Konfliktus a történetben

A konfliktus kialakítását befolyásolja a zsáner, és mellette az is, hogy adott zsáneren belül milyen történetet szeretnénk írni.

Példa: romantikus fantasy, high fantasy, epic fantasy stb.

Vegyük alapul az egyik legtöbbet használt klisét, a vámpírokat. Vérszívók, csak éjszaka közlekedhetnek, a befolyásuk alá tudnak vonni embereket.

Unalmas, igaz?

De csavarjuk meg egy kicsit. Változtassunk a tulajdonságaikon, és csupaszítsuk le a “valóságot”, és adjunk már-már tudományosan is elfogadható tulajdonságokat nekik.

Only Lovers Left Alive / Halhatatlan szeretők

Az alapok

Ahhoz, hogy a konfliktus működését be tudjam mutatni, előbb létre kell hozni egy alapötletet, amin keresztül már látható lesz, mikor hogyan változik egy történet konfliktusa.

Képzeljetek el egy sztorit, amiben nem vámpírok vannak, és nem is vérfarkasok, hanem Éjjeljárók. Olyan emberek, akik csak éjjel képesek közlekedni, mert a legkisebb napfény is árt nekik, még akkor is, ha vastagon és feketébe öltöznek.

Éjszaka is csak akkor tudnak nyílt térre menni, ha a Hold nem világít erősen, vagy itt már védi őket a vastag, fekete öltözék. Nem szívnak vért, és speciális anyag sem kell nekik az életben maradáshoz, tehát ebben a tekintetben teljesen normál emberek. Azonban a genetikai mutációik miatt vannak köztük szuperintelligens és szupererősek is. Az előbbiek a vezetők, utóbbiak a katonák, és ők uralják az alvilág (vagy háttérhatalom) jó részét, azonban ezt titokban teszik. A rendőrök, ha rajtaütést is hoznak létre, mindig csak "normál" embereket kapnak el.

Azonban egy nyomozó vagy talpas rendőr észrevesz valamit és nyomozni kezd, és kibontakozik az Éjjeljárók világa. De ha romantikusra akarjuk venni, akkor egy lány éjszaka hazafelé megy, pár suhanc rámozdul és egy Éjjeljáró megmenti. Hazaviszi a lányt, és a lány valahogy meggyőzi, jöjjön el hozzá másnap is, és elkezdődik egy románc, ahol kiderül, az Éjjeljáró az alvilág egyik legnagyobb alakjának a fia, akinek a nevéhez több száz kegyetlen leszámolás fűződik. A lány szülei pedig valamilyen igazságügyi hivatalban dolgoznak, és máris kész a vámpírmentes, de a kliséstől eltérő Rómeó és Júlia. Ami fantasy is.

Lehet olyannal színesíteni az Éjjeljárókat, hogy képesek tudatosan is feromonokat kibocsátani, amit az Éjjeljárók információként tudnak értelmezni (mint a kutyák szagláskor), mellette pedig képesek ezzel befolyásolni a gyengébb akaratúakat, köztük az egyszerűbb Éjjeljárókat is. Így toboroznak maguk köré hűséges szolgákat.

Ebből következhet, hogy attól függően, hogy milyen történetet írunk, hogy az egyik fordulat pont abból következik, hogy ez a képesség a történet főszereplőjén nem működik. Amennyiben egy jó kis akció-fantasyt írunk, akkor a főhős ezért lesz képes felvenni a küzdelmet velük, míg romantikus sztoriban meg ez kelti fel az Éjjeljáró figyelmét, hogy a feromonjai nem voltak hatással a lányra.

Ez így alapnak meg is felel.

Hogyan lesz ebből konfliktus?

És akkor nézzük, zsáneren belül milyen eltérő konfliktusokat kell alkalmaznunk, és más zsánerben hogyan kell módosítani, hogy ezekkel a szereplőkkel működjön.

