha alapon szerencséd lesz. Publikálhatod online, e-könyvben, de kiadhatod saját magad is. Bármelyiket is választod, szükséged lesz szöveggondozásra.

Ha magánkiadásban publikálsz, különösen fontos egy szerkesztő felkérése (szerk. megj.: Ami nem egyenlő a komplett szöveggondozással, aminek csak része a szerkesztés.).

Nagy a verseny az olvasókért, egy rossz szöveggel, történettel könnyedén elbukhatsz.

Mi a következő lépés?

Hiába voltál évfolyam első magyarból, nyertél tanulmányi versenyeket, vagy a családban valaki magyar tanárként átnézte a kéziratot, akkor is szükséged lesz szöveggondozásra. Egy képzett irodalmi szerkesztő és irodalmi korrektor teljesen más szemszögből nézi a történetedet.

Ezért első lépésként szerkesztőre van szükséged.

A szerkesztőknek két alapvető típusa van: azok, akik a történetedet nézik (konfliktus, karakterfejlődés, karakterív, dramaturgia stb.) – tartalmi, és azok, akik az írásodat (nyelvtan, mondatszerkezet, szóhasználat stb.) – stilisztika, valamint a következetességgel kapcsolatos problémákat nézik – kék szem az első fejezetben és zöld szem a második fejezetben.

Van még az olvasószerkesztő is, azonban nem ő kell most neked.

(olvasószerkesztő fn Folyóirat, hírlap nyomdába menő kéziratait tartalmilag és nyelvileg ellenőrző szerkesztő.)

Neked most olyan szerkesztő kell, aki a fent említett két feladatot mind elvégzi.

Hol találhatsz szerkesztőt?

Szerkesztőt könnyű találni. Elég beírni a Google-be, és rögtön találhatsz olyan szerkesztőket, akik szinte bármilyen kéziratot szerkesztenek rövid határidővel és nagyon olcsón.

De a jó szerkesztő kiválasztása egy másik történet.

Az ajánlások már valamennyire jó kiindulópont. De ez még nem jelenti azt, hogy aki megfelelt az egyik szerzőnek, az neked is megfelelő lesz. A jó munkakapcsolat kulcsfontosságú; egy szerkesztőnek elérhetőnek kell lennie akár telefonon, e-mailben vagy személyesen.

Többnyire nem szükséges személyesen találkoznia a két félnek, de lényeges, hogy a kérdésekre és aggodalmakra a szerzők a nekik legmegfelelőbb platformon keresztül kapjanak választ, és ami még fontosabb, ezt a lehető legrövidebb időn belül. Nincs is annál rosszabb, mint amikor az író elküldi szeretett kéziratát a szerkesztőnek, és sokáig nem hall még egy „Hahó, minden ok!”-ot sem.

Szóval ne csapj le az első szerkesztőre, kivéve, ha meg vagy győződve róla, hogy tényleg jó abban, amit csinál, és te mindenképpen vele szeretnél együtt dolgozni.

Keress, kutakodj, hallgass meg más írókat, akik már dolgoztak vele, és gondold végig, hogy számodra, és a kéziratod számára a legmegfelelőbb szerkesztőt választod-e.

A díjazás is fontos lehet, ezért mérlegelj, hogy neked mennyit ér meg adott szerkesztő által elvégzett munka, és hogy mi a célod a történeteddel. Ne felejtsd el, hogy az első benyomás – ahogy a való életben is – nagyon fontos. Ez határozza meg az írói pályádat a későbbiek során.

Ha nem vagy biztos benne, hogy itt a publikálás ideje, inkább ne szerkesztést, csak szerkesztői véleményt kérj, és akkor látni fogod, hogy miben kell még fejlődnöd. Ráadásul ez olcsóbb, mint egy komplett szerkesztés.

