Az író, mint marketing- és sales menedzser

Bizonyára többször is előfordult már veletek, hogy egy ismerősötök elkezdett nektek filmajánlót tartani. Van, aki egész ügyesen fel tudja kelteni az érdeklődésetek és könnyedén összefoglalja a lényeget. Na meg persze akad olyan haver is, akitől az ég áldjon minket a fél órás "se eleje, se vége" típusú felvezetőivel.

A helyzet az, hogy a szóban forgó jelenséggel a legtöbb író is megküzd. Számtalan kiváló ötlet ragad örök időkre a fiók mélyén, mivel az író soha sem tudta megfelelő formában prezentálni. És a spektrum túloldaláról is találunk példát dögivel: akadnak olyanok, akik zseniálisan el tudják adni a sz… nos, a "kevésbé minőségi" forgatókönyveket is.

Forrás: Puliwood

A teljes bejegyzés itt olvasható:

Puliwood

Olvasd tovább Az író, mint marketing- és sales menedzser

A történetírás gyakorlása 4.

Jojo's Bizarre Adventure

A másik remek gyakorlási lehetőség, amikor fanfiction-t ír az ember. Vagy egy létező sztorit, ötletet másként valósít meg.

Fanfic esetében az adja a könnyebbséget, hogy az írónak nem kell agyalnia a háttéren, a világon, olykor még a karaktereken sem.

Mivel minden adott egy ilyen történet megírásához, a szerzőnek kizárólag a konfliktusokra kell figyelnie. Ez a gyakorlási forma szintén jó lehetőség a technikák készségszintű alkalmazásának elsajátítására, mivel minél több karaktertípust, környezetet ismer, hoz létre velük egy történetet, idővel már nem erre kell figyelnie, hanem arra, hogyan írja le.

Nagyon sokszor a legalapvetőbb hiba egy írónál, hogy az elképzelt történetet nem tudja rendesen kifejteni, lényeges elemek maradnak a fejében, amivel részletgazdagabbá teheti a történetét úgy, hogy az nem lesz túlírt. A fanfic írása ennek gyakorlására szintén alkalmas, hiszen van egy minta, hogy történetben milyenek a leíró részek, a párbeszédek stb.

A másik lehetőség, amikor egy történetet, ötletet másként képzelsz el, és azt írod meg. Ez szintén azért jó gyakorlás, mivel a keretek adottak, és kimondottan magára a cselekményre fókuszálhatsz, és hogy azt miként bontakoztasd ki.

Korábbi posztok a témában:

A történetírás gyakorlása 1.

A történetírás gyakorlása 2.

A történetírás gyakorlása 3.

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása 4.

Miket posztolj íróként? 1. – Marketing tippek 5.

Elsőre könnyűnek tűnhet, elvégre íróként az elsődleges, amiről szinte bármikor posztolhatunk, az maga az írás, az íráshoz fűződő viszonyunk és maguk a történeteink. Azonban ez nem minden esetben elég, mert van, amikor az olvasóknak ez kevés, és ennyivel nem nyerjük meg őket.

Tehát, hol is kezdjük?

A szokásosnál: Mi a célunk? Mit akarunk megmutatni az olvasónak? Az írót? A magánembert? Vagy a kettő egyvelegét?

Miért nehéz az írónak reklámoznia saját magát?

Sok író küzd azzal, hogy a könyvét reklámozza, és nem csak azért, mert azt sem tudja, hol kezdje.

Rengeteg tanácsot kapunk mindenhonnan, hogy posztolj, beszélj a könyvről. Vagy arról, ami téged, mint írót érdekel.

Oké, írok egy posztot az amerikai és a hazánkban ismert csótányok életciklusáról, vagy az agyrágó bogárról, ami átveszi az áldozata felett az irányítást és így jut élelemhez.

Sikeres lesz?

válasz: Attól függ.

"Attól, hogy hogyan írod meg."

Történetíróként azt mondhatnánk erre, hogy mi sem egyszerűbb. Vagy mai megfogalmazással:

"Fogd meg a söröm!"

Pedig ez egyáltalán nem így van. A reklámszöveg írását ugyanúgy, ha nem jobban, meg kell tanulni, mint a történetírást. Elvégre azért írjuk, mert van vele egy célunk. Minimum annyi, hogy felkeltsük az érdeklődést, amit követésre tudunk váltani.

Tehát megint eljutottunk oda, hogy mi a cél. Ez határozza meg a szöveg felépítését és tartalmát.

De lépjünk vissza kettőt, mielőtt még elkezdünk mindenféle posztokat írni.

Mielőtt bármit írunk, posztolunk, határozzuk meg, milyen célt akarunk elérni. Kit vagy mit akarunk előtérbe tolni? A könyvet, az írót, az embert? Mindegyik esetében elérhető az a cél, hogy a követőket vásárlóra váltsuk. Viszont a cél nem csak a posztok tartalmát határozza meg, hanem a szöveget is, amit és ahogyan írni kell.

Lássunk neki

Amikor Facebook vagy weboldaladon írsz egy bejegyzést, mindig szem előtt kell tartanod a célt, mert ez fog mankót adni ahhoz, hogy hogyan írd meg a szöveget.

Felmerült benned a kérdés, hogy egy csótányokról szóló poszttal, hogyan érhetnéd el ezt a célt?

Akkor most kapsz egy írói feladatot. Írj egy posztot a csótányokról, amivel szerinted eléred azt a célt, amit kitűztél.

