Egyedi világok teremtése 3.

kép: planet of gods by breathing2004

(Az előző részek tartalmából: Egyedi világok teremtése 1., Egyedi világok teremtése 2.)

Mennyire legyen részletesen kidolgozva az adott világ?

Az egyedi világok teremtése többnyire a fantasztikum területére igaz, legyen szó fantasy-ról vagy sci-fi-ről. Sok ilyen művet nem magáért az alap történetért kedvelünk, hanem a világ hangulatáért. Ezt próbáljuk meg sokan átélni, amikor adott történet valamelyik szereplőjének beöltözünk, ilyen tárgyakkal vesszük körbe magunkat (a bögrétől kezdve a könyvtámaszon és az ágyneműkön keresztül akár a kenyérpirítóig bezárólag). A replikák vásárlásáról nem is beszélve.

A legtöbb feltörekvő író szintén szeretne ilyen hatást elérni, hogy az ő regényéhez kitalált világ legalább ennyire ismert és kedvelt legyen. Talán sokszor (és nem véletlenül) több időt is fordítanak a világ részletes kidolgozására, mint magára a regényírásra.

Azzal nem árulok el nagy titkot, ha lerántom a leplet az egyedi világok kialakulásáról, ami nem történik másként, minthogy az alkotó az elméjében történetek formájában kezd kalandozni a saját világában, majd idővel másokat is beenged (akár alkotókat, akár olvasókat), és onnantól közösen fedezik fel.

Ahogy az is igaz lehet, hogy egyszerűen csak szeretnek a maguk teremtette világban létezni, mert ott érzik jól magukat. Sok esetben előfordul, hogy ezek a teremtett világok menekülés a valóságból számukra, míg más esetben a világukban megvannak a keretek, nincs bizonytalanság, ott érzik biztonságban magukat.

*

Az előző posztban már írtam pár javaslatot, hogyan tudsz elmélyedni a saját világodban, ha a puszta képzelgés, álmodozás, fantáziálgatás nem segítene.

Ebben a posztban arról fogok írni, mikor érdemes és mikor nem részletekbe menően megteremteni a regény hátteréül szolgáló világot.

*

Nézzünk pár példát teremtett világokra:

Az egyik legismertebb J. R. R. Tolkien által teremtett Középfölde, mellette Westeros világát is elég jól ismerjük. Aztán itt van David Gemmel: Legenda című regénye, amelyben megjelenik a Drenai birodalom, amit a Legenda népszerűségét követően jobban kidolgozott, és így készült el Druss előzmény története, amikben megismerhettük, hogyan lett ő legenda. Vagy a Rigante ciklusa, ahol történelmi korokon átívelően ír a kelta kultúrán alapuló történetet.

Magyar vonatkozásban talán a legismertebb fantasy világ Ynev, ahol számos történet játszódik, és a mai napig népszerű. Olyan íróktól olvashatunk itt játszódó regényeket mint Wayne Chapman, Dale Avery, Raoul Renier, Ryan Hawkwood, Ray O'Sullivan, Jan van den Boomen stb.

Vannak olyan világok, amelyek csak egy-egy regényben jelennek meg, nincsenek jobban kidolgozva. Ilyen például J. Goldenlane Jósidő sorozata, ahol a regények ugyanazon a világon játszódnak, azonban más történelmi korban, ami így igencsak érdekessé teszi azt.

Sci-fi-ben a legismertebb talán a Dűne (Frank Herbert) világa és Isaac Asimov Alapítványa, és ott van még a Felébredt világ a Shadowrun-ból vagy a Hyperion Dan Simmons-tól, vagy Ian Watson-tól a Warhammer 40.000. De ha szűkebb értelemben nézzük, akkor ott van China Miéville-től a Perdido pályaudvar, ami igazán egyedi hangulatú regény, és nem is igazi sci-fi, hanem egy kicsi fantasy és egy kicsi sci-fi is van benne.