Az soha ne riasszon vissza, hogy egy szerkesztő mindig talál javítani valót a történetben. Az nem mindegy, hogy ezek milyen hibák. Amíg mind a szöveggel, mind pedig a technikai kivitelezéssel kapcsolatban számos hiányosságot tár fel, addig érdemes a tanulásra koncentrálni.

Akkor érett meg a kézirat a megjelenésre, amikor a szerkesztő már nem talál komolyabb tartalmi hibákat, hanem csak olyanokat, amelyek minimális módosítással orvosolhatóak.

Honnan tudod, hogy ő az igazi?

Lehetőleg olyan szerkesztőt válassz, aki otthonosan mozog abban a zsánerben, amelyben alkotsz. A legjobb az olyan szerkesztő, aki több zsánerben is otthonosan mozog, azonban ilyet kisebb eséllyel találsz, és többnyire nagyon elfoglaltak.

Lényeges, hogy a szerkesztő az élet több területén rendelkezzen széles ismeretekkel, mert ugyan írhatsz fantasy-t vagy romantikus történetet, de ha ismerni kell például a varázslás metódusait vagy egy kórházi kezelés alapvető eljárásrendjét (amelyek fontosak a történet dramaturgiájának szempontjából), akkor egy tapasztalatlan szerkesztő lehet, hogy elsiklik olyan fontos momentumok felett, amelyek viszont a járatosabb olvasókban rossz benyomást kelthetnek. (szerk. megj.: Alapvetően az író dolga mindenre figyelni, a háttérkutatást megfelelően elvégezni, ettől még lényeges, hogy a szerkesztőnek ne csak az irodalmi ismeretei legyenek széleskörűek, hanem az élet számos területén szintén, beleértve a társművészeteket is. Már csak azért is, hogy jobb megoldást tudjon javasolni; de legalább arra rá tudjon mutatni, hogy adott rész miért nem jó úgy, ahogy az író elképzelte.)

Ugyanígy probléma lehet, ha a szerkesztő elsiklik a hibásan használt kifejezések felett, amennyiben nem járatos adott területen. Természetesen ilyenkor kérdezhet az írótól, viszont ettől még nem fogja tudni, hogy az író a történet adott részénél jól használta-e azt a szót, kifejezést; azt a hatást érte-e el vele, ami a szándéka volt. Ehhez a szerkesztőnek valamennyire ismernie kell azt a területet.

Mondhatjuk úgy is, hogy egy jó szerkesztő elméleti polihisztor (ért a művészi festéshez, a szobrászathoz, az autószereléshez, az élve boncoláshoz, az oroszlánvadászathoz, a betöréshez, a sziklamászáshoz, a filmrendezéshez, az űrhajózáshoz; vagyis majdnem mindenhez – de csakis elméletben 😂).

A megfelelő szerkesztő ismeri a zsáneri jellemzőket, ezért segíteni tud abban, hogy egyes kifejezéseket vagy megfogalmazásokat hogyan írj inkább, amit az adott zsáner törzsolvasói már megszoktak.

Ugyanakkor figyel arra, hogy az írói stílusod megmaradjon, hiszen lehet, hogy te leszel egy új irányzat megteremtője.

Mire figyelj!

A szerkesztésnek egy meghatározott időkereten belül meg kell történnie. Természetesen ezt befolyásolhatják előre nem látott tényezők (betegség, technikai hiba – törlődött minden fájl, komoly technikai hiba a történetben, amire megoldást kell találni stb). Ettől még kell lennie egy időpontnak, amikorra az író várhatja a szerkesztett kéziratot.

Amikor a megjegyzésekkel és javaslatokkal ellátott kéziratot visszakapja az író, akkor amivel egyetért azt elvégzi, a többiről meg egyeztet a szerkesztővel. Ha kész, megy vissza a szerkesztőnek, és ez így megy két-három vagy több körön keresztül, míg mind a ketten elégedettek nem lesztek a végeredménnyel.

Fontos! Óvakodj az olyan szerkesztőktől, akik egy-két napos határidővel vállalják a szerkesztést.