Rá fogsz jönni, ez nem megy csak úgy. Ehhez érteni kell. Kívülről kell látni magadat, a könyvedet; külső szemlélőként kell tekinteni a teljes folyamatra, amit íróként végzel. Plusz háttérkutatást kell végezned a poszt tartalmával kapcsolatban, azaz, itt is igaz, hogy arról írj, amit ismersz.

Képes vagy rá?

Amennyiben igen, akkor képes vagy jól menedzselni magadat.

Amennyiben nem, 1. tanuld meg hogyan kell, 2. keress és bízz meg egy szakembert.

Igen, a pénz mindig szűk keresztmetszet.

Ilyenkor marad az, hogy írj, amiről szeretsz beszélni, ami érdekel téged.

Régi ismerős

Egyik megoldás, ha úgy kommunikálsz a követőiddel, mint a régi barátokkal. Ez nem jelenti azt, hogy minden intim titkodat elárulod, hanem kizárólag a szöveg stílusának kell ilyennek lennie. Már ha szeretnéd közel engedni magadhoz őket (vagy kérj segítséget a ChatGPT-től vagy a Bing AI-tól, hogy fogalmazzanak meg egy adott tartalmú posztot közvetlen stílusban, majd ezt formáld át a sajátodra).

A másik lehetőség, hogy mindig beszélj arról, ami téged foglalkoztat (Barbie vagy Oppenheimer film, a könyvek lefóliázása és szelektálása stb.), így azok a követőid, akiket ez szintén foglalkoztat, párbeszédet indítanak veled és a többi követővel. Így kialakul egy kis közösség, akik valamilyen ponton kapcsolódnak – szorosabb elköteleződés.

Kérdezz!

Kérdezz a követőidtől, legyél kíváncsi rájuk, a véleményükre. Például: csavart vagy gombócos fagyi? és miért az? puncs vagy vanília? és miért?

És így tovább.

Tehát mindamellett, hogy írsz arról, ami téged érdekel, a követőidre is fordíts időt, ne csak egy néma tömeg legyen, aki követ téged. 

Bár a néma tömeg jobb, nem kell foglalkozni velük. 😂

Igen, introvertált íróknak a fent leírtak felérnek egy kínzókamrás időtöltéssel a nyújtópadon vagy a vasszűzben. De csináljatok úgy, mint az egyik karakterem: Egyszer mindent ki kell próbálni – és a sínekre vetette magát. 

Tovább is van, mondjam még?

Látogass vissza jövő héten, ahol folytatom és bővebben kifejtem ezt a témát.

További ötletek:

Ki fog engem olvasni? 2. – Marketing tippek 3.

Írói oldal - Marketing tippek 2.

Ki fog engem olvasni? - Marketing tippek 1.

TikTok tippek íróknak – Marketing tippek 4.

Olvasd tovább Miket posztolj íróként? 1. – Marketing tippek 5.

Hogyan válasszunk szerkesztőt?

Miután befejezted a regényedet, és nagyon szeretnéd már, hogy az olvasók a kezükbe vegyék, még vár rád egy fontos feladat.

Választhatod a hagyományos módszert, azaz elküldöd valamelyik kiadónak, hátha alapon szerencséd lesz. Publikálhatod online, e-könyvben, de kiadhatod saját magad is. Bármelyiket is választod, szükséged lesz szöveggondozásra.

Ha magánkiadásban publikálsz, különösen fontos egy szerkesztő felkérése (szerk. megj.: Ami nem egyenlő a komplett szöveggondozással, aminek csak része a szerkesztés.).

Nagy a verseny az olvasókért, egy rossz szöveggel, történettel könnyedén elbukhatsz.

Mi a következő lépés?

Hiába voltál évfolyam első magyarból, nyertél tanulmányi versenyeket, vagy a családban valaki magyar tanárként átnézte a kéziratot, akkor is szükséged lesz szöveggondozásra. Egy képzett irodalmi szerkesztő és irodalmi korrektor teljesen más szemszögből nézi a történetedet.

Ezért első lépésként szerkesztőre van szükséged.

A szerkesztőknek két alapvető típusa van: azok, akik a történetedet nézik (konfliktus, karakterfejlődés, karakterív, dramaturgia stb.) – tartalmi, és azok, akik az írásodat (nyelvtan, mondatszerkezet, szóhasználat stb.) – stilisztika, valamint a következetességgel kapcsolatos problémákat nézik – kék szem az első fejezetben és zöld szem a második fejezetben.

Van még az olvasószerkesztő is, azonban nem ő kell most neked.

(olvasószerkesztő fn Folyóirat, hírlap nyomdába menő kéziratait tartalmilag és nyelvileg ellenőrző szerkesztő.)

Neked most olyan szerkesztő kell, aki a fent említett két feladatot mind elvégzi.

Hol találhatsz szerkesztőt?

Szerkesztőt könnyű találni. Elég beírni a Google-be, és rögtön találhatsz olyan szerkesztőket, akik szinte bármilyen kéziratot szerkesztenek rövid határidővel és nagyon olcsón.

De a jó szerkesztő kiválasztása egy másik történet.

Az ajánlások már valamennyire jó kiindulópont. De ez még nem jelenti azt, hogy aki megfelelt az egyik szerzőnek, az neked is megfelelő lesz. A jó munkakapcsolat kulcsfontosságú; egy szerkesztőnek elérhetőnek kell lennie akár telefonon, e-mailben vagy személyesen.