*

A fenti példákból is látszik, hogy a regény hátteréül szolgáló világokat nem minden esetben kell oly mértékben kidolgozni, hogy rögtön felcsapjunk adott világ történészének és kartográfusának. Felmerül a kérdés, mégis mikor szükséges aprólékosan kidolgozni egy világot?

Erre nincs tuti recept, mert ez sok mindentől függ, de leginkább magától az alkotótól.

Amire minden esetben figyelni kell, hogy a teremtett világ egyedi jellemzői soha ne kerüljenek logikai ellentmondásba a regényben, és mindig csak annyi jelenjen meg, amennyi szükséges. A legtöbb esetben a kidolgozott jellemzők nagy része nem jelenik meg, csak vázlatként szolgál az író számára. Ilyen például a mágia működése, amit nem kell leírni, elég csak megjelennie a sztoriban. (Kivéve, ha valamiért fontos, hogy a mágia vagy az adott varázslat működése leírásra kerüljön, mert az okoz konfliktust a történetben.) De jó példa erre a Gyűrűk Ura, amiben megjelenik az elf és a mordori nyelv, de a történetben nem jelenik meg ennek a nyelvtana, az összes szava stb. Ahogyan Westeros összes nemesi házát sem ismerjük meg részletesebben a Trónok harcában, és a távolabbi területekről is csak annyi információt kapunk, ami a történet adott részéhez szükséges.

Regényfolyam esetén nem árthat jobban kidolgozni a világot, hiszen már a történet terjedelméből adódóan sok esemény játszódik ott. Akkor is érdemes lehet, ha nem regényt vagy regényeket, hanem egymástól különálló, de ugyanazon a világon játszódó rövid sztorikat, novellákat írunk. Főleg, ha maga a világ nem csak szimpla hátteréül szolgál, hanem a hangulatáért is fele. Például visszatérő elemeket, már-már toposzokat tartalmaz (mint a régi időkben, amikor minden fantasyban a kalandozókat egy kocsmában bérelte fel a titokzatos idegen 😁).

[írói kihívás: Írj egymástól független, de azonos elemeket tartalmazó történeteket! példák: becsületes és hazug, csaló karakternek közösen kell megoldaniuk a problémát, szegény karakter segít a gazdag karakternek a probléma megoldásában, szegény karakter az intelligenciája vagy kreativitása miatt győzi le a gazdag karaktereket]

Az olyan regényeknél, ahol adott környezet kizárólag a regény keretein belül lényeges, csak annyit érdemes kidolgozni belőle, ami a történet konfliktusának szempontjából számít (David Gemmel: LegendaLegenda, J. Goldenlane: Jósidő sorozat). Ilyenek lehetnek szokások, törvények (a természettudományos törvények is ide tartoznak), fajok stb. Ilyenkor nem egy külső logikai rendszer határozza meg a történet eseményeit, hanem az író által szükségesnek ítélt megoldás (ami a regény keretein belül logikailag a helyén van), ami szükséges a regény konfliktusának kialakulásához és megoldásához is.

Azonban, amikor már konkrét évszámok kerülnek említésre, konkrét történelmi események jelennek meg, vagy akár saját nyelvek, földrajzi leírások sokasága, mert hatással van a regény cselekményére (példa: Zúgó vára, Sasfészek és a Cailin-árok a Trónok harcában), az írónak muszáj részletesen, akár földrajzi térképekkel együtt megteremtenie a világot.

A teremtésbe ilyenkor nem pusztán a népek, fajok, birodalmak kerülnek kidolgozásra, hanem a társadalmi szokások, a törvények, az évszakok, a főbb kereskedelmi termékek, adott területek ipara, gazdasága; és így tovább.

*

A fenti leírásokból látszik, hogy nagyon vékony a határ, hogy mikor milyen részletesen dolgozzuk ki a világot. Ez tényleg leginkább attól függ, hogy az író képes-e a regény írásakor rendelkezésére álló információk alapján úgy megírni a könyvet, hogy abban logikailag minden a helyén legyen. Amennyiben nem, nem ússza meg az ezzel járó szükséges munkálatokat.