Gondolj bele, hogy egy normál regényt hány óra elolvasni. Szerkesztés során pedig nem úgy olvas a szakember, mint amikor szórakozásból olvas, hanem odafigyelve, elemző módon, szinte folyamatosan memorizálva egy-egy szakaszt, közben jegyzetel, hogy amikor még egyszer elolvassa, az ott tényleg hiba vagy sem.

Általában mielőtt a szerkesztő észrevételeket tesz, elemző módon elolvassa a szöveget. Ilyenkor már ír pár jegyzetet, hogy mire figyeljen, és ha nem talál komolyabb technikai hibát, akkor jön a következő körös olvasás. Ezt követően lát neki a konkrét szerkesztésnek, amikor kiemel minden olyan hibát és tesz javaslatot, amivel szerinte a történet jobbá tehető.

Ezt a munkafolyamatot nem lehet egy-két nap alatt elvégezni!!!

Próbaszerkesztés

A szerkesztőnek biztosítania kell az ingyenes mintaszerkesztést, amit általában a regény egy részén végez el (szerk. megj.: Ez általában 10-40000 leütés közötti terjedelem.).

Egy ilyen mintaszerkesztésből láthatod, milyen módszerrel dolgozik a szerkesztő, mennyire figyel a stílusodra és érti az írói szándékodat (szerk. megj.: Ez utóbbi nagyon fontos, mert ez alapján tud megfelelő javaslatot tenni a történet és a szöveg jobbá tételére, és kerülhető el, hogy az írói stílus ne sérüljön.).

Mennyibe kerül?

Végül a költségek segíthetnek még abban, hogy melyik szerkesztőt válaszd.

A szerkesztők többféleképpen számítanak fel díjat, és a költségek jelentősen eltérhetnek. Egyes szerkesztők terjedelem alapján számítanak fel díjat, mások figyelembe veszik a szövegre fordított munkaidőt; vagyis megnézik a teljes kéziratot, és megbecsülik, hogy hány oldalt fognak szerkeszteni egy óra alatt, és hány órát vesz igénybe a projekt. Minél rosszabb a szöveg, gyengébb a történet, annál többe fog kerülni a szerkesztés.

Vannak szerkesztők, akik nem kizárólag a kézirat terjedelme vagy a rászánt munkaidő alapján kérnek díjat a munkájukért, hanem meghatározott „szerkesztési kör”-t vállalnak. Ezek a szerkesztések általában árban kedvezőbbek a többihez képest, azonban a szerkesztett kézirat a legtöbb esetben nem éri el a kívánt „minőséget”.

Ne feledd, hogy a cél az, hogy az olvasóknak a történet legjobb verzióját kínáld. Lehet, hogy nem kapsz második esélyt.

Van olyan szerkesztő, aki a szerkesztésnek csak adott részét vállalja. Például csak a történetet vagy csak a stilisztikát. Van olyan is, hogy ugyan elvégzi a szerkesztést, jelzi a hibákat, de javaslatot azok módosítására már nem ad (szerk. megj.: Ez utóbbi többnyire nem is a szerkesztő, hanem az irodalmi lektor feladata, bár pár szerkesztő egyben irodalmi lektor is.).

Az extrák szerkesztéséért további díjak is felmerülhetnek – többek között egy tárgymutató, az illusztrációk feliratai, valamint lábjegyzetek és végjegyzetek –, mielőtt a szerkesztő és az író megállapodna a közös munkában.

Nagyon sok időt és energiát öltél a könyved megírásába – ezért szánj időt a legjobb szerkesztő kiválasztására.

További cikkek a témában:

Könyvkiadás - A kézirat útja a boltig

Ki fog engem olvasni? - Marketing tippek 1.

Ki fog engem olvasni? 2. – Marketing tippek 3.

Hogyan írjunk szinopszist?

Olvasd tovább Hogyan válasszunk szerkesztőt?