Az író, mint marketing- és sales menedzser

Bizonyára többször is előfordult már veletek, hogy egy ismerősötök elkezdett nektek filmajánlót tartani. Van, aki egész ügyesen fel tudja kelteni az érdeklődésetek és könnyedén összefoglalja a lényeget. Na meg persze akad olyan haver is, akitől az ég áldjon minket a fél órás "se eleje, se vége" típusú felvezetőivel.

A helyzet az, hogy a szóban forgó jelenséggel a legtöbb író is megküzd. Számtalan kiváló ötlet ragad örök időkre a fiók mélyén, mivel az író soha sem tudta megfelelő formában prezentálni. És a spektrum túloldaláról is találunk példát dögivel: akadnak olyanok, akik zseniálisan el tudják adni a sz… nos, a "kevésbé minőségi" forgatókönyveket is.

Forrás: Puliwood

A teljes bejegyzés itt olvasható:

Puliwood

Olvasd tovább Az író, mint marketing- és sales menedzser

SEO kulcsszó - MARKETING TIPPEK 6.

Sok helyen találkoztok azzal a mágikus szóval, hogy SEO.

Mit is jelent a SEO?

search engine optimization, azaz keresőoptimalizálás a weblap keresőmotorokban való megjelenésének javítását jelenti "organikus" avagy nem fizetett keresési eredményekben.

A tartalmak vásárlókhoz való eljuttatása, vagyis hogy minél több embert irányítson adott oldalra abban a reményben, hogy vásárló lesz belőle.

Sokszor állítják azt, hogy a SEO-nál szintén be lehet állítani a célközönséget, azonban még ennek ellenére is igaz, hogy inkább hálós halászat ez, mint pecabotos. Sok hal akad fent rajta, azonban jó része nem az, amit ki akartunk fogni.

Vagyis az oldalra látogatók nagy részét nem fogja érdekelni az ott található tartalom. Vásárolni meg pláne nem fog.

Ez az első hátránya egy írói oldal esetében a SEO-nak, amennyiben nem az értékesítés a weboldal célja, hanem az ismertté válás. Ugyanis ez esetben teljesen más SEO megoldások kellenek, mint egy termék népszerűsítésénél, ráadásul nem lehet sablont alkalmazni. Átgondolt, megtervezett SEO szükséges, és ezt a tudást sajnos nem adják ingyen.

Ahogy már többször is írtam, a könyv, az írói tartalom nem egy 2000W-os robotgép különböző funkciókkal és tartozékkal. Így a kulcsszavas megoldás, a termék paramétereinek megadása nem megfelelő a SEO-ra, alkalmazása esetén minimalis lesz a keresőkben a találat.

És ahogy a ChatGPT és hasonló AI kiegészítesek terjednek, a kulcsszavakra kiélezett webes keresőmotorok háttérbe fognak szorulni, mivel az AI nem kulcsszavak alapján keres.

Ezért nem mindegy, hogyan épül fel egy weboldal, és hogy milyen tartalmak kerülnek fel rá. Ahogy egy történetnél, itt is nagyon fontos a struktúra, amit meg kell tervezni.

Már ha az a cél, hogy adott témára, ha valaki rákeres, akkor az író weboldalát szinten felhozza az első pár találati oldalon.

A kulcsszavas megoldás azért sem minden esetben megfelelő egy írói oldal számára (akkor sem, ha könyvet értékesít rajta), mivel a keresők nem mindig a releváns találatokat részesítik előnyben, hanem a szponzorált tartalmat. Ezért például egy "fantasy regény" kulcsszavas keresés esetében könyvkiadókat és terjesztőket fog elsődlegesen kihozni találatnak.

A fent leírtak miatt azt tudom javasolni, ha bármikor SEO-ra adnátok a fejeteket (vagyis felkértek valakit erre pénzért), járjatok utána, hogy milyen SEO-t akar nálatok alkalmazni.

Irodalmi oldal esetén eleve gyanakodni kell, ha fix megoldást kínál, ami másik 3000 oldalnál már eredménnyel bevált. Hát ilyen nincs, mivel minden író és alkotása, még ha minimálisan is, de eltérőek.

Akkor is érdemes elgondolkozni, ha WordPress alapú weboldalra piacvezető bővítményt javasol, amit beállít és onnantól kezdve szárnyalni fog a weboldalad látogatottsága. Hát nem!

Irodalmi oldalra teljesen felesleges. Ráadásul, ha az író nem járatos a SEO-ban, akkor mindig szakembert kell megkérni, hogy segítsen, az pedig egy folyamatos pénzkidobás.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a SEO szakembernek ismernie kell az irodalmat és a könyvpiacot ahhoz, hogy megfelelő tanácsot adhasson.

A Stílus és Technika által készített weboldalak esetében is a SEO-ért külön kell fizetni, ennek kialakítása csak részlegesen tartozik bele a weboldal készítésének alapárába.

https://www.stilusestechnika.hu/iroi-weboldal-keszites/

A Stílus és Technika 2024. elején SEO kulcsszó szövegíró kurzust indít, ahol megtanulhatod, hogyan kell kulcsszóra alapozva SEO optimalizált szöveget írni.

További marketing tippek az oldalon: Marketing

Olvasd tovább SEO kulcsszó - MARKETING TIPPEK 6.

Az írói blokk megelőzése

Az írói blokk nem más, mint olyan pszichés állapot, amiből az író nem tud kilépni. Ez nem minden esetben magával a történettel vagy az írással kapcsolatos, hanem olykor külső tényezők, például magánéleti vagy társadalmi probléma idézi elő.

Ebben a bejegyzésben nem magát az írói blokk kiváltó okait vizsgáljuk, hanem abban próbálunk segíteni, miként tudsz ismételten az írásra figyelni, folytatni a regényírást.

Első lépések

Például rendszeres mozgással leküzdheted az írói blokkot. Tudtad, hogy amikor sportolsz vagy olyan tevékenységet végzel, mint például séta, fára mászás stb, az agy kreativitásért felelős része aktívabbá válik? Ezért fordul elő, hogy amikor egy író elmegy csak úgy sétálni (nem a boltba, nem munkába, hanem mint kikapcsolódás), azt követően úgy érzi, sokkal könnyebben megy az írás. Ennek oka többek közt, hogy a test mozgásának hatására endorfin szabadul fel az agyban, a mozgás segít megszabadulni a feszültségtől és ellazítja az izmokat. Mivel a test és az agy közeli kapcsolatban állnak egymással, ha testünk ellazul, úgy mi is megnyugszunk, megszabadulunk a feszültségtől.

Ha a séta ráadásul erdőben történik egy kirándulás kereten belül, a hatás meg erősebb, mivel a természet nyugtatóan hat a pszichére.

Jóga, meditáció, tai-chi

A megnevezett módszerek bármelyike segíthet a blokk feloldásában.

Szórakozás

Az írói blokkon szinten segít a más jellegű kikapcsolódás, mint például a zenehallgatás, de még jobb egy koncert, mozi, színház vagy valamilyen szabadtéri program. De sokat segíthet egy kiállítás megtekintése.

Ahogy a közeli ismerősökkel való találkozás egy hangulatos helyen.

Ugyanígy jó megoldás lehet, ha olvasunk. Lehetőleg olyan tematikájú könyvet, ami távol áll attól a zsánertől, amit épp írunk. De ez nem csak szórakoztató könyv lehet, hanem életrajz, szakkönyv, tudományról szóló stb.

Írás

Az is megoldás lehet, ha nem azt a regényt írjuk, hanem csak úgy, minden kötöttség nélkül. Bármit. Ami éppen jön. És ahogyan jön. Ne foglalkozzunk formai és technikai szabályokkal. Csak írjunk!

Ha sokáig köt gúzsba az “ihlet” hiánya, tanuljunk. Fejlesszük magunkat, ami nem kizárólag a történetíráshoz kapcsolódhat. A nyelvtanulás például igazoltan pozitív hatással van az agy „frissen” tartására.

De ha egy jó kis írói közösség tagjai vagyunk, akkor csináljunk egy kerekasztal beszélgetést, ahol mindenki arról a történetéről mesél, amit éppen ír. A beszélgetés közben felmerülő kérdések pedig lehet, hogy átbillentenek a holtponton, mert a másik író olyan oldaláról látta a történetedet, amelyikről te nem. És ez rávilágíthat arra, miért akadtál el.

Amennyiben megoldható, rendszeresen tartsatok ilyen összejövetelt, ahol átbeszélitek a történeteiteket.