Többnyire nem szükséges személyesen találkoznia a két félnek, de lényeges, hogy a kérdésekre és aggodalmakra a szerzők a nekik legmegfelelőbb platformon keresztül kapjanak választ, és ami még fontosabb, ezt a lehető legrövidebb időn belül. Nincs is annál rosszabb, mint amikor az író elküldi szeretett kéziratát a szerkesztőnek, és sokáig nem hall még egy „Hahó, minden ok!”-ot sem.

Szóval ne csapj le az első szerkesztőre, kivéve, ha meg vagy győződve róla, hogy tényleg jó abban, amit csinál, és te mindenképpen vele szeretnél együtt dolgozni.

Keress, kutakodj, hallgass meg más írókat, akik már dolgoztak vele, és gondold végig, hogy számodra, és a kéziratod számára a legmegfelelőbb szerkesztőt választod-e.

A díjazás is fontos lehet, ezért mérlegelj, hogy neked mennyit ér meg adott szerkesztő által elvégzett munka, és hogy mi a célod a történeteddel. Ne felejtsd el, hogy az első benyomás – ahogy a való életben is – nagyon fontos. Ez határozza meg az írói pályádat a későbbiek során.

Ha nem vagy biztos benne, hogy itt a publikálás ideje, inkább ne szerkesztést, csak szerkesztői véleményt kérj, és akkor látni fogod, hogy miben kell még fejlődnöd. Ráadásul ez olcsóbb, mint egy komplett szerkesztés.

Az soha ne riasszon vissza, hogy egy szerkesztő mindig talál javítani valót a történetben. Az nem mindegy, hogy ezek milyen hibák. Amíg mind a szöveggel, mind pedig a technikai kivitelezéssel kapcsolatban számos hiányosságot tár fel, addig érdemes a tanulásra koncentrálni.

Akkor érett meg a kézirat a megjelenésre, amikor a szerkesztő már nem talál komolyabb tartalmi hibákat, hanem csak olyanokat, amelyek minimális módosítással orvosolhatóak.

Honnan tudod, hogy ő az igazi?

Lehetőleg olyan szerkesztőt válassz, aki otthonosan mozog abban a zsánerben, amelyben alkotsz. A legjobb az olyan szerkesztő, aki több zsánerben is otthonosan mozog, azonban ilyet kisebb eséllyel találsz, és többnyire nagyon elfoglaltak.

Lényeges, hogy a szerkesztő az élet több területén rendelkezzen széles ismeretekkel, mert ugyan írhatsz fantasy-t vagy romantikus történetet, de ha ismerni kell például a varázslás metódusait vagy egy kórházi kezelés alapvető eljárásrendjét (amelyek fontosak a történet dramaturgiájának szempontjából), akkor egy tapasztalatlan szerkesztő lehet, hogy elsiklik olyan fontos momentumok felett, amelyek viszont a járatosabb olvasókban rossz benyomást kelthetnek. (szerk. megj.: Alapvetően az író dolga mindenre figyelni, a háttérkutatást megfelelően elvégezni, ettől még lényeges, hogy a szerkesztőnek ne csak az irodalmi ismeretei legyenek széleskörűek, hanem az élet számos területén szintén, beleértve a társművészeteket is. Már csak azért is, hogy jobb megoldást tudjon javasolni; de legalább arra rá tudjon mutatni, hogy adott rész miért nem jó úgy, ahogy az író elképzelte.)

Ugyanígy probléma lehet, ha a szerkesztő elsiklik a hibásan használt kifejezések felett, amennyiben nem járatos adott területen. Természetesen ilyenkor kérdezhet az írótól, viszont ettől még nem fogja tudni, hogy az író a történet adott részénél jól használta-e azt a szót, kifejezést; azt a hatást érte-e el vele, ami a szándéka volt. Ehhez a szerkesztőnek valamennyire ismernie kell azt a területet.

Mondhatjuk úgy is, hogy egy jó szerkesztő elméleti polihisztor (ért a művészi festéshez, a szobrászathoz, az autószereléshez, az élve boncoláshoz, az oroszlánvadászathoz, a betöréshez, a sziklamászáshoz, a filmrendezéshez, az űrhajózáshoz; vagyis majdnem mindenhez – de csakis elméletben 😂).

A megfelelő szerkesztő ismeri a zsáneri jellemzőket, ezért segíteni tud abban, hogy egyes kifejezéseket vagy megfogalmazásokat hogyan írj inkább, amit az adott zsáner törzsolvasói már megszoktak.

Ugyanakkor figyel arra, hogy az írói stílusod megmaradjon, hiszen lehet, hogy te leszel egy új irányzat megteremtője.

Mire figyelj!

A szerkesztésnek egy meghatározott időkereten belül meg kell történnie. Természetesen ezt befolyásolhatják előre nem látott tényezők (betegség, technikai hiba – törlődött minden fájl, komoly technikai hiba a történetben, amire megoldást kell találni stb). Ettől még kell lennie egy időpontnak, amikorra az író várhatja a szerkesztett kéziratot.

Amikor a megjegyzésekkel és javaslatokkal ellátott kéziratot visszakapja az író, akkor amivel egyetért azt elvégzi, a többiről meg egyeztet a szerkesztővel. Ha kész, megy vissza a szerkesztőnek, és ez így megy két-három vagy több körön keresztül, míg mind a ketten elégedettek nem lesztek a végeredménnyel.

Fontos! Óvakodj az olyan szerkesztőktől, akik egy-két napos határidővel vállalják a szerkesztést.