Akció-fantasy, high fantasy, epic fantasy

A főszereplő immunis az Éjjeljárók által kibocsátott feromonokra, így képes küzdeni ellenük. A küzdelem lehet nyílt vagy lehet cselszövésen alapuló (pl. ellenállási mozgalom). Ez az alap. Ezt lehet bonyolítani a környezettel: középkor, újkor, jelenkor, városi, vidéki, teljes mértékben kitalált világ.

Romantikus fantasy

Lásd fentebb, amit írtam erről. De lehet két Éjjeljáró szerelmét is megjeleníteni, akik szeretnének szakítani „fajuk” múltjával, és azon kezdenek el dolgozni, hogy ne csak sötét éjjeleken mehessenek ki nyílt térre.

A fenti példákból is látható, mennyire befolyásolja a történetet, hogy:

1. Milyen konfliktust találtunk ki.

2. Milyen környezetbe ültetjük.

Csillagkapu - Atlantisz (2004)

Más zsánerben is működik?

Hogyne működne! Egy ötlet bármilyen zsánerbe átültethető, csak a konfliktus változik.

Sci-fi környezetben az Éjjeljáró történet szólhat arról, hogy egy félresikerült kísérlet következményeként jönnek létre ilyen emberek, akik aztán ezt a gént teljes egészében átadják az utódaiknak, így elkezdik kiépíteni a saját „párhuzamos” világukat.

Egy másik sci-fiben szólhat arról a történet, hogy az Éjjeljárók a befolyásolást elősegítő feromont akarják kifejleszteni, amit egy erről tudomást szerző karakter meg akar akadályozni, elvégre már az Éjjeljárók szuperintelligenciája is komoly veszély a normál emberekre.

Vagy az Éjjeljárók a SkyNethez hasonló hatalomra tettek szert és az ellenállás küzd az emberiség szabadságáért, de ugyanígy lehetnek idegenek, akik meg akarják hódítani a Földet, vaaagy, rászabadítanak az emberiségre egy xenomorphoz hasonló házikedvencet, ami egybe tereli a nagy mészárlásra a földlakókat.

Lehetnek az Éjjeljárók bizonyos feladatra kifejlesztett egyedek, akik fellázadnak és háborút kezdenek, ahol klónozással sokszorosítják magukat.

(És ezek az ötletek már nem is annyira újak, mivel a Star Trek sorozatoknál már feldolgozták. Míg a Csillagkapu: Atlantisz sorozatban a Lidércek töltenek be hasonló szerepet. Ebből következik, hogy maga az ötlet nem elég, fontos a kidolgozása, amiért eltér a többitől, ugyanakkor az olvasó számára mégis újdonságként hat.)

Ugyanígy krimiben szintént felhasználható ez az ötlet.

Kérdés: Hogyan közelítenéd meg a témát és írnád meg, ha egyik zsáneri jellemzőt sem szeretnéd hangsúlyozni, mondhatni, már szépirodalmi alkotásként hoznád létre?

A fenti példákból látható, hogy az ötlet maga még nem minden, mert a történet megírásához szükséges a konfliktus kialakítása, amit viszont befolyásol a zsáner és a környezet.

 Nagy zűr Korzikán (2004) 

Mivel lehet színesíteni a konfliktust?

A legtöbb olvasó nem szereti az egyszerű történeteket, igénylik, hogy ne sima rajt-cél győzelem legyen, hanem legyenek benne fordulatok, amelyek növelik az izgalmat.

A fenti Éjjeljárók esetében színesítheti ezt mondjuk egy az indiai kasztrendszerhez hasonló tagozódás, azaz nem csak a külvilágtól élnek elkülönült életet, hanem „fajukon” belül is, ami így további konfliktusokat eredményezhet a történetben. A képet árnyalhatja például a születési jog is, a társadalmi státusz, ami majdnem olyan, mint a kasztrendszer, de kicsivel rugalmasabb. A származással járó kiváltságok, amelyek elősegítik az Éjjeljárók stabil társadalmi működését a nagyobb emberi társadalmon belül.