Soha ne add fel, soha ne hátrálj

Az sose növelje bennünk a félelmet, ha napokig, esetleg hetekig nem írunk egy sort se. A történetírást nem lehet elfelejteni. Viszont csak akkor van értelme, ha örömet okoz.

Olvasd tovább Az írói blokk megelőzése

Dramaturgia - A környezet megteremtése

RÖVIDEN ARRÓL, MILYEN HATÁSA VAN A KÖRNYEZETNEK A DRAMATURGIA KIALAKÍTÁSÁRA

A dramaturgia szempontjából a környezetnek szintén jelentősége van, hiszen az elérendő hatást nem lehet bármilyen körülmények között létrehozni, vagy teljesen más dramaturgiát igényel.

Halloween közeledtével most a rémtörténetek környezetéről írok egy keveset.

Vegyük a klasszikus környezetet, az ódon kastélyt vagy régi főúri rezidenciát. Ebben a környezetben miért tud működni a félelemkeltés? Elsősorban azért, mert ezek az épületek a lakott területektől távol esnek, így bármilyen probléma esetén a segítségkérés akadályba ütközik. Akár úgy, hogy az ajtókat bezárják és a telefon süket (vagy eleve nincs is), vagy úgy, hogy az épülethez nagy kiterjedésű saját birtok társul, ahol nem annyira a civilizált világ törvényei, hanem a házúré érvényesülnek. Az ilyen környezet a kiszolgáltatottság érzetét kelti mind a szereplőben, mind az olvasóban, amire rájátszik az ismeretlenség is.

Egy ilyen környezetben számos lehetőség adódik olyan helyzetek létrehozására, ami félelmet, rettegést vált ki, mivel egy ilyen környezetben rengeteg ilyen jelenet létrehozására lehetőség van, kezdve a pincétől a konyhán át a padlásig bezárólag, az esetlegesen létező titkos folyosókról a falban nem is beszélve.

Azonban azok a dramaturgiai eszközök, amelyek ebben a környezetben működnek, már egy egyszerű ház esetében nem fognak. Egy félreeső helyen lévő háznál eleve annak elrendezése más dramaturgiai megközelítést igényel. Amíg egy kastélyban, ahol számos szoba, üres tároló, nagy pince - tele boroshordókkal - és rengeteg tárgy van, addig egy ilyen ház jó esetben két helyiségből áll, tehát nem lehet a folyosón bolyongani gyertyával a kézben, vagy elbújni a pincében.

A két környezet közti egyik dramaturgiai különbség, hogy a nagy épületnél a cselekményt azon belül próbáljuk megtartani, mintegy bezárva a szereplőt, míg a kis épületnél a négy fal közé menekül be minden egyes menekülési kísérletnél, vagy az szolgál védelmül, azaz, a két épület funkciója is eltér egymástól. Ettől függetlenül a dramaturgia abban viszont egyezik, hogy bezárjuk valahová a szereplőt, csökkentjük a mozgásterét.

Ugyanígy egy ilyen történet átültetve városi környezetbe, teljesen más dramaturgiát igényel, ha a szereplő éjszaka a kihalt utcán kerül konfliktusba vagy fényes nappal egy felvonulásos ünneplésen.

Az első esetben a dramaturgiát építhetjük egy, a szereplő által nem látható forrásra, ami viszont mindenképpen azt váltja ki belőle, hogy veszélyben van. A másiknál azonban tudatában kell lennie a félelem forrásával, látnia is kell, így ebben a környezetben az akadályoztatás a veszély előli menekülésben adja a félelmet. Vagyis a félelem forrása egyre közelebb kerül hozzá, miközben ő hiába próbál meg távolodni tőle, valamiért nem sikerül.

De hagyjuk hátra az utcákat, lépjünk be egy lakóépületbe, ami több emelettel rendelkezik. Érdekes módon az a kettősség, ami az elhagyatott épületeknél működik, itt is fog. Vagyis az, hogy a szereplő lakása lehet maga a biztonságot adó hely, vagy az, ahol a borzalmak megtörténnek. Ez az eltérés szintén meghatározza a dramaturgia felépítését, elvégre az egyik esetben menekülni akar a lakásból, míg a másikban rákényszeríti valami, hogy de neki oda be kell mennie annak ellenére, hogy tudja, mi vár rá odabent. Ne menjünk el a lépcsőház adta lehetőség mellett sem, elvégre a lépcsőfordulók, a lépcső alatt megbúvó veszélyek, pincék, liftek stb. mind alkalmasak a megfelelő dramaturgia létrehozására.

A régebbi házak padlásairól pedig ne is beszéljünk, legyen szó emeletes házról vagy kertvárosi egy szintesről.

A környezet megfelelő kialakítása azonban nem kizárólag rémtörténetek esetében határozhatja meg a dramaturgiát, hanem bármely más tematikára épülő történetét is.

Olvasd tovább Dramaturgia - A környezet megteremtése

A történetírás gyakorlása 4.

Jojo's Bizarre Adventure

A másik remek gyakorlási lehetőség, amikor fanfiction-t ír az ember. Vagy egy létező sztorit, ötletet másként valósít meg.

Fanfic esetében az adja a könnyebbséget, hogy az írónak nem kell agyalnia a háttéren, a világon, olykor még a karaktereken sem.

Mivel minden adott egy ilyen történet megírásához, a szerzőnek kizárólag a konfliktusokra kell figyelnie. Ez a gyakorlási forma szintén jó lehetőség a technikák készségszintű alkalmazásának elsajátítására, mivel minél több karaktertípust, környezetet ismer, hoz létre velük egy történetet, idővel már nem erre kell figyelnie, hanem arra, hogyan írja le.

Nagyon sokszor a legalapvetőbb hiba egy írónál, hogy az elképzelt történetet nem tudja rendesen kifejteni, lényeges elemek maradnak a fejében, amivel részletgazdagabbá teheti a történetét úgy, hogy az nem lesz túlírt. A fanfic írása ennek gyakorlására szintén alkalmas, hiszen van egy minta, hogy történetben milyenek a leíró részek, a párbeszédek stb.

A másik lehetőség, amikor egy történetet, ötletet másként képzelsz el, és azt írod meg. Ez szintén azért jó gyakorlás, mivel a keretek adottak, és kimondottan magára a cselekményre fókuszálhatsz, és hogy azt miként bontakoztasd ki.

Korábbi posztok a témában:

A történetírás gyakorlása 1.

A történetírás gyakorlása 2.

A történetírás gyakorlása 3.

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása 4.

Szimbólumok alkalmazása a történetben

 

 „Minden illúzió. Legelemibb nyelvünk a képekben megjelenő benyomások cseréje; abban a pillanatban, hogy az egyik ember képben fejezi ki magát, a másik találkozhat vele, hihet neki. (...) Minden érintkezés során illúziók öltenek testet és semmisülnek meg.” 

 – Peter Brook: Az üres tér

A szimbólumokról röviden

„Az elején tisztázni kell, hogy szimbólum bármi lehet, keletkezésében magának a nyelvi gondolkodás nyitottsága érvényesül. A szimbólum gondolati fogalmat érzékeltető jel, jelkép, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni” (forrás: Kapitány Ágnes: Tárgyak szimbolikája).

Az ember elsődleges érzékelése a látás, ezáltal a képi információ mindenben előnyt élvez. Az élelem keresésben, a párválasztásban stb. Ugyanez történik történetolvasás és a történet írása közben. Mind a két esetben képek jelennek meg az ember elméjében. Az egyiknél a cselekvés váltja ki a képek megjelenését, míg írásnál az elmében lévő képeket igyekszik az író szavakkal kifejezni.

Mivel a történet során az író folyamatosan arra törekszik, hogy az olvasó elméjét képekkel töltse meg, és ezáltal hatást váltson ki, a szimbólum erre a célra még alkalmasabb, azonban ahhoz, hogy egy szimbólum elérje a kellő hatást, előtte tartalommal kell ellátni. Már ebből következik, hogy amennyiben az író úgy dönt, hogy a történetében használ egy szimbólumot, ahhoz a dramaturgiát úgy kell alakítani, ami magában rejti az események alakulását, az események alakulását formáló cselekményeket, eszközöket, helyszíneket és karaktereket, hogy adott jelkép szimbólumként tudjon működni.

Szimbólumok előfordulása

Aki olvasta Az Éhezők Viadalát, annak biztos egyből beugrik a fecsegő poszáta. És fordítva is igaz. De elég csak meglátnia a könyv és a film alapján készített fecsegő poszáta képet, és máris elözönlik az érzések, elkezd befurakodni az olvasás közben átélt hangulat, jelenetek ugranak be a történetből.

Azonban egy történetben nem kizárólag ilyen szimbólumokkal találkozhatunk, bár ezek a legszembetűnőbbek.