*

További örömteli alkotást! 🥰

Hamarosan a blogon: Szinopszis és query letter, Hogyan írjunk krimit?, Magánkiadás - Melyik kiadót válasszam?, A könyvkiadás költségei - Magánkiadás, Melyik narrációt válasszam?

Olvasd tovább Egyedi világok teremtése 3.

MAGÁNKIADÁS – MELYIK KIADÓT VÁLASSZUK

Add ki a könyved! De hol?

A válasz sosem egyszerű, mivel a magánkiadású könyvek elkészítésével, forgalmazásával és terjesztésével foglalkozó kiadók általában nem követik a hagyományos kiadói modelleket, azaz nem kizárólag egy vagy pár zsánerre specializálódnak, hanem sokszor az összes, magánkiadásban megjelenő könyvet átveszik forgalmazásra, terjesztésre, ez pedig nehezítheti a célközönség elérését.

Forgalmazás: saját webshopon keresztüli értékesítés

Terjesztés: országos bolthálózatok kínálatába beszállítják (Líra, KELLO, Libri stb)

Első lépésként az írónak magának kell tisztáznia, hogy milyen elképzelései vannak a könyvének a megjelenésével és az olvasókhoz való eljuttatásával kapcsolatban. Ebbe beletartozik a bolti elérhetőségtől kezdve a reklámokig szinte minden.

A könyvkiadók

Vannak olyan kiadók nagyon szép reklámmal, akik azt sugallják,​ hogy rajtuk keresztül minden magánkiadású könyv sikerkönyv lesz (Nem lesz!), azonban ha megnézzük a feltételeiket, ott virít például, hogy bolti forgalomba nem kerül, vagy csak bizonyos feltételekkel kerülhet a könyv. Ráadásul az első pár száz eladásból a szerző egy fillért sem kap. Rendben, azért ezeknél a kiadóknál ilyen esetben a nyomdai költséget vállalja a kiadó, ami viszont azért annyira nem korrekt megoldás, mivel az ilyen kiadók eleve egy nyomda tulajdonosai is. Azaz, a saját nyomdájuknak generálnak munkát a magánkiadással (szerk. megj.: mint minden területen, itt is vannak üdítő kivételek).

A teljes cikk itt olvasható: MAGÁNKIADÁS – MELYIK KIADÓT VÁLASSZUK

Olvasd tovább MAGÁNKIADÁS – MELYIK KIADÓT VÁLASSZUK

A könyvkiadás költségei - Magánkiadás

A könyvkiadás költségei magánkiadású könyveknél

A bejegyzésben a magánkiadásban megjelenni vágyó íróknak szedtük össze a könyvkiadás költségeit, amelyek felmerülhetnek egy-egy könyv elkészülésénél.

Röviden összefoglalva:

A könyvkiadás költségei számos tényezőtől függően változhatnak, beleértve a következőket:

• A könyv hossza: minél hosszabb a könyv, annál több nyomtatási, szerkesztési és egyéb költséggel jár.
• A könyv típusa: szórakoztató irodalmi könyv, mesekönyv sok illusztrációval, album stb. Minél több a kép és a szín, annál drágább.
• A borító típusa: a keménytáblás borítók drágábbak, mint a puhatáblás borítók.
• A papír típusa: a papír súlya és típusa.
• Egyedi könyv: például éldekorálás, dombornyomott stb.
• A nyomtatási mennyiség: minél több példányt nyomtatnak, annál alacsonyabb lesz az egy példányra jutó költség.
• A kiadó szolgáltatásai: a szerkesztés, lektorálás, tördelés, borítótervezés és marketing mind további költségeket jelenthet.

Mielőtt rátérünk a lényegi részre, nézzük át, kiknek érdemes magánkiadásban megjelentetni a könyvüket.

Magánkiadásról akkor beszélhetünk, amikor a könyvet értékesíteni, terjeszteni szeretnénk, és az előállításával kapcsolatos költségek többségét maga az író állja.