Behozhatunk egy a japán kultúrára épülő berendezkedést is, ahol a család mindenek előtt van (bár ez a legtöbb ázsiai kultúrára jellemző, hogy a társadalom, a család előrébb van az egyénnél). Ahol mindig a család érdekeit kell szem előtt tartani.

Az ilyen zárt szociális közegek, ahol megvannak a maguk szabályai, törvényei, amellett, hogy színesítik a történetet, bővelkednek a konfliktusok lehetőségeiben.

Európai közegben játszódó történetekben szintén találkozhatunk a kulturális eltérésből származó konfliktusokkal (rakj össze egy elmélkedő skandinávot egy állandóan nyüzsgő göröggel vagy olasszal, esetleg egy szicíliaival).

Ugyanígy a krimik klasszikus kliséje a maffiacsaládok szubkulturális közege, ahol mindent a maguk módján oldanak meg, de ugyanígy a bűnszervezeteknek is vannak saját szabályaik, amelyek szerint működnek.

Ezek mind-mind konfliktustényezők, amelyeket mind fel lehet használni a történetekben.

Mitől jön létre a konfliktus?

A legtöbb esetben az ellentétektől. Egyszerűen fogalmazva:

1. A főgonosz meg akarja ölni a főszereplőt, a főszereplő nem akar meghalni.

2. A főgonosz el akarja foglalni a Földet, a főszereplő és társai nem akarják, hogy elfoglalja.

3. A főszereplő meg akarja hódítani a másik főszereplőt, a másik főszereplő meg hallani sem akar róla.

4. A két főszereplő szeretne összejönni, de külső tényezők ezt akadályozzák.

5. A bűnöző meg akarja úszni a bűntényt, a nyomozó el akarja kapni és elérni*, hogy megkapja méltó büntetését.

*Ezt direkt csak lehetőségként említettem, mivel a legtöbb krimit jól színesíti, amikor a nyomozónak döntenie kell a saját erkölcsi és morális értékei és a törvény képviselői által hozott ítéletek között, hogy mit tegyen. Klasszikus jelenet, amikor a nyomozó hezitál, hogy az elkapott bűnözőt lelője vagy sem. Megmentse vagy sem. Hagyja másra a piszkos munkát vagy minden körülmények között állítsa bíróság elé. Ez pedig újabb konfliktusokat eredményezhet a történetben, amelyek újabb történetek létrehozásához járulhatnak hozzá (klasszikus klisé: megtalálta a múlt, a múlt elől nem menekülhet, rég elfeledett titkok kerülnek napvilágra stb).

Kérdés: Nem kalandregényben, mi adja a konfliktust?

Mit lehet tenni, ha nem tud létrejönni a konfliktus?

Meg kell vizsgálni, hogy:

1. Megfelelő környezetbe lett-e helyezve (A történetben a karakterek más karakterekkel vagy a környezettel lépnek kölcsönhatásba. Ha nem, meg kell teremteni ennek a feltételeit.).

2. Megfelelő szereplőket alkalmazunk-e vagy szükséges lehet új szereplő behozása.

3. A konfliktus igazodik-e a kitalált ötlethez (Krimiben a nyomozó nem fog teljesen átlagos nyomok alapján elkezdeni szaglászni egy alvilági vagy háttérhatalmi rendszer után. Kell valami, ami eltér a megszokottól – ami a legtöbb történet konfliktusainak a kiindulópontja is egyben).

Miután megtaláltuk a hibát, akkor némi gondolkodás után már képesek leszünk megfelelően módosítani a történetet.

Ha már a vámpírokat vettük alapul, szeretnék megemlíteni pár történetet, ami eltér a klasszicizálódott kliséktől:

J. Goldenlane: Éjfél

Christopher Moore: A Love Story sorozat

Gaura Ágnes: Borbíró Borbála sorozat