Gondolj bele, hogy egy normál regényt hány óra elolvasni. Szerkesztés során pedig nem úgy olvas a szakember, mint amikor szórakozásból olvas, hanem odafigyelve, elemző módon, szinte folyamatosan memorizálva egy-egy szakaszt, közben jegyzetel, hogy amikor még egyszer elolvassa, az ott tényleg hiba vagy sem.

Általában mielőtt a szerkesztő észrevételeket tesz, elemző módon elolvassa a szöveget. Ilyenkor már ír pár jegyzetet, hogy mire figyeljen, és ha nem talál komolyabb technikai hibát, akkor jön a következő körös olvasás. Ezt követően lát neki a konkrét szerkesztésnek, amikor kiemel minden olyan hibát és tesz javaslatot, amivel szerinte a történet jobbá tehető.

Ezt a munkafolyamatot nem lehet egy-két nap alatt elvégezni!!!

Próbaszerkesztés

A szerkesztőnek biztosítania kell az ingyenes mintaszerkesztést, amit általában a regény egy részén végez el (szerk. megj.: Ez általában 10-40000 leütés közötti terjedelem.).

Egy ilyen mintaszerkesztésből láthatod, milyen módszerrel dolgozik a szerkesztő, mennyire figyel a stílusodra és érti az írói szándékodat (szerk. megj.: Ez utóbbi nagyon fontos, mert ez alapján tud megfelelő javaslatot tenni a történet és a szöveg jobbá tételére, és kerülhető el, hogy az írói stílus ne sérüljön.).

Mennyibe kerül?

Végül a költségek segíthetnek még abban, hogy melyik szerkesztőt válaszd.

A szerkesztők többféleképpen számítanak fel díjat, és a költségek jelentősen eltérhetnek. Egyes szerkesztők terjedelem alapján számítanak fel díjat, mások figyelembe veszik a szövegre fordított munkaidőt; vagyis megnézik a teljes kéziratot, és megbecsülik, hogy hány oldalt fognak szerkeszteni egy óra alatt, és hány órát vesz igénybe a projekt. Minél rosszabb a szöveg, gyengébb a történet, annál többe fog kerülni a szerkesztés.

Vannak szerkesztők, akik nem kizárólag a kézirat terjedelme vagy a rászánt munkaidő alapján kérnek díjat a munkájukért, hanem meghatározott „szerkesztési kör”-t vállalnak. Ezek a szerkesztések általában árban kedvezőbbek a többihez képest, azonban a szerkesztett kézirat a legtöbb esetben nem éri el a kívánt „minőséget”.

Ne feledd, hogy a cél az, hogy az olvasóknak a történet legjobb verzióját kínáld. Lehet, hogy nem kapsz második esélyt.

Van olyan szerkesztő, aki a szerkesztésnek csak adott részét vállalja. Például csak a történetet vagy csak a stilisztikát. Van olyan is, hogy ugyan elvégzi a szerkesztést, jelzi a hibákat, de javaslatot azok módosítására már nem ad (szerk. megj.: Ez utóbbi többnyire nem is a szerkesztő, hanem az irodalmi lektor feladata, bár pár szerkesztő egyben irodalmi lektor is.).

Az extrák szerkesztéséért további díjak is felmerülhetnek – többek között egy tárgymutató, az illusztrációk feliratai, valamint lábjegyzetek és végjegyzetek –, mielőtt a szerkesztő és az író megállapodna a közös munkában.

Nagyon sok időt és energiát öltél a könyved megírásába – ezért szánj időt a legjobb szerkesztő kiválasztására.

További cikkek a témában:

Könyvkiadás - A kézirat útja a boltig

Ki fog engem olvasni? - Marketing tippek 1.

Ki fog engem olvasni? 2. – Marketing tippek 3.

Hogyan írjunk szinopszist?

Olvasd tovább Hogyan válasszunk szerkesztőt?

Írástechnikai tippek John Steinbecktől

1. Ne gondolj arra, hogy mikor érsz már a végére. Ne foglalkozz azzal, hány oldal szükséges még ahhoz, hogy regény legyen a történetből. Helyette minden nap csak egy oldalt írj. Aztán amikor mégis elkészültél, meg fogsz lepődni.

2. Írj szabadon és olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. Soha ne javítsd ki vagy írd át, amíg be nem fejezted. Amikor a befejezés előtt újraírod az addig megírt regényt, az nem más, mint kifogás arra, hogy miért nem tudtad még befejezni. Megzavarod az alkotói folyamatot és a ritmust, ami írás közben nem lehet más, csakis a történettel való egybeolvadás.

3. Felejtsd el a közönséget. Először is a névtelen, arctalan közönség halálra rémít, másodszor pedig – ellentétben a színházzal – nem létezik. Írásnál a közönség egyetlen olvasó.

Néha segít, ha kiválasztasz egyetlen személyt, egy valós személyt – akit ismersz – vagy egy elképzelt személyt, és neki írsz.

4. Ha egy jelenet vagy egy szakasz szerinted nem illeszkedik a történetbe, ne állj meg, hanem tedd félre és folytasd tovább. Amikor befejezted az egészet, visszatérhetsz hozzá, és akkor eldöntheted, hogy csak rosszul írtad meg vagy tényleg felesleges, és akkor töröld ki.

5. Óvakodj egy olyan jelenettől, amely túl kedvessé válik számodra a többihez képest. Általában ez azt jelenti, hogy eltértél az eredeti elképzeléstől.