Általában a regényírók önkéntelenül is szimbólumokkal töltik meg a műveiket, hiszen jelentéssel bír egy asztalon hagyott töltény egy krimiben vagy thrillerben, ahogyan a lakás padlóján elszórt ruha vagy fehérnemű egy romantikus történetben; vagy egy egyszerű „Hoppá!” egy akció kalandregényben. Vannak az írókra jellemzők szimbólumok (a menlevél Jókai Mór műveiben – AETAS 32. évf. 2017. 2. szám: Heltai Bálint, a halálba menők tánca egy festményen – Ingmar Bergman: a Fafestmény című drámában és a Hetedik pecsét című filmben), amelyek akár több írásában, művükben is feltűnnek. Vannak szimbolikus jelentéssel bíró tartalmak, amelyek megmutatni szeretnének valamit anélkül, hogy konkrétan leírásra kerülne: kolduló, éhező emberek ábrázolása, az életkörülményeiknek a bemutatása, ami a szegénységet és annak előfordulási formáit mutatja meg; romantikus történetben, amikor az egyik szereplő apró, jelentéktelennek tűnő dolgokkal könnyíti meg szerelmének az életét, aki ezt elsőre fel sem fogja, csak amikor összeáll neki a kép; krimiben egy szimbólum kettős szerepet is betölthet: lehet egyszerre a megoldás kulcsa (meg kell fejteni a mögöttes tartalmat) és válhat egy pszichopata világképének a jelképévé (a regény végére jön létre a mögöttes tartalom), védjegyévé.

„Szimbólum (ismertető jel) = Valamely gondolati fogalmat érzékeltető jel, jelkép, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni.”

Szimbólumok megjelenési formái

A legtöbb alkalmazott szimbólumot a népmesékben találjuk varázstárgyak, segítő és akadályozó személyek, helyszínek formájában. Minden ilyen elemnek jelentése van, és amikor olvassuk a mesét, tisztában is vagyunk ezekkel a jelentésekkel, ezáltal a történetben betöltött szerepükkel.

Lássunk egy-két példát:

Terülj, terülj asztalkám: A kép, ami a szavak olvasásakor megjelenik, nem szorul magyarázatra. De mit szimbolizál? A bőséget, ez elég egyértelmű. Ugyanakkor szimbolizálja az éhezést, nélkülözést. Elvégre, ha gondolati szinten nem vizualizálnánk vágyunk tárgyát, nem is jelenhetne meg szimbolikus értelemben.

Beszélem az állatok nyelvét. Megtanultam az állatok nyelvét: Ehhez a népmesei motívumhoz nem tudunk képet társítani, fogalmakat azonban igen. Tudás, megértés. Az első nem minden esetben hozza magával a másodikat, azonban fordítva teljesen igaz. A megértés tudást jelent. A mesehős azért tud eredményes lenni, mert megérti a környezetét, amit azért tud megtenni, mert törekedett a megértésre, odafigyelt másokra (Egyedi karakterjellemző. A legtöbb történet szereplője rendelkezik ezzel a jellemzővel, ezért tud eredményes lenni a konfliktus megoldásában.). Az odafigyelés klasszikus népmesei motívuma, amikor a mesehős a kevés ételéből megkínál valakit, vagy személyes tárgyát – viszonzást nem várva – neki adja. Azaz észrevette, hogy a másik is nélkülöz.

Egyszerű megoldások. Csak szavak, mondatok, mégis egy komplex folyamatot tükröznek.

A népmesék szimbólumai egyszerű formák, és mivel egyetemes tartalmakat foglalnak magukba, könnyedén értelmezhetőek. Azonban a felnőtteknek szóló irodalomban nem szoktunk ennyire könnyedén értelmezhető megoldásokat alkalmazni, mivel az olvasó mindig vágyik az újdonságra. Még akkor is, amikor azonos szerkezetű vagy témájú történeteket szeret olvasni.

Hogyan ábrázolnánk az éhezést vagy a bőséget másként? Milyen eszközökkel lehet megmutatni, ha egy szereplő megértő, megértésre törekszik, ezáltal olyan tudás birtokába jutott, amivel előnyre tesz szert (ez érvényes a romantikus történetekre is, hiszen az a fél, amelyik odafigyel a másik félre, annak a tudásnak a birtokába jut, hogy mi az, ami a szerelme tárgyának jó, kedvére való, ezáltal eléri célját)?

A népmesék szimbólumait azért hoztam fel példának, mert könnyen értelmezhetőek, és ezekből kiindulva hozhatunk létre egyre bonyolultabb, a történetünk számára megfelelő szimbólumokat, amennyiben szándékosan szeretnénk elhelyezni benne. Az ilyen gyakorlás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a történetben könnyebben tudjuk alkalmazni a „mutasd, ne mondd!” írástechnikai tanácsot.

(További népmesei szimbólumok: égig érő fa vagy paszuly, kerekerdő, erdő mélyén ház, vasorrú bába, táltos paripa, kacsalábon forgó palota stb.)

Gyakorlati alkalmazás

Ezzel el is jutottunk a bejegyzés lényegi részéhez.

A szimbólum és a szimbolika az írott történetben eltér egymástól, mert amíg az elsőhöz egy képet tudunk társítani, addig a másikhoz komplex képsorok, jelenetek, érzések, hangulatok, cselekvések társulhatnak, hogy egy jelenséget ábrázolni tudjon (szexizmus, hagyományostól eltérő, kevéjség, érzéketlenség stb).

Egy történetben szimbolikus jelentéssel bírhat egy szín (Mikhail Bulgakov: Mester és Margarita – vörös szín), egy tárgy (Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak - törülköző), egy szó, egy élőlény stb.

Ez annyit tesz, hogy amikor történetet írunk, már előre döntsük el, hogy szimbólumot akarunk elhelyezni benne vagy szimbolikus ábrázolásokat szeretnénk alkalmazni. Az utóbbit minden esetben javaslom, a „mutasd, ne modd!” miatt.

A szimbólum alkalmazásához tudatos tervezés szükséges, mivel meg kell teremteni a tartalmát, amit jelképezni fog a történetben. Ezzel szemben a szimbolikus ábrázolásokhoz nem szükséges tudatos tervezés, sokszor az író magától írja meg úgy az adott részt, hogy abból az olvasó értse, mit ábrázolt ott az író.

Az alábbi idézetben, hány képi jelet találtok, amely gondolati fogalomként jelenik meg?

„Kezem ellazult, a benne pihegő fehér galamb ezt megérezve szárnyra kapott, és előbb a közeli bokorra, majd a fa tetejére repült. Lelkem megkönnyebbült, hiszen mostantól ez a teher nem veri testemet többet béklyóba. Azt tehetek, amit szeretnék. Ahogy ez a gondolat tudatosult bennem, lépteim könnyedebbé váltak.”

Ugyanígy, a fenti idézet alapján milyen szimbolikát fedeztek fel a leírtakban?

Szimbólumok a zsánerekben

Ballonkabát, felizzó cigaretta a sötétben, gyönyörű, de egyben érinthetetlen nő.

Ismerős?

Vagy ahogy Rejtő Jenő mondaná:

„A detektív pipázzon, a bűnös legyen cinikus, és az ékszer legyen nyakék. És főleg, az író ne akarjon okosabb lenni. Ne írjon prémboás hölgyet, aki titokzatos, mert a titokzatos hölgy az szürke ruhás, és lehajtott fejjel siet.”

„Jelképek erdején át visz az ember útja” – Baudelaire

Mire tudjuk használni a szimbólumot egy történetben?

A szimbólum használata egyike a dramaturgia eszközeinek, hiszen egy „képi” megjelenítést alkalmazva gondolatok sokaságát közvetítjük az olvasó felé, amely egyszerre jelenik meg benne képként, érzetként és hangulatként, melyek hatással vannak a struktúrák kialakítására és segítik az olvasói megértést. Ez szintén érvényes a szimbolikát alkalmazó szövegrészre, elvégre ahhoz, hogy az olvasó megfelelően értelmezni tudja, nem pusztán megfelelő szavakat és nyelvtanilag pontos fogalmazást szükséges alkalmazni; hanem figyelni kell a megfelelő sorrendiségre, a megfelelő kifejezés(ek) használatára és a szöveg központozására, ami így akár eltérhet az akadémiai nyelvtan által alkalmazott nyelvtani szabályoktól.

„A pihegő fehér galamb, amit ellazult tenyeremből engedtem elrepülni, szárnyra kapott. Előbb a közeli bokorra repült, majd a fa tetejére. Azt tehetek, amit akarok. Lelkem könnyebbé vált. Ahogy ez a gondolat értelmet nyert bennem, lépteim könnyűek lettek.”