A teljes cikk itt olvasható: A könyvkiadás költségei - Magánkiadás

Olvasd tovább A könyvkiadás költségei - Magánkiadás

Egyedi világok teremtése 2.

kép: Frank Att - Next trading point

Hogyan hozzunk létre saját világot? Hát teremtsünk!

Könnyű ezt mondani, de azért némi támpont nem ártana. Hol is kezdjük?

Talán ott, hogy ez az egyedi világ, hogy született meg benned? Elkezdtél írni egy történetet, amit egy ilyen környezetbe helyeztél? Mert akkor máris van egy támpontod.

Amennyiben ki akarod dolgozni ezt a világot, mert szerinted mindenképpen érdekes, és eleve annyira megtetszett neked, hogy szeretnél elmerülni benne, akkor tedd az alábbiakat:

• ha a történet, amiben megjelent, egy rövid történet, divatosabb megfogalmazással: novella, akkor emeld ki a világ jellemzőit belőle.

Ezeket a jellemzőket dolgozd ki. Ha simán nem megy, mármint, hogy a jellemzőből találd ki annak hátterét (vázlat, jegyzet), akkor írj egy rövid sztorit, aminek a középpontjában ez a jellemző áll. Állítsd bele helyzetekbe, hogy különböző karakterek hogyan viszonyulnak hozzá, mit mondanak róla, milyen hatással van rájuk. Szép lassan rá fogsz jönni, hogy amit elsőre nem tudtál megfogalmazni, az ott van benned, csak más megközelítéssel könnyebb felszínre hozni. Történetírásnál ez gyakran előfordul, és ez nem is baj.

Ha ügyes vagy, a fenti módszerrel az egyedi jellemzők hátteréről számos információt szerzel, közben gyakorlod a történetírást is. 😊

Ugyanezt a módszert alkalmazhatod, ha nem rövid történetbe építettél be egyedi jellemzőt adott világgal kapcsolatban, hanem rögtön belecsaptál a lecsóba és regényt (vagy regényfolyamot) kezdtél el írni. A fenti módszert itt is alkalmazhatod, és máris sok kis spin-off, vagy olyan rövid történet jön létre, amelyeket ha letisztázol, kidolgozol, az írói oldaladon közzé tehető, ezáltal az olvasók elmerülhetnek a regényed világában, és így felkeltheted az érdeklődést a regény iránt. 😀

De lehet fordítva is világot teremteni, azaz, előbb teremted meg a világot és csak utána kezded el írni a történetet. Itt is segíthet, ha egy-egy jellemzőhöz amolyan eredettörténetet írsz.

Teremtésmítosz

Sokat segít világteremtésnél, ha a különböző kultúrák teremtésmítoszait elolvasod. Egyrészt segíti a saját világ jellemzőinek kialakítását, másrészt segíthet abban, hogy elkerüld az ismert teremtéseket (már ha szeretnéd kerülni). A teremtésmítoszok olvasása abban is segíteni tud, hogy a teremtmények hogyan viszonyultak a teremtőikhez, ami meg az általad teremtett világ társadalmi életét határozhatja meg. Már ha tudnak arról, hogy őket teremtették. 😃 Az sem rossz, ha egy high-tech társadalom szép lassan ráébred, hogy igazából magasabb rendű lények vagy konkrétan istenek hozták őket és a világukat létre. 😁 Én szívesen megnézném az arcukat.

Ugyanígy sokat segíthet különböző kultúrák társadalmi szokásait olvasni. Mert az adott világ megteremtésénél a társadalmi szokások és törvények is sokat számítanak. A végére kész néprajzos vagy kutlúrantropológus leszel. 😄

Alapvetően akár tudatosan, akár tudattalanul, de a legtöbb regényíró folyamatosan saját világokat teremt, még akkor is, ha nem dolgozza ki őket olyan szinten mint Tolkien vagy Martin. Vagy mint a filmes eposz után a Star Wars világát (de ezt egy egész munkacsoport dolgozta ki, ahogy a Forgotten Realms világát is).