6. Amikor párbeszédet írsz, mondd ki hangosan, miközben írod. Csak így tudsz élő párbeszédet írni.

John Steinbeck a The Paris Review hasábjain megjelent interjúban mondta el tanácsait kezdő íróknak.

/John Ernst Steinbeck amerikai regény-, novella- és színdarabíró. Összesen huszonöt könyvet írt: tizenhat regényt, két novelláskötetet és különböző prózai műveket. Az Érik a gyümölcs című regénye, valamint az Egerek és emberek színdarabváltozata Pulitzer-díjat nyertek. 1962-ben irodalmi Nobel-díjban részesült./

Olvasd tovább Írástechnikai tippek John Steinbecktől

A történetírás gyakorlása 3.

Mítoszok, mesék

Az egyik legkönnyebb módszer, amikor egy régi, nagyon jól ismert rövid történetet használunk alapnak, és annak elemeit felhasználva átültetjük más környezetbe (szerk. megj.: lásd Star Wars).

Történet

A mítoszok és mesék azért jó választás a történetírás gyakorlásához, mert egyetemes témákat dolgoznak fel, szinte már unalomig ismert szerkezettel, cselekménnyel és fordulatokkal, így kizárólag a leíró részekre és párbeszédek élővé tételére kell koncentrálni.

Karakterek

Még a karaktereket sem kell különösebben megváltoztatni, mivel ezekben a történetekben archetipikus karakterek szerepelnek.

Ez a gyakorlat sokat tud segíteni abban, hogyan kerüljük el a klisés jeleneteket, vagy hogyan alkalmazzuk őket úgy, hogy a történet olvasása ne váljon unalmassá.

Gyakorlás:

• Üss fel egy mesekönyvet és írd át az első mesét. Helyezd futurisztikus környezetbe, de nem sci-fiként írd meg. Dolgozd át kriminek. Készíts belőle szerelmes történetet.
• Az általad kedvelt népek mitológiájából válassz ki egy történetet, és a fentebb javasolt módszerekkel írj belőle történetet.
• Módosítsd úgy ezeket a történeteket, ahogy te döntenél adott helyzetben, vagy más kihívás elé állítsd a karaktert, de a tudása és a jelleme ne változzon.

__________

A történetírás gyakorlása 1.

A történetírás gyakorlása – 2.

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása 3.

Információadagolás - ábrázolás - dramaturgia

A mai bejegyzésben ezt a három írástechnikai megoldást igyekszem megmutatni.

Képzeljük el az alábbi jelenetet:

Iskolás gyerek, legyen 10 éves, hazafelé tart. Átlagos testű. átlagos külsejű, semmi kirívó nincs rajta. Ahogy letér a főbb útról, hogy a lakóháza felé tartson, ráront egy hasonló korú gyerek és összeveri. Az áldozat fájdalmában többször felkiált, amit meghallva pár felnőtt odarohan. Ezért a támadó jobbnak látja, ha lelép. A földön fekvő, síró gyerekhez érve azt látják, hogy tele van zúzódásokkal, a szája sarka felrepedt, a ruha is több helyen elszakadt. Elkezdik vigasztalni, és az egyik felnőtt elkíséri a házukhoz, és megvárja, amíg a gyerek fentről az ablakból kiint, hogy épségben hazaért.

Amikor egy ilyen részletet olvasunk, vagy látunk filmen, egyből kialakul bennünk egy kép, egy feltételezés, hogy mi miért történt, történhetett. Mindezt tesszük anélkül, hogy bármilyen információnak birtokában lennénk az eseményekkel kapcsolatban.

Ki volt a hazafelé tartó gyerek? Ki a támadó? És ami a legfőbb, miért tette azt, amit tett?

Az embert nem érdekli. Az ember az alapján dönt, ami információ a rendelkezésére áll.

Egy gyereket egy másik megtámadott, és a rendelkezésre álló információk alapján az áldozat semmit nem tett, amiért a támadás jogos lenne. Ezért teljesen egyértelmű, hogy a támadó agresszor volt, büntetést érdemel - gondolja a jelenlévő felnőttek többsége, és maga az olvasó is. A fizikai erőszak büntetést érdemel.

De! – és milyen érdekes az emberi elme, ha így folytatjuk:

A kislány kipirulva, lihegve állt meg a ház sarka mögött. Gyorsan kipillantott, de senki nem követte, vagy futott utána. Mind ott maradt a fiúnál. Annál a fiúnál, aki ma az öltözőben rányitott, és akárhogy kérte, nem hagyta magára. Sőt. Olyan dolgokat tett vele, amelyektől még most is kirázza a hideg. Ha az osztálytársa nem jön vissza az ottfelejtett táskáért, ki tudja, mit csinált volna még vele. Az anyja mindig azt mondta, tanuld meg magad megvédeni. Az apjától pedig, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ezért kicsengetés után minden erejét összeszedve futott, hogy még a fiú előtt a ház mögé érjen, ahol a legkevesebben vannak. Amikor befordult a sarkon, egyből előrelendítette az öklét, majd ezt követően lábközön rúgta. És rúgta, és rúgta, és rúgta.

Legtöbbünkben árnyalódik a kép, és már nem is tartjuk annyira agresszornak. Pár emberben az is megfordul, igaza volt, megérdemelte a fiú, hogy elkapta a lány. Minden ilyennel ezt kellene tenni.

Lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, hogy jó, a fiú bántotta a lányt, de ezt akkor sem így kellett volna lerendezni. Olyanok is lesznek, akik a lány tettét az előzményektől függetlenül elítélik, mert ez már önbíráskodás, még akkor is, ha gyerekekről van szó.

A fenti példák alapján láthatjátok, hogy milyen eszközökkel lehet manipulálni az olvasót. Ugyanúgy, mint egy filmnél, színdarabnál, képnél, a fókusztól függ, hogy az olvasóból mit vált ki az adott jelenet.

Emlékeztek erre a posztra? Teljesen igaz az itt leírtak.

Ilyen esetekben jelenik meg az információadagolás, ami nem mindig jelenti azt, hogy hol kerül említésre egy krimiben a gyilkos fegyver. 🙂

Az ábrázolás maga a környezet megteremtése; mert valljuk be, ez a jelenet egy forgalmas helyen, netán az iskola folyosóján a szünetben nehezen jön létre, mivel ott már egyértelműsíteni kell, kikről is van szó. 🙂

Ez pedig már a dramaturgia része, mert ahhoz, hogy így működjön és hatást váltson ki az olvasóból, a jelenetek szerkezetét meg kell tervezni.

Olvasd tovább Információadagolás - ábrázolás - dramaturgia

Karakteralkotás 2. – Archetipikus karakterek

 

Amikor előre összeállított karaktert használunk

Mire jó nekünk?

Egyszerűen elővesszük a skatulyából és máris használhatjuk. Jellemzőik többsége ismert, minimálisan kell egy-két dolgot igazítani rajtuk, ami ahhoz szükséges, hogy a történetünkhöz teljes egészében passzoljon.

Lehet-e archetipikus karakter főszereplő?

A válasz határozott IGEN.

Azért jó, mert az archetipikus karakter egy nagyon erős váz, amire építkezhetünk, ha nincs kedvünk kezdőként azonnal bonyolult kapcsolatba kerülni regényünk szereplőivel. Ráadásul az archetipikussága miatt nagyon jó lehetőségeket rejt magában egy ilyen karakter.

Klasszikus jelenet, amikor egy izomagyú a gyengédségéről tesz tanúbizonyságot, a dzsigoló öregotthonokban folytat önkéntes segítő tevékenységet, a fánkzabáló rendőr igazából egy harcművész zseni stb.

Archetípus: Ősalak, őskép, amelynek csak a váza van jelen a kollektív tudattalanban, amely folyamatosan bővül az általánosan elterjedt sztereotip nézetekkel. Egyetemes emberi szükségleteket, motivációkat szemlélteti és a magatartásformákat foglalja magába.

Az archetipikus karakterek az esetek többségében statikus karakterek (akinek a belső tulajdonságai nem változnak a történet során).

Vegyük példának Jo Nesbø nyomozóját, Harry Hole-t, aki legalább olyan jó koponya, mint Poirot vagy Holmes, vegyítve egy kis Marlowe-val, azonban ezek a detektív archetípusok már elavultak. Ezért Nesbø a társadalom egyik lecsúszott rétegét gyarapító szereplőt alkotott, ami nagyban befolyásolja a nyomozó munkáját és eredményességét. Ezzel még azt is megoldotta, hogy a Hole sorozatban meglegyen a klasszikus hollywoodi nagyon-eredményes-nyomozó vs főnök konfrontáció. A főnök tartja a hátát a legjobb nyomozójáért, miközben rendre előveszi Hole-t, hogy miket kap a polgármestertől, a külügytől stb., és azt, hogy: „Túl öreg vagyok már ehhez!” Tehát csak annyi kellett, hogy a főszereplő alkoholista legyen.

Néhány példa az archetipikus karakterekre:

• A hős: a történet főszereplője, aki egy küldetést teljesít, harcol a gonosszal, áldozatot hoz és növekedik a kihívások során.
• A gonosz: a történet ellensége, aki akadályozza a hőst, gonosz tetteket követ el és árt az ártatlanoknak.
• A mentor: a történet bölcs tanítója, aki segíti a hőst tanácsokkal, tudással és eszközökkel.
• A szövetséges: a történet barátja, aki támogatja a hőst, segít neki a nehézségekben és osztozik vele az örömökben.
• A csábító: a történet vonzó és veszélyes alakja, aki elcsábítja a hőst vagy más karaktert, és eltereli őt az igazi céljától.
• A bohóc: a történet humorforrása, aki megnevetteti az olvasót és oldja a feszültséget.

További archetípusok:

• naív hercegnő
• tudálékos eminens
• nagyszájú sportoló, csapatkapitány
• lánycsapat vezéralakja, vezérszurkoló
• introvertált művészlélek
• extrovertált mindenen és mindenkin átgázolok
• elkényeztetett gazdag
• izomagyú
• fánkzabáló rendőr
• komornyik
• mágus

Természetesen a fenti listán csak néhány példa található az archetipikus karakterekre, amelyek sokféleképpen variálhatók és kombinálhatók.

Az archetipikus karakterek nem feltétlenül sablonosak vagy unalmasak, ha jól vannak kidolgozva és hitelesen viselkednek. Segíthetnek abban, hogy egy történet mélyebb jelentést nyerjen és emlékezetes legyen; az olvasó azonosulni tud a történettel, mert ismerős érzéseket, vágyakat, konfliktusokat és dilemmákat fejez ki.