Ahhoz, hogy a különböző érzéseket, hangulatokat és gondolatsorokat az olvasó fel tudja idézni a szimbólum megjelenésekor, egy tudatosan felépített szerkezetre és dramaturigára van szükség. Emlékezzünk Az Éhezők Viadalára. Ahhoz, hogy a fecsegő poszáta szimbólummá válhasson, milyen eseményeknek kellett megtörténnie, milyen karakterviselkedések váltak szükségessé, milyen tartalmú párbeszédek, cselekvések, és az események milyen sorrendisége. Katniss Everdeen karaktere önmagában kevés lenne a szimbólum életre keltéséhez. Ahhoz szüksége volt a környezetének a megfelelő reakciójára, végül a 13. körzetre, a lázadókra, akik beálltak előbb az egyén, majd az egyént jelképező szimbólum mögé. Ami innentől vált egy eszme szimbólumává. Vagyis mögöttes tartalmat adtunk a szimbólumnak.

Mire jó még, ha megtanuljuk létrehozni a szimbólumot?

A szimbólumok létrehozásához hasonló módszert alkalmazzuk, amikor mögöttes tartalommal látjuk el a történetet vagy adott szövegrészletet (subtext). Úgy tesszük egyértelművé a mondandót, hogy azt nem szükséges konkrétan leírni, hanem a történet során végig szimbólumok sorozatát alkalmazzuk, míg szövegrészletben akár egy szóval, vagy leíró résszel közvetítjük.

Jó hasznát vesszük, amikor a történetet mondanivalóval szeretnénk ellátni. Üzenetet szeretnénk közvetíteni vele (premissza?).

A subtexttel egy másik bejegyzésben foglalkozunk.

Gondolkodó:

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a szabadságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a szerelmet?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a gazdagságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a boldogságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a nemi másságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával az autizmust?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a hatalmat?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a tudást?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a tudatlanságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a szexuális vágyat?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a vágyakozást?

Egy könyv borítóján szimbólum vagy szimbolika jelenik meg?

Egy könyv borítóján lehet-e kizárólag szimbólum?

Egy könyv borítóján lehet-e kizárólag szimbolika?

Milyen nyelvi eszközök szükségesek a szimbólum és szimbolika megjelenítésére a szövegben?

Olvasd tovább Szimbólumok alkalmazása a történetben

Mire jó a toposz?

A toposzról röviden

A toposz egyfajta ismétlődést, visszatérő motívumot jelent az irodalomban, mely újból és újból azonos értelemben jelenik meg a különböző szerzők különböző műveiben. Ez a visszatérő motívum lehet kép vagy helyzet is.

Ilyen például a legtöbb romantikus regény (Csipkerózsika, Hamupipőke, Szépség és a szörnyeteg stb.), amikor a főszereplő egy jobb életről és szerelemről álmodozik*, ahol az eltérő társadalmi származás miatt elképzelhetetlen, hogy adott személlyel létrejöjjön ez a kapcsolat, mivel mind a két félnek változnia szükséges ahhoz, hogy boldogan éljenek, míg a halál el nem választja őket.

Ugyanilyen toposz, hogy a tél a halált szimbolizálja, az eső a bánatot, a fürdés a megtisztulást stb. Vagy az Odüsszeusz (és azon belül is pl. a vendégfogadás vagy a köszönés rendje), Rómeó és Júlia, Cyrano, Robinson Crusoe, Ivanhoe stb. Ezek mindegyike visszaköszön a modern művekben.

Maguk az írók is képesek saját toposzokat létrehozni, amelyek a műveikben rendre felbukkannak (pl. Rejtő Jenő, David Gemmel, J. Goldenlane).

Kérdés: A Hófehérke és a hét törpét milyen történetnél használnád fel?

*jobb élet és szerelem: nagyon sok népmese szól arról, hogy valamilyen hiány miatt (legtöbbször szegénység, éhezés stb.) a mesehős elhagyja otthonát szerencsét próbálni és így jut el egy gazdag személyhez, akinek van valamilyen problémája, ahol a mesehős szerencsét próbál. A probléma általában valamilyen kár: ellopták valamilyét vagy rendszeresen lopják valamilyét, esetleg a lányát rabolták el.

A jutalom meg többnyire sok-sok pénz és a lánya keze vagy a fele királyság és a lánya keze.

A fent említett toposzokban ugyanezek érvényesülnek. Egy alacsony társadalmi réteghez tartozó főszereplő kiállja a megpróbáltatásokat, jutalmul rendeződnek az anyagi problémái és rátalál élete párjára is.

Ugye, milyen egyszerű? Mint a faék. 😀

Kulcsfogalmak:

• Motívum: Visszatérő elem egy műben.
• Kép: Jelképes ábrázolás.
• Helyzet: Történet egy adott pontja.
• Jelentés: Tartalom, üzenet.

Miért nem jó toposzok alapján történetet írni?

Nézzük meg, miért nem jó a toposzokból kiindulni, amikor regényíráson gondolkozunk.

(Kivéve, amikor még csak tanuljuk a regényírást és gyakorlásként használjuk. Lásd korábbi bejegyzéseinket: A történetírás gyakorlása)

A legelső, ami rögtön eszünkbe juthat, hogy kerülni kell a sablonos, klisés megoldásokat. Ez még akkor is igaz, ha a kész művet meg lehet feleltetni valamely toposznak. Viszont nem mindegy, hogy egy toposz témájára támaszkodva készül a történet, mindig ahhoz kerül viszonyításra a folyamatban lévő írás, vagy az író a saját gondolatmenetét követve ír olyan történetet, ami megfeleltethető valamely toposznak.

Amennyiben a történetek szerkezetét szeretnénk tanulmányozni, érdemes a gyökerekig visszamenni, azaz a mesék, mítoszok, eredettörténetek és mondák világáig, ugyanis ezek azok a történetek, amelyek szerkezete évezredek alatt formálódott az ember kommunikációjával együtt. Ezeket az őseink még szóban mondták el (még korábban meg rajzokban), és ezek kerültek a későbbiekben leírásra. Az évezredek alatt ezekre a szerkezetekre alapozva alakult ki a ma ismert irodalom, színház- és filmművészet.

Bármely mítoszra, mesére alapozva meg lehet írni egy modern kalandregényt, amennyiben az alábbi szerkezet szerint épül fel:

• főszereplő, aki közvetlenül vagy közvetve érintett
• valamilyen megoldandó probléma; a konfliktus kiváltója
• cselekvési vagy megoldási terv
• a kudarc vagy a küldetés sikertelenségének fenyegetése
• megoldás vagy lezárás

Élő beszéd

Ha megfigyeljük, élő szóban teljesen másként mesélünk el egy velünk vagy mással történt eseményt, mint amikor regényként kerül megírásra. Élő szóban szinte kizárólag a cselekményekre koncentrálva mesélünk. Jobb mesélők játszanak a hangszínnel, hangsúlyokkal, mellette leírásokat adnak a környezetről, a szereplőkről.

Regényírásnál ennél sokkal többet adunk az olvasónak. Nem csak leírjuk, hogy a szereplő viccesen viselkedett, hanem szavakkal, mondatokkal megmutatjuk. Ezáltal az olvasóból érzéseket, reakciókat váltunk ki, mert megjelenik előtte a cselekmény; míg a környezet ábrázolása segít megteremteni a hangulatot, ami lehet emelkedett, vidám, komor stb.

A toposzok irodalmi jellemzői:

• Gyakoriság: Visszatérően jelennek meg a művekben.
• Stabilitás: Jelentésük viszonylag állandó.
• Változatosság: Különböző módon jelenhetnek meg.
• Többértelműség: Többféle értelmezésre adhatnak lehetőséget.

Hogyan tudunk a toposzokból kilépni?

Ahogy romantikus történetnél említettem, a legtöbb esetben eltérő társadalmi osztályból származik a két fél (királyfi - parasztlány: Büszkeség és balítélet, Bridget Jones naplója, királylány – parasztfiú: keress ilyen regényt!). Tehát lehetnek azonos társadalmi osztály tagjai, mégis a beteljesülő szerelmük miatt az életük jobbra fordul, ki tudnak törni a társadalmi osztályuk kereteiből, önmaguk lehetnek. Például globális vállalatvezér gyereke tanárként vagy orvosként szeretne dolgozni; szegénynegyedben felnőtt szereplő sikeres lesz és/vagy gazdag.