Amikor a kezünkbe veszünk egy átlagos regényt, akár még romantikusat is, többnyire csak kis eséllyel mintázza a való világot, még akkor is, ha ebben a korban, ebben a világban játszódik, mivel a regény cselekményeinek előrehaladásához olykor szükséges a valóságtól való eltérés, és ezzel máris saját világot, saját környezetet teremtettünk azért, hogy az általunk elképzelt konfliktus működjön.

Tény, ilyen esetben ritkán kell részletekbe menően kidolgozni a világot.

Nem mindig könnyű meghatározni mikortól érdemes, de erről majd a következő posztban írok (Egyedi világok teremtése 3.).

Addig is: Írj, amikor csak kedved van és jólesik! 🥰

(Ha nem esik jól, ne erőltesd, mert csak megutálod. Az pedig nem jó, mert idővel keserédessé válik az alkotás folyamata.)

Hamarosan a blogon: Egyedi világok teremtése 3., Szinopszis és query letter, Hogyan írjunk krimit?, Magánkiadás - Melyik kiadót válasszam?, A könyvkiadás költségei - Magánkiadás, Melyik narrációt válasszam?

Olvasd tovább Egyedi világok teremtése 2.

Egyedi világok teremtése 1.

 

kép: Jim Murray - The Leviathan

Az egyedi világok teremtése többnyire a fantasztikum területére igaz, legyen szó fantasy-ról vagy sci-fi-ről.

Mi van akkor, ha az író a regénye hátteréül egy teljesen egyedi világot alkot, és vele együtt új fogalmakat, kifejezéseket is?

Sok olyan fogalom, kifejezés kerülhet a történetbe, ami adott világban megszokott, azonban az olvasó nem ismeri a jelentését, ezáltal a szöveg értelmezése fennakadásba ütközhet.

Az egyik módszer, ha a meghatározó fogalmakról végjegyzetet készítünk, ahogyan a Shadowrun könyvekben is látható. A végjegyzetben minden lényeges esemény és kifejezés megtalálható, így akár olvasás előtti átolvasás során, akár közben segíteni tud értelmezni a szöveget, ezáltal jobban értjük a cselekményt, a konfliktust.

A másik módszer, ami nehezebb, hogy a szövegkörnyezetből válik értelmezhetővé, hogy adott fogalom, kifejezés mit jelent, mi a szerepe a történetben stb.

Teszem azt új faj és annak neve megjelenik a történetben. Akkor például sokat tud segíteni, ha a faj nevének leírásakor megjelenik a faj fizikai, külső szemlélő által látható leírása, még akkor is, ha nincs jelen adott résznél a faj egyik képviselője. Példa:

"Kellemes emlékek töltötték el, ahogy az első találkozást idézte fel magában a nerdorali nővel. Előtte még nem találkozott földönkívülivel..." vagy

"- Húzz innen, te csápos mocsok - rúgott bele Bill a számára lassan haladó kortarinba, akinek nehezére esett megszoknia az NB33-as bolygó erős gravitációját, ezért csápjaival próbált kapaszkodót találni, ezáltal akadályozva mások közlekedését."

Innentől kezdve pedig az olvasó már tisztában lesz vele, hogy amikor a faj megjelenik, az milyen, hogy néz ki, és jobban tudja értelmezni a jelenetet, mert ugye a szereplők jellemzői befolyásolják azt. 🙂

Ugyanez érvényes bármilyen egyedi szóra, amit kitalálunk a történethez, legyen szó fantasy, sci-fi vagy egyéb történetről.

A következő bejegyzésben arról írok, hogyan hozz létre egyedi világot: Egyedi világok teremtése 2.

Addig is: Írj, amikor csak kedved van és jólesik! 🥰

(Ha nem esik jól, ne erőltesd, mert csak megutálod. Az pedig nem jó, mert idővel keserédessé válik az alkotás folyamata.)

Hamarosan a blogon: Szinopszis és query letter, Hogyan írjunk krimit?, Magánkiadás - Melyik kiadót válasszam?, A könyvkiadás költségei - Magánkiadás, Melyik narrációt válasszam?

Olvasd tovább Egyedi világok teremtése 1.

