A narratív egyensúly elmélete

A narratív egyensúly elmélete

A narratív egyensúly elméletét a bolgár narratológus, Tzvetan Todorov javasolta 1971-ben. Todorov ezt az elméletet részletezte egy esszében, amelynek címe "The Two Principles of Narrative". Az esszé szerint minden narratíva tartalmazza az öt formális elemet: egyensúly, zavar, felismerés, feloldás és új egyensúly.

Kulcsfogalmak:

• Narratíva: Elbeszélés, történet.
• Egyensúly: Stabil, kiegyensúlyozott állapot.
• Felborulás: Az egyensúly megbomlása, feszültség (konfliktus) keletkezése.
• Feloldás: A feszültség (konfliktus) megszűnése.
• Visszatérés az egyensúlyhoz: A történet visszatér az eredeti stabil állapothoz.
• Új egyensúly: A történet egy új stabil állapotban ér véget.

Todorov az említett esszéjében a narratívák (elbeszélések) szerkezetét vizsgálja. A szerző álláspontja szerint minden narratíva két alapvető elvre épül:

1. Egyensúly: A narratíva elején egy stabil és kiegyensúlyozott állapot uralkodik.
2. Zavar: Egy esemény felborítja az egyensúlyt, és feszültséget kelt.

Ezért a narratíva célja, hogy az így keletkezett feszültség feloldásra kerüljön, ami kétféle végkifejletet eredményezhet:

• Visszatérés az egyensúlyhoz: A szereplők megoldják a problémát, és a történet visszatér az eredeti stabil állapothoz.
• Új egyensúly: A szereplők nem tudják megoldani a problémát, és a történet egy új , stabil állapotban ér véget.

Ehhez viszont további elemek szükségesek a narratívába, amelyek Todorov szerint az alábbiak:

1. Egyensúly: A történet eleje, ahogy az olvasók megismerkednek a környezettel és a karakterekkel, ahol a karakter egy mindennapi feladatot végez. (lásd korábbi cikkünket: SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK - dramaturgia)

2. Zavar: Egy váratlan esemény felborítja ezt az egyensúlyt, aminek az okát a karakter ekkor még nem ismeri.

3. Felismerés: A narratíva elismeri a fent említett zavart. Azaz a karakter megérti, hogy mi történt, még ha azt nem is, hogy miért.

4. Feloldás: A karakter - a pszichológiai bizonytalanság feloldásának szükségétől hajtva - megpróbálja az egyensúlyt helyreállítani. Miközben céljai elérésére törekszik (kihívásokkal találkozik - konfliktus), erkölcsi jelleme erősödik (jellemfejlődés). 

5. Új egyensúly: A karakterek és a cselekmény fejlődése egy új egyensúlyban csúcsosodik ki. Az ellenfél (antagonista) legyőzésre kerül, a konfliktus megoldódott. A befejezés kielégíti a feloldás vágyát, miközben megerősíti a történet erkölcsi tanulságát (vagy nem 😎).

FONTOS! Todorov elmélete nem mindenre alkalmazható. Vannak olyan narratívák, amelyek nem illeszkednek a két elv keretébe.

Az alábbi irodalmi műveknél melyik narratív végkifejlet ismerhető fel (visszatérés az egyensúlyhoz vagy új egyensúly)?

• J. K. Rowling: Harry Potter sorozat
• J. R. R. Tolkien: Gyűrűk Ura trilógia
• Jane Austen: Büszkeség és balítélet
• George Orwell: 1984
• Sarah J. Maas: Üvegtrón
• Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
• Borsa Brown: A matador
• Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?