Ha megfigyeljük, a leggyakoribb toposz, hogy a főszereplő szegény, bántalmazott, traumatizált gyerekkort tudhat maga mögött, amiből így vagy úgy sikerült kitörnie. Belőle lett a rettegett maffiavezér, mert az utca keménnyé edzette testét, lelkét. Vagy a legsikeresebb ügyvéd lett, miután gyerekkorában árvaházban nőtt fel, mert a bank elárverezte a házukat, a szülei utcára kerültek és ott is haltak meg hajléktalanként és ezért akar segíteni a bajbajutottakon.

A romantikus regényeknél szintén azért szeretik ezt a toposzt alkalmazni, mert így jobban ábrázolható a küzdelem a céljainkért. Egy lehetőségekben szűkölködő szereplőnek kell kitörnie, és ez adja a másik féllel (akivel össze fognak jönni) a konfliktust, hogy az nem tudja megérteni, mennyire keményen kell küzdenie, mert a gazdagsága miatt neki minden könnyen ment.

Viszont mi van akkor, ha a konfliktus abból adódik a két szerelmes között, hogy az egyik nem tudja elfogadni a másik valamilyen viselkedését. Máris jöhet a rosszfiús toposz, amikor a szende lány megváltoztatja a legvérengzőbb vadat. De redukálhatjuk a szereplőket egyszerűen hétköznapi szintre is, mint például hol nyomod meg a fogkrémes tubust, vécédeszka le- vagy felhajtva, szennyes széthagyva, rendmánia, és még sorolhatnám. Ezek szintén konfliktusként használhatóak egy regényben. Ahogyan az is, hogy a másik valamilyen traumát rejteget, azaz nem mer megnyílni a másik előtt, és a helyzetet bonyolíthatja, ha már tíz éve együtt élnek és gyerekeik is vannak, azonban a traumán át kell lépni, hogy legyen jövőjük.

"Az eső toposzával sokszor találkozhatunk komor hangulatú történeteknél."

Térjünk vissza az anyagiakban nem szűkölködő szereplőhöz.

Miért keletkezik kevesebb olyan történet, amiben ő a főszereplő?

Azért, mert egy lehetőségekben szűkölködő szereplő küzdelme és eredménye nagyobb elismerést vált ki még az olvasóból is, hiszen a gazdagnak az anyagiak miatt ott a lehetőség például, hogy képezze magát, ezáltal elérje a célját. Vagy ha a családtól való elszakadás a cél, hogy megfelelő mennyiségű pénzt lopjon, amivel új életet kezd. 😀

Mellette az, hogy az olvasók zöme nem tehetős személy, ezáltal jobban tud azonosulni a hozzá hasonló körülmények között élő főszereplővel.** 😀

Megint behozható a negatív háttér, vagyis az, hogy ugyan gazdag család tagja a szereplő, azonban az a család illegális üzletekből, konkrétan bűnözésből szerzi a milliárdokat, ezért a család nem engedheti, hogy a gyerekük elhagyja őket, mert túl sok mindent tud. Megvan a pénz, de mit ér vele, ha nem lehet tanár, mert ezzel célpontjává válik a riválisoknak. (Kérdés: Hogyan oldanád meg ezt egy történetben?) És akkor arról nem is beszéltünk, hogy milyen bonyodalmat okozhat, ha ez a gyerek a bűnüldöző szervek egyik tagjába lesz szerelmes, ezért választania kell a család és a szerelme között. 😀

**Miért népszerűek mégis azok a történetek, ami olyan környezetben játszódik, ahol sok a gazdag és befolyásos személy?

Azért, mert ezek áhított dolgok, amiknek az olvasók szeretnének a birtokában lenni. Hasonlóan a népmesékhez. A gazdagság kiszámítható életet jelent, a hatalom szabadabb életet és biztonságot, a szerelem pedig társas kapcsolatot.

Ha megnézzük ezeknek a történeteknek a felépítését, akkor azt vesszük észre, hogy a főszereplő többnyire egyedül van, és valamilyen jellemzője (testi vagy viselkedésbeli) miatt állandó célpontja a környezetének (bántalmazás), ezért mindig kételyek gyötrik önmagával kapcsolatban (elég okos-e, elég szép-e, elég ügyes-e stb). Ritkán előfordul, hogy van egy-két barátja, azonban a történetben egy félreértés miatt megszakad velük a kapcsolat, mert azt hiszi, ártani akartak neki. Ezért a főszereplő állandóan úgy érzi végig a történetben, hogy korlátozva van a szabadsága, nincs biztonságban (mivel el kell viselnie mások bántalmazását) és nincs senki, aki szeretné őt. Aztán jön a szerelem, megismeri, hogy a szerelmen túl az életnek van egy másik oldala is, ahol önmaga lehet, önmagáért szeretik és már nem tudják bántani. A regény végén összejön a szerelmével és boldogan élnek, amíg... 😀

Faék, ugye?

Nézzünk egy olyan esetet, amikor elhagyjuk az ismert toposzokat, azaz mind a két főszereplő gonosz, mégis szerelmi kapcsolatot akarunk létrehozni közöttük.

A gonosz szereplőnek több kategóriája van.

Vannak azok, akik hisznek a maguk igazában, azonban ez a viselkedése a normál emberek szemében gonosznak hat (példa: sorozatgyilkos, aki az általa helyesnek tartott erkölcsi vagy morális értékek miatt gyilkol). Ezek a karakterek fanatikusak, szinte vallásos buzgalommal hisznek a maguk világképében, számukra ez a törvény.

Aztán ott vannak azok, akik mások kihasználásából élnek (szélhámosok, csalók, uzsorások), és ehhez különböző eszközöket használnak, néha még gyilkosságig is elmennek, ha az érdekeik ezt diktálják. Végül az a karakter, akit a reménybeli haszon és személyes vágyaik motiválnak. Számukra természetes, hogy ami megtetszik nekik, azt elveszik, és nem válogatnak az eszközökben. Ez az utolsó a klasszikus rossz fiú, akit a nők szeretnének megváltoztatni, jó útra téríteni.

Lehet-e szerelmes két gonosz egymásba?

Hogyne lehetnének, hiszen a szerelem nem csak a jók kiváltsága.

Mégis nehéz elképzelni, hiszen a gonosz karaktereket első sorban arról ismerjük fel, hogy csakis a saját érdekeiket nézik, hogy nekik mi a jó, míg a szerelem az önzetlenségről szól.

Viszont mit tesz az ember, ha szerelmes?

Szeret a másik kedvében járni, hogy lássa örülni őt. Példaként hozhatom Joker és Harlequin kapcsolatát 😅. Mind a ketten tisztában vannak azzal, mit szeret a másik, minek tud örülni. Hogy lehet-e ez alapján regényt írni? Miért ne? Számos történet főszereplője negatív karakter, egyedül az ábrázoláson múlik, hogy az olvasók mennyire fogják kedvelni, izgulni érte.

Néhány példa a toposzokra:

• A hős útja: A hős elindul egy útra, kalandokat él át, és győzedelmesen tér haza.
• A szerelmi háromszög: Két ember szerelmes ugyanabba a személybe.
• A bukás: A hős felemelkedése után tragédia következik be.
• Az aranykor: Egy idealizált múltbeli időszak.

Fontos megjegyezni, hogy a toposzok nem merev kategóriák. A toposzok változhatnak az idővel és a kultúrával. A toposzok értelmezése az olvasótól is függ.

Gyakorlati alkalmazás:

Mikor jó nekünk a toposz?

Leginkább akkor, ha meg akarunk érteni egy-egy megoldást, hogy az miért működik, miért váltja ki az olvasóból azt a hatást, amit. Ezáltal bővül az írói eszköztár, ami segít a jobb dramaturgia megtervezésében és könnyebben írunk olyan jelenetet, regényt, amivel a kívánt hatást el tudjuk érni.

Akkor is jó, ha nem akarunk bonyolult történeten gondolkozni, íróként szeretjük az egyszerű történeteket, vagy olyan közönségnek írunk, akik erre vevők (például mesék vagy ifjúsági regények).

Olvasd tovább Mire jó a toposz?

Narratív stílus - Elbeszélői magatartás 1.

Az atmoszférát, hangulatot befolyásolja, hogy milyen narratív stílust választasz, hogyan viselkednek, beszélnek a karakterek. Vagyis egy történet nyelvezetét, stílusát az határozza meg, hogyan akarod megírni (ami akár jelenetenként is változhat, kivéve a narratív stílust, mert annak egységesnek kell maradnia - kivéve, ha írói eszköz, hogy változik 😎).

Példák: Rideg Sándor: Indul ​a bakterház, Erskine Caldwell: Tobacco ​Road – Dohányföldek, Mikszáth Kálmán: Tót ​atyafiak

A ChatGPT is képes közvetlen vagy hivatalos szövegként megfogalmazni azt, amit megíratsz vele, úgy az író is megválaszthatja a narráció stílusát.

Ugyanígy a karakterekre jellemző beszédstílus is hatással van a történet hangulatára.

Az eltérő nyelvezet miatt ismersz fel egy fantasy, egy krimi, egy sci-fi vagy egy romantikus történetet, és ezért ad teljesen más élményt egy szépirodalmi alkotás olvasása, ahol sokszor nem kapsz egyértelmű választ az értelmezésre, hanem az olvasóban kel életre a szöveg, és a világképe, pillanatnyi érzelmi állapota alapján gyakorol rá hatást.

"A teljes anyanyelvtudás éppen abban áll, hogy helyzetnek megfelelően tudjunk átváltani egyik nyelvváltozatról a másikra, és mindegyikkel boldoguljunk. Az a fontos, hogy a nyelv, amit használunk, átlátszó legyen, vagyis a hallgató ne arra figyeljen, ahogyan mondjuk, hanem arra, amit mondunk. Székelyföldi piacon átlátszó, ha azt kérdem: mennyi a pityóka? Ha viszont egy közgazdász egy tévéműsorban a burgonya (vagy krumpli) helyett a pityóka áráról beszél, az már nem átlátszó, mert arra a hallgató már felkapja a fejét. Látja: nem a szón múlik, hanem a helyzeten." - Szilágyi N. Sándor nyelvész

A narratív stílusnak talán az E1-nél van kiemelt szerepe, ahol a történetet úgy kell megírni, ahogy az adott mesélő jellegzetességeitől elvárható. Ilyenkor kiemelten figyelni kell a mesélő karakterének minden jellemzőjére, mivel ilyenkor nem az író, hanem a karakter mesél: iskolázottság, milyen szociális közegben nőtt fel, milyen szociális közegben él a meséléskor, milyen végzettsége van stb. Ezek mind befolyásolják, hogy milyen szavakat és mondatszerkezeteket használhat meséléskor, amennyiben szeretnénk egyedivé tenni a szöveget, a mesélést.

Mindezek mellett befolyásolhatja a dramaturgiát is.

Hallgassátok meg a két kabaréjelenetet:

Olvasd tovább Narratív stílus - Elbeszélői magatartás 1.

Atmoszférateremtés

STEVEN SPIELBERG

Gondolom a név sokaknak ismerősen cseng, nem is fordítanék időt arra, hogy bemutassam.

Amiért mégis foglalkozni fogunk vele az az, hogy egy műfajban (irodalmon belül zsánerben) mi szükséges ahhoz, hogy jól alkossunk.

Nézzük meg a rendező életművét, milyen filmeket láthatunk:

Indiana Jones franchise, Ready Player One, Kémek hídja, München, Terminál, Kapj el ha tudsz, Különvélemény, Ryan közlegény megmentése, Schindler listája, Hook, E.T. a földönkívüli, A cápa és a Columbo sorozat első része.

Ezek műfajilag igencsak eltérő filmek, mégsem tudjuk azt mondani, hogy de ezt vagy azt rosszul rendezte.

Miért?

Mert nem műfajokban gondolkozott, hanem azt alkalmazta, amit megtanult. Rendezni.

A műfaj, ahogy az irodalomban a zsáner, nem más, mint egy váz.

Nem üres váz, mivel erre a vázra szükség van a konfliktushoz, mert a konfliktus csak a váz által formált környezetben tud létrejönni.

Máris átléptünk a dramaturgiai eszközökhöz, és ahhoz, hogyan tudunk sci-fi-t, krimit, romantikusat vagy fantasyt írni.

*

Jelen posztban a konfliktus definíciója: Az a cselekménysorozat, amely a regény központi eleme. Azaz a karakterek reakciói a környezeti hatásokra, legyen az passzív vagy aktív hatás.

Passzív hatás: olyan kihívás a karakter számára, ami adódhat a képzetlenségéből vagy nem más által szándékosan létrehozott akadályozó tényező (például át kell jutniuk a folyón, de se híd, se csónak, se komp, a karakter nem tud úszni, vagy ha mégis, a folyónak erős a sodrása).

Aktív hatás: amikor valaki vagy valami szándékosan próbálja akadályozni a karaktert a sikerében.

Meg kell néznünk a konfliktust, ami a regényünk úgymond központi magja. Amennyiben adott környezetben (zsánerben) szeretnénk ezt a konfliktust alkalmazni, akkor meg kell vizsgálni, hogy az a környezet, amit kitaláltunk hozzá, megfelel-e a célnak vagy sem.

Amennyiben nem, akkor két dolgot tehetünk (igazából hármat).

1. A konfliktust a zsánerhez igazítjuk.

2. A regényt abban a zsánerben írjuk meg, amelyikben működik a kitalált konfliktus.

3. Eltesszük az ötletet későbbre, és amikor már elég gyakorlott írók vagyunk, kidolgozzuk és megírjuk (James Cameron évtizedeket várt, amíg az Avatart meg tudta jól írni és elkészíthette).

*

Írók közül Michael Moorcock-ot tudom felhozni példának, aki számos zsánerben alkotott (többnyire fantasy és sci-fi, de egyes művei súrolták a szépirodalmat is). Vagy Dragomán György, aki szépirodalom mellett megcsillogtatta tudását rövid sci-fi történetekkel, vagy a norvég Knausgård, aki szépirodalmi sorozatával vált ismertté, és nemrég jelent meg az első fikciós regénye.

*

Ezért lényeges, hogy sose zsáneríróként gondolkozzatok, hanem íróként.

Ha sikerül elsajátítani az íróként gondolkozást, akkor bármilyen zsánerben képesek vagytok alkotni, a kiválasztott zsánerben viszont mindenképpen jobb regényeket tudtok írni az átlaghoz képest.

*

Donnie Yen, a harcművészettel kapcsolatos tanácsa történetírásra átalakítva:

„Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, tökéletesítsd az alapokat és fedezd fel a történetírás más dimenzióit. Válassz ki egy stílust, de ne limitáld magad rá. Gazdagabb leszel. Mindig arra törekedj, hogy bármilyen helyzetben, bármilyen környezetben megálld a helyed, anélkül, hogy rá lennél utalva a tippekre vagy a merev szabályzatra.”

HOGYAN TUDUNK ATMOSZFÉRÁT TEREMTENI?

Erre megint csak azt tudom írni, hogy mi a cél? A cél alatt itt most azt értem, hogy a történeten belül milyen hatást szeretnél elérni.

Atmoszférát magával a szövegírással, a jelenetek felépítésével, a környezet ábrázolásával, a karakterek viselkedésével tudsz teremteni.

Teljesen más hangulata lesz egy Hello Kittys cosplayes szereplőről szóló romkom-nak, mint egy ugyanilyen detektívről szóló sztorinak.

Képzeld el azt a férfi karaktert, aki él-hal a Hello Kittyért, és szinte amit csak lehet, Hello Kittyvel vesz meg. Póló, telefontok, táska stb. És akkor próbáld meg ezt a detektívet belehelyezni egy vérhorror krimibe.

Képzeld el, hogy miközben térdig gázol ez a detektív a belsőségekben, Hello Kittys stílusban narrál. És még ilyenkor is megoldható, hogy az olvasó rettegjen, hogy mi fog nekiugrani a következő ajtó mögül.

*

Azonban mindezek mellett létezik az úgynevezett zsánernyelv.

Minden kulturális és szubkulturális közegnek van egy sajátos nyelve, amit jobban megért. Ha többféle zsánerben olvastok, biztos észrevettétek már, hogy bizonyos dolgokra az egyikben ezt a kifejezést, a másikban meg azt a kifejezést alkalmazzák, miközben a jelentésük és értelmük ugyanaz.

Viszont mivel a zsánert olvasó közönség adott kifejezéshez szokott hozzá, nem térhetünk el ezek alkalmazásától, vagy ha újítani akarunk, akkor olyan kifejezést kell találnunk, ami igazodik a "nyelvi környezethez".

Ezek a sajátos nyelvi kifejezések, olykor fogalmazásmódok szintén hozzájárulnak az atmoszféra megteremtéséhez.

*

Olykor maga a narratív stílus is eltér zsánerenként, vannak jellemző narratív stílusok, amelyekkel szintén formálhatjuk az atmoszférát.

*

Ugyanígy vannak zsánerekre jellemző elemek (klisék stb.), amelyek alkalmazásával szintén elősegíthetjük az atmoszféra megteremtését (pl. noir).

*

A HOGYAN ÍRJ

Ezért fontos, hogy íróként ne csak azt tisztázzuk magunkban, hogy miről akarunk írni, hanem azt is, hogy azt hogyan akarjuk megírni.

A hogyan megírás egyrészt a teljes regényre érvényes, azonban a hogyanok jelenetenként, fejezetenként is eltérhetnek. Példa: egy krimibe lehet csöpögős romantikus vagy a valóság határát súroló sci-fi/fantasy beütésű részt írni, ahol adott résznél adott zsáneri sajátossággal írjuk meg, mert azt az atmoszférát akarjuk megteremteni, azt a hatást akarjuk kiváltani az olvasóból. Ha ez a cél. Ha nem ez a cél, csak belekerül egy csók, egy ágyjelenet, de nem akarjuk elvinni a rózsaszín habos-babosba, akkor maradhatunk az addig alkalmazott stílusnál.

*

Mindez, amit fent leírtam, a dramaturgiai eszközökhöz tartozik. Végig kell gondolni jelenetről jelenetre, hogy mikor mit és hogyan akarunk írni.

Előfordul, hogy amikor elkap a gépszíj, nem marad idő gondolkodni, viszont íróként kötelességünk a befejezés után így elolvasni. Odafigyelve, értelmezve, hogy tényleg azt és úgy írtuk, ahogy azt elképzeltük. Akár egy mondatot vagy bekezdést többször átolvasva, közben elképzelve magunkban, hogy mindent úgy írtunk le, hogy az olvasó értse is, és meg is maradjon neki, hogy a képzelete egészítse ki.

Olvasd tovább Atmoszférateremtés

Konfliktus a történetben

A konfliktus kialakítását befolyásolja a zsáner, és mellette az is, hogy adott zsáneren belül milyen történetet szeretnénk írni.

Példa: romantikus fantasy, high fantasy, epic fantasy stb.

Vegyük alapul az egyik legtöbbet használt klisét, a vámpírokat. Vérszívók, csak éjszaka közlekedhetnek, a befolyásuk alá tudnak vonni embereket.

Unalmas, igaz?

De csavarjuk meg egy kicsit. Változtassunk a tulajdonságaikon, és csupaszítsuk le a “valóságot”, és adjunk már-már tudományosan is elfogadható tulajdonságokat nekik.

Only Lovers Left Alive / Halhatatlan szeretők

Az alapok

Ahhoz, hogy a konfliktus működését be tudjam mutatni, előbb létre kell hozni egy alapötletet, amin keresztül már látható lesz, mikor hogyan változik egy történet konfliktusa.

Képzeljetek el egy sztorit, amiben nem vámpírok vannak, és nem is vérfarkasok, hanem Éjjeljárók. Olyan emberek, akik csak éjjel képesek közlekedni, mert a legkisebb napfény is árt nekik, még akkor is, ha vastagon és feketébe öltöznek.

Éjszaka is csak akkor tudnak nyílt térre menni, ha a Hold nem világít erősen, vagy itt már védi őket a vastag, fekete öltözék. Nem szívnak vért, és speciális anyag sem kell nekik az életben maradáshoz, tehát ebben a tekintetben teljesen normál emberek. Azonban a genetikai mutációik miatt vannak köztük szuperintelligens és szupererősek is. Az előbbiek a vezetők, utóbbiak a katonák, és ők uralják az alvilág (vagy háttérhatalom) jó részét, azonban ezt titokban teszik. A rendőrök, ha rajtaütést is hoznak létre, mindig csak "normál" embereket kapnak el.

Azonban egy nyomozó vagy talpas rendőr észrevesz valamit és nyomozni kezd, és kibontakozik az Éjjeljárók világa. De ha romantikusra akarjuk venni, akkor egy lány éjszaka hazafelé megy, pár suhanc rámozdul és egy Éjjeljáró megmenti. Hazaviszi a lányt, és a lány valahogy meggyőzi, jöjjön el hozzá másnap is, és elkezdődik egy románc, ahol kiderül, az Éjjeljáró az alvilág egyik legnagyobb alakjának a fia, akinek a nevéhez több száz kegyetlen leszámolás fűződik. A lány szülei pedig valamilyen igazságügyi hivatalban dolgoznak, és máris kész a vámpírmentes, de a kliséstől eltérő Rómeó és Júlia. Ami fantasy is.

Lehet olyannal színesíteni az Éjjeljárókat, hogy képesek tudatosan is feromonokat kibocsátani, amit az Éjjeljárók információként tudnak értelmezni (mint a kutyák szagláskor), mellette pedig képesek ezzel befolyásolni a gyengébb akaratúakat, köztük az egyszerűbb Éjjeljárókat is. Így toboroznak maguk köré hűséges szolgákat.

Ebből következhet, hogy attól függően, hogy milyen történetet írunk, hogy az egyik fordulat pont abból következik, hogy ez a képesség a történet főszereplőjén nem működik. Amennyiben egy jó kis akció-fantasyt írunk, akkor a főhős ezért lesz képes felvenni a küzdelmet velük, míg romantikus sztoriban meg ez kelti fel az Éjjeljáró figyelmét, hogy a feromonjai nem voltak hatással a lányra.

Ez így alapnak meg is felel.

Hogyan lesz ebből konfliktus?

És akkor nézzük, zsáneren belül milyen eltérő konfliktusokat kell alkalmaznunk, és más zsánerben hogyan kell módosítani, hogy ezekkel a szereplőkkel működjön.

Akció-fantasy, high fantasy, epic fantasy

A főszereplő immunis az Éjjeljárók által kibocsátott feromonokra, így képes küzdeni ellenük. A küzdelem lehet nyílt vagy lehet cselszövésen alapuló (pl. ellenállási mozgalom). Ez az alap. Ezt lehet bonyolítani a környezettel: középkor, újkor, jelenkor, városi, vidéki, teljes mértékben kitalált világ.

Romantikus fantasy

Lásd fentebb, amit írtam erről. De lehet két Éjjeljáró szerelmét is megjeleníteni, akik szeretnének szakítani „fajuk” múltjával, és azon kezdenek el dolgozni, hogy ne csak sötét éjjeleken mehessenek ki nyílt térre.

A fenti példákból is látható, mennyire befolyásolja a történetet, hogy:

1. Milyen konfliktust találtunk ki.

2. Milyen környezetbe ültetjük.

Csillagkapu - Atlantisz (2004)

Más zsánerben is működik?

Hogyne működne! Egy ötlet bármilyen zsánerbe átültethető, csak a konfliktus változik.

Sci-fi környezetben az Éjjeljáró történet szólhat arról, hogy egy félresikerült kísérlet következményeként jönnek létre ilyen emberek, akik aztán ezt a gént teljes egészében átadják az utódaiknak, így elkezdik kiépíteni a saját „párhuzamos” világukat.

Egy másik sci-fiben szólhat arról a történet, hogy az Éjjeljárók a befolyásolást elősegítő feromont akarják kifejleszteni, amit egy erről tudomást szerző karakter meg akar akadályozni, elvégre már az Éjjeljárók szuperintelligenciája is komoly veszély a normál emberekre.

Vagy az Éjjeljárók a SkyNethez hasonló hatalomra tettek szert és az ellenállás küzd az emberiség szabadságáért, de ugyanígy lehetnek idegenek, akik meg akarják hódítani a Földet, vaaagy, rászabadítanak az emberiségre egy xenomorphoz hasonló házikedvencet, ami egybe tereli a nagy mészárlásra a földlakókat.

Lehetnek az Éjjeljárók bizonyos feladatra kifejlesztett egyedek, akik fellázadnak és háborút kezdenek, ahol klónozással sokszorosítják magukat.

(És ezek az ötletek már nem is annyira újak, mivel a Star Trek sorozatoknál már feldolgozták. Míg a Csillagkapu: Atlantisz sorozatban a Lidércek töltenek be hasonló szerepet. Ebből következik, hogy maga az ötlet nem elég, fontos a kidolgozása, amiért eltér a többitől, ugyanakkor az olvasó számára mégis újdonságként hat.)

Ugyanígy krimiben szintént felhasználható ez az ötlet.

Kérdés: Hogyan közelítenéd meg a témát és írnád meg, ha egyik zsáneri jellemzőt sem szeretnéd hangsúlyozni, mondhatni, már szépirodalmi alkotásként hoznád létre?

A fenti példákból látható, hogy az ötlet maga még nem minden, mert a történet megírásához szükséges a konfliktus kialakítása, amit viszont befolyásol a zsáner és a környezet.

 Nagy zűr Korzikán (2004) 

Mivel lehet színesíteni a konfliktust?

A legtöbb olvasó nem szereti az egyszerű történeteket, igénylik, hogy ne sima rajt-cél győzelem legyen, hanem legyenek benne fordulatok, amelyek növelik az izgalmat.

A fenti Éjjeljárók esetében színesítheti ezt mondjuk egy az indiai kasztrendszerhez hasonló tagozódás, azaz nem csak a külvilágtól élnek elkülönült életet, hanem „fajukon” belül is, ami így további konfliktusokat eredményezhet a történetben. A képet árnyalhatja például a születési jog is, a társadalmi státusz, ami majdnem olyan, mint a kasztrendszer, de kicsivel rugalmasabb. A származással járó kiváltságok, amelyek elősegítik az Éjjeljárók stabil társadalmi működését a nagyobb emberi társadalmon belül.

Behozhatunk egy a japán kultúrára épülő berendezkedést is, ahol a család mindenek előtt van (bár ez a legtöbb ázsiai kultúrára jellemző, hogy a társadalom, a család előrébb van az egyénnél). Ahol mindig a család érdekeit kell szem előtt tartani.

Az ilyen zárt szociális közegek, ahol megvannak a maguk szabályai, törvényei, amellett, hogy színesítik a történetet, bővelkednek a konfliktusok lehetőségeiben.

Európai közegben játszódó történetekben szintén találkozhatunk a kulturális eltérésből származó konfliktusokkal (rakj össze egy elmélkedő skandinávot egy állandóan nyüzsgő göröggel vagy olasszal, esetleg egy szicíliaival).

Ugyanígy a krimik klasszikus kliséje a maffiacsaládok szubkulturális közege, ahol mindent a maguk módján oldanak meg, de ugyanígy a bűnszervezeteknek is vannak saját szabályaik, amelyek szerint működnek.

Ezek mind-mind konfliktustényezők, amelyeket mind fel lehet használni a történetekben.

Mitől jön létre a konfliktus?

A legtöbb esetben az ellentétektől. Egyszerűen fogalmazva:

1. A főgonosz meg akarja ölni a főszereplőt, a főszereplő nem akar meghalni.

2. A főgonosz el akarja foglalni a Földet, a főszereplő és társai nem akarják, hogy elfoglalja.

3. A főszereplő meg akarja hódítani a másik főszereplőt, a másik főszereplő meg hallani sem akar róla.

4. A két főszereplő szeretne összejönni, de külső tényezők ezt akadályozzák.

5. A bűnöző meg akarja úszni a bűntényt, a nyomozó el akarja kapni és elérni*, hogy megkapja méltó büntetését.

*Ezt direkt csak lehetőségként említettem, mivel a legtöbb krimit jól színesíti, amikor a nyomozónak döntenie kell a saját erkölcsi és morális értékei és a törvény képviselői által hozott ítéletek között, hogy mit tegyen. Klasszikus jelenet, amikor a nyomozó hezitál, hogy az elkapott bűnözőt lelője vagy sem. Megmentse vagy sem. Hagyja másra a piszkos munkát vagy minden körülmények között állítsa bíróság elé. Ez pedig újabb konfliktusokat eredményezhet a történetben, amelyek újabb történetek létrehozásához járulhatnak hozzá (klasszikus klisé: megtalálta a múlt, a múlt elől nem menekülhet, rég elfeledett titkok kerülnek napvilágra stb).

Kérdés: Nem kalandregényben, mi adja a konfliktust?

Mit lehet tenni, ha nem tud létrejönni a konfliktus?

Meg kell vizsgálni, hogy:

1. Megfelelő környezetbe lett-e helyezve (A történetben a karakterek más karakterekkel vagy a környezettel lépnek kölcsönhatásba. Ha nem, meg kell teremteni ennek a feltételeit.).

2. Megfelelő szereplőket alkalmazunk-e vagy szükséges lehet új szereplő behozása.

3. A konfliktus igazodik-e a kitalált ötlethez (Krimiben a nyomozó nem fog teljesen átlagos nyomok alapján elkezdeni szaglászni egy alvilági vagy háttérhatalmi rendszer után. Kell valami, ami eltér a megszokottól – ami a legtöbb történet konfliktusainak a kiindulópontja is egyben).

Miután megtaláltuk a hibát, akkor némi gondolkodás után már képesek leszünk megfelelően módosítani a történetet.

Ha már a vámpírokat vettük alapul, szeretnék megemlíteni pár történetet, ami eltér a klasszicizálódott kliséktől:

J. Goldenlane: Éjfél

Christopher Moore: A Love Story sorozat

Gaura Ágnes: Borbíró Borbála sorozat

Olvasd tovább Konfliktus a történetben

E-könyv, mint marketingeszköz

Íróként fontos, hogy elérjük az olvasókat, hogy meg tudjuk mutatni, tudunk olyan történetekkel szolgálni, amelyek szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, és mindezt úgy, hogy az olvasó azt tényleg élvezze.

Erre kimondottan alkalmas az e-könyv, amit bárki könnyedén el tud olvasni, nem szükséges hozzá kimondottan e-olvasó (Kindle, PocketBook, Kobo, esetleg Onyx), hanem az általunk használt számítógépre, telefonra vagy tabletre a megfelelő program letöltésével ez kényelmesen megoldható.

Rendben, viszont hogyan lehet e-könyvet készíteni?

Meg lehet bízni ehhez értő személyt vagy céget, aki a megfelelő programokkal elvégzi az e-könyv készítést. Ennek előnye, hogy szinte biztos, hogy bármely e-olvasón megnyitható és olvasható lesz az e-könyv, az e-könyvet forgalmazó online boltok által támasztott követelményeknek megfelel; mellette, aki ért az e-könyv készítéshez, bizonyos keretek között egyedivé is tudja tenni azt.

Viszont van ingyenes megoldás is.

A LibreOffice ingyenes szövegszerkesztő már évek óta képes a szöveges dokumentumot epub formátumba elmenteni, és ha figyeltünk a dokumentum megfelelő formázására (címsorok, behúzások stb.), akkor egy viszonylag igényes e-könyvet tudunk készíteni vele.

/csatolhatunk hozzá borítóképet, metaadatokat adhatunk hozzá: szerző neve, ISBN szám stb./

Ez még nem lesz tökéletes e-könyv, de a legtöbb e-könyves szoftver képes kezelni, az e-olvasók közül már nem biztos, hogy mindegyikkel kompatibilis lesz (szerk. megj.: puding próbája...).

Akik értenek egy kicsit a html-hez, azoknak nagy segítség lehet az ingyenes Sigil program, ami kimondottan epub formátumú e-könyvek készítésére lett fejlesztve.

A Sigil-ben létrehozott e-könyvek sem 100%-osan kompatibilisek az e-olvasókkal, viszont ha tudjuk mi a hiba, akkor ebben a programban kényelmesen ki tudjuk javítani.

Az elkészült e-könyveket a Calibre e-olvasó programban érdemes ellenőrizni, így ha ott megnyitja és olvasható, akkor nagy eséllyel a legtöbb e-olvasó szoftver képes lesz olvasni.

E-olvasón úgy tudjuk tesztelni, ha rátöltjük a fájlt és megnyitjuk. Amennyiben Kindle-nk van, akkor az epub formátumú könyvet nyissuk meg a Calibre-ben és konvertáljuk át mobi formátumra, és ezt töltsük fel az e-olvasóra.

Online e-olvasó: EPUB Reader

Android: Google Play Books, EPUB Reader

iOS: iBook alkalmazás

Miért jó az e-könyv?

• Mert internet nélkül is olvasható.
• Kis költségráfordítással elkészíthető (még akkor is, ha megbízunk vele valakit).
• A világon bárhol elérhető, ahol van internet.

E-könyv kiadása

Amennyiben nem szükséges kiadói háttér, aki segít abban, hogy íróként mit és hogyan csináljunk az ismertté váláshoz, akkor jó megoldás lehet a Smashwords-ön és a PublishDrive-on keresztül kiadni, amiken keresztül a legtöbb online könyvesboltba felkerülhet. A PublishDrive-nál feltöltött e-könyvek a magyar forgalmazók kínálatába is felkerül (Libri, Líra stb.).

Az e-könyv jó reklámlehetőség, viszont ebben az esetben is fontos, hogy az így publikált történet szöveggondozott legyen. Mert ha egy rossz szöveggel találkozik az olvasó, kár volt időt és energiát ölni az e-könyv elkészítésére.

További tippek a könyvkiadással és önmenedzseléssel kapcsolatban.

Olvasd tovább E-könyv, mint marketingeszköz