Magánkiadás - adózás és járulékfizetés

Az Előadóművészi Jogvédő Iroda weboldalán egy átfogó cikket olvashattok az adózásról és járulékfizetésről. Ezek az információk hasznosak az íróknak, akár magánkiadásban, akár hagyományos kiadásban jelennek meg.

Olvasd tovább Magánkiadás - adózás és járulékfizetés

A narratív egyensúly elmélete

A narratív egyensúly elmélete

A narratív egyensúly elméletét a bolgár narratológus, Tzvetan Todorov javasolta 1971-ben. Todorov ezt az elméletet részletezte egy esszében, amelynek címe "The Two Principles of Narrative". Az esszé szerint minden narratíva tartalmazza az öt formális elemet: egyensúly, zavar, felismerés, feloldás és új egyensúly.

Kulcsfogalmak:

• Narratíva: Elbeszélés, történet.
• Egyensúly: Stabil, kiegyensúlyozott állapot.
• Felborulás: Az egyensúly megbomlása, feszültség (konfliktus) keletkezése.
• Feloldás: A feszültség (konfliktus) megszűnése.
• Visszatérés az egyensúlyhoz: A történet visszatér az eredeti stabil állapothoz.
• Új egyensúly: A történet egy új stabil állapotban ér véget.

Todorov az említett esszéjében a narratívák (elbeszélések) szerkezetét vizsgálja. A szerző álláspontja szerint minden narratíva két alapvető elvre épül:

1. Egyensúly: A narratíva elején egy stabil és kiegyensúlyozott állapot uralkodik.
2. Zavar: Egy esemény felborítja az egyensúlyt, és feszültséget kelt.

Ezért a narratíva célja, hogy az így keletkezett feszültség feloldásra kerüljön, ami kétféle végkifejletet eredményezhet:

• Visszatérés az egyensúlyhoz: A szereplők megoldják a problémát, és a történet visszatér az eredeti stabil állapothoz.
• Új egyensúly: A szereplők nem tudják megoldani a problémát, és a történet egy új , stabil állapotban ér véget.

Ehhez viszont további elemek szükségesek a narratívába, amelyek Todorov szerint az alábbiak:

1. Egyensúly: A történet eleje, ahogy az olvasók megismerkednek a környezettel és a karakterekkel, ahol a karakter egy mindennapi feladatot végez. (lásd korábbi cikkünket: SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK - dramaturgia)

2. Zavar: Egy váratlan esemény felborítja ezt az egyensúlyt, aminek az okát a karakter ekkor még nem ismeri.

3. Felismerés: A narratíva elismeri a fent említett zavart. Azaz a karakter megérti, hogy mi történt, még ha azt nem is, hogy miért.

4. Feloldás: A karakter - a pszichológiai bizonytalanság feloldásának szükségétől hajtva - megpróbálja az egyensúlyt helyreállítani. Miközben céljai elérésére törekszik (kihívásokkal találkozik - konfliktus), erkölcsi jelleme erősödik (jellemfejlődés). 

5. Új egyensúly: A karakterek és a cselekmény fejlődése egy új egyensúlyban csúcsosodik ki. Az ellenfél (antagonista) legyőzésre kerül, a konfliktus megoldódott. A befejezés kielégíti a feloldás vágyát, miközben megerősíti a történet erkölcsi tanulságát (vagy nem 😎).

FONTOS! Todorov elmélete nem mindenre alkalmazható. Vannak olyan narratívák, amelyek nem illeszkednek a két elv keretébe.

Az alábbi irodalmi műveknél melyik narratív végkifejlet ismerhető fel (visszatérés az egyensúlyhoz vagy új egyensúly)?

• J. K. Rowling: Harry Potter sorozat
• J. R. R. Tolkien: Gyűrűk Ura trilógia
• Jane Austen: Büszkeség és balítélet
• George Orwell: 1984
• Sarah J. Maas: Üvegtrón
• Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
• Borsa Brown: A matador
• Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Olvasd tovább A narratív egyensúly elmélete