Gyakorlat: 

• Válassz ki egy archetípust. Legyen ő a szereplőd.
• Jegyezd fel azokat a jellemzőket, amelyekkel egy idegennek leírnád őt.
• Ezen jellemzők alapján írj vele egy rövid, kitalált történetet.
• Ezt követően írj vele úgy egy történetet, hogy annak első felében az olvasó a karaktert az elterjedt sztereotip értékek alapján ítélje meg - ez legyen a csúcspont -, majd az legyen a fordulat, hogy ettől jelentősen eltér.
• Követve az előző történetvezetést, írj novellát, ahol a csattanó vagy az legyen, hogy nem a sztereotip elvárás szerint viselkedik a karakter, vagy pedig az, hogy az olvasó azt várja, hogy ne úgy viselkedjen, mégis úgy fog viselkedni.

Következő tartalom: Attitűd, attribútum

Addig is javasolt olvasmányok:

Attitűdjeink hálójában – Hogyan befolyásolják a viselkedésünket?)

Kognitív torzításaink: Hogyan döntünk hibásan és csapjuk be saját magunkat?

Hogyan látjuk tévesen magunkat és a másikat? – Kognitív torzításaink, II. rész

Megbetegítő gondolatok – kognitív torzításaink, III. rész

Olvasd tovább Karakteralkotás 2. – Archetipikus karakterek

A történetírás gyakorlása – 2.

Írj álomnaplót!

Hasonlóan a normál naplóíráshoz, vezess álomnaplót. Ennek érdekében mindig legyen a közeledben valami, amibe ébredés után – akár az éjszaka közepén is, ha felébredsz belőle – azonnal le tudod írni.

Azonban ne csak a cselekményt írd le, hanem minden érzést, hangulatot, és amennyire vissza tudsz emlékezni, a környezetet is. Miután leírtad, próbáld meg sorrendbe tenni a történteket, honnan hová jutottál el benne.

Azzal ne foglalkozz, hogy logikátlan – az álmok ritkán logikusak. Azzal se foglalkozz, hogy mit jelenthet – a legtöbb esetben semmit.

Amint lesz időd, vedd elő az álmodat vagy az álmaidat, és használd vázlatként. Ha nem tetszik az álomban lévő sorrendiség, akkor változtasd meg.

Fogd ezt a vázlatot és színezd ki!

Egészítsd ki saját ötletekkel!

Alakítsd úgy, mintha lenne eleje, közepe és vége, akárcsak egy rövid történetben, vagy egy regényben egy fejezet. Építsd fel, mi történt az álom kezdő pontja előtt, hogyan jutott el a történet addig a cselekményig amiről álmodtál, és vidd tovább, miként fejeződik be szerinted. (szerk. megj.: főleg, hogy az álmokból a legtöbb esetben úgy ébredünk, hogy nem záródnak le a cselekmények)

Írd meg a történetet!

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása – 2.

Írástechnikai tanácsok kezdő íróknak

 "– Dolgozik már a legújabb könyvén?

– Belekezdtem.

– Komoly dolog lehet folyton újabb történetet kitalálni.

– Jól kell tudni hazudni."

Elemi ösztön (Basic Instinct - 1992)

Olvasd tovább Írástechnikai tanácsok kezdő íróknak

Gótikus regény elemei

Olvasd tovább Gótikus regény elemei

Pályázati kisokos

 Mire figyelj, ha irodalmi pályázaton indulsz?

Szinte kivétel nélkül minden kiíró az elsők között említi, hogy a pályázó figyelmen kívül hagyja a kiírásban lévő megkötéseket. Ideértve a terjedelmi korlátot, a műfajt, a zsánert, a tematikát, a dokumentum formázását. Vegyük ezeket sorra.

1. Terjedelmi korlát:

Amikor azt írják, hogy ennyi leütés legyen (ugyanaz, mint a karakter), akkor semmi esetre se küldjünk rövidebb vagy hosszabb írást, mint amit várnak. Figyelni kell, hogy a leütésszám szóközökkel vagy anélkül értendő. Ha ez nincs leírva a kiírásban, akkor rá kell kérdezni, mert nem mindegy.

A leütésszámot az MS Word-ben az alsó sávon találod. Ott kattints oda, ahol a szó mennyisége van kiírva. A másik megoldás, Véleményezés fül alatt a Szavak száma ikonra kattintunk. A felugró ablakban látható a dokumentum statisztikája (oldalszám, szavak száma, karakterszám szóközzel és anélkül).

LibreOffice-nál könnyebb dolgunk van, mivel az alsó sávon mind a szavak száma, mind a karakterek száma (szóközökkel) látható. Amennyiben szóközök nélküli karakterszámot is szeretnénk látni, akkor kattintsunk rá.

Ugyanígy lehet ellenőrizni a szószámot.

Olykor előfordul, hogy a kiíró flekkben, pontosabban nyomdai flekkben adja meg a terjedelmet. Még ritkábban kézirat flekkben.

Nyomdai flekk:

1 flekk = 1500 leütés (karakter, szóközökkel)

vagy régebben: 1 flekk = 30 sor, 1 sorban 60 leütés (1 írógépoldal)

Wordben, 12 pontos betűvel teleírt A4-es lap szövege kb. 3 flekk.

Kézirat flekk: Egy szerzői kéziratoldal terjedelme a kiadói gyakorlatban 2000 n.

2. Műfaj:

Nagyon nem mindegy, hogy regény, novella vagy más prózát, kisepikai művet várnak.

Novella: Ugyan manapság egyre elterjedtebb, hogy minden rövid prózai alkotásra a novella elnevezést alkalmazzák, ettől még érdemes figyelni a kiírásra, mivel a novella egyik fő jellemzője, hogy a végén váratlan fordulat, csattanó van. Ezzel szemben sok más rövid prózai műre ez nem jellemző, ami meghatározza a történet szerkezetét, dramaturgiáját, ezáltal az író dolgát is. Ezért, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy akkor most novellát vagy rövid prózát várnak, inkább kérdezzünk rá, hogy a legmegfelelőbb írásunkat küldjük be.

Rövidpróza vagy Kisepika: Minden, ami nem számít regényterjedelemnek, nevezhető rövid prózának vagy kisepikai alkotásnak. Hazai definíciók szerint regény alatt többnyire a 400.000 karakter terjedelmet (szóközökkel együtt) meghaladó történeteket értünk. (Kisregény: 120.000-300.000 karakter szóközökkel)

Regény: a kiírásban szereplő terjedelmi korlátot figyelembe kell venni, mert kiírónként eltérő lehet.

Terjedelme a pályázati kiírásban mindig megtalálható.

3. Zsáner:

Vannak úgynevezett zsánerspecifikus irodalmi pályázatok, ahová olyan zsánerekben várnak írásokat, mint fantasy (GABO, Nyakonöntött Próbagoblin), krimi, romantikus, sci-fi, weird, thriller vagy történelmi (Morningstar Publishing, Gold Book). (A mese nem zsáner!!!)

Ilyen pályázatokra a kiírásban lévő meghatározásokat figyelembe véve küldjünk történetet. Figyeljünk arra, hogy megengedett-e a szubzsáneri történetek beküldése. Például sci-fi pályázatnál űropera, kriminél kémsztori, történelminél korhűség és fikció aránya stb.

Sokszor tematikai megkötés szintén szerepel a kiírásban. Ilyenek például:

idegen lények támadása, négy fal között játszódhat, könnyed nyári kalandról kell szólnia, adott történelmi korszakot dolgozzon fel stb.

4. Tematika:

Amikor meghatározzák, hogy miről szóljon a történet. Ez lehet egy kép, egy vers, egy dal, évszak, személy, szó stb. Többnyire a pályázat leírása tartalmazza, hogy milyen mélységben kell a tematikának megjelennie a megírt műben. Néha előfordul, hogy pusztán utalnia kell a tematikai megkötésben leírtakra, máskor csak körül kell írnia.

5. Dokumentum szövegének formázása:

Sokan úgy vélik, nem lényeges, hogy elkülönüljenek egymástól a bekezdések, gondolatok, hogy látható legyen, mikor kezdődik egy leíró rész, mikor a párbeszéd. A szöveg formázása könnyebbé teszi az olvasást, ezért érdemes a történeteket valamilyen szövegszerkesztőben (MS Word, LibreOffice, Google Dokumentumok) megírni. Az alábbi linken található beállítások mindegyikben elvégezhető.

A legtöbb pályázatnál pontosan leírják a formázás paramétereit. Figyeljetek rá, mert előfordulhat, hogy a nem formázott, vagy nem megfelelően formázott alkotást megtekintés nélkül elutasítják.

6. Kísérőlevél

Amiről még szólnom kell, az a kísérőlevél. Nem minden esetben írják le, hogy várnak-e ilyet, így ilyenkor célszerű csak annyira szorítkozni, hogy:

„Tisztelt [megnevezés]! (a pályázat kiírója – pl. kiadó, weboldal stb., ha van kapcsolattartó megadva, akkor a neve)

A [megnevezés] pályázatukra küldöm a [megnevezés] című történetemet/kéziratomat/írásomat.

Üdvözlettel/Tisztelettel: [a pályázó teljes neve]”

Amennyiben a pályázati kiírásban más utasítás nincs róla (pl. jelige), az e-mail tárgy rovatába mindig a pályázat nevét írjuk, így a kiíróhoz beérkező e-mailek között könnyebben megtalálják (nem minden esetben használ a kiíró külön e-mailt a pályázati anyagok fogadására).

7. Bemutatkozó levél:

Amikor a kiíró bemutatkozó levelet vár, és ennél pontosabb utasítást nem ír, akkor az alábbiak kerüljenek bele:

Alap személyes információk (név, életkor). Írj röviden magadról és a történetíráshoz való viszonyodról. Lehetőleg kerüld, hogy már kisiskolás korodban író akartál lenni. Főleg, ha jelenleg is gondod akad az igekötők használatával, a külön és egybeírás szabályaival, a határozott névelők megfelelő használatával, a szóismétlésekkel, a kötőszavakkal, mert ezzel azt sugallod, nem vagy elég elkötelezett az írói fejlődés mellett.

Amennyiben vannak irodalmi eredményeid, légy büszke rájuk. Leginkább akkor, ha szakmai zsűri (elismert szakemberek – pl, szerkesztők, kiadóvezetők, díjazott és/vagy sikeres írók – díjazott: József Attila-díj, Zsoldos Péter-díj, Margó-díj) értékelése alapján érted el.

Az is írói kvalitásod mellett szólhat, ha vannak már publikációid irodalmi oldalakon, vagy olyan elismert oldalakon, ahol a te zsáneredben közölnek írásokat. Ezeket szintén beleírhatod.

Szintén kerülendő, hogy nagy álmod a megjelenés, hogy kezedbe foghasd a könyvedet. Ez megint nem azt sugallja, hogy íróként fejlődni szeretnél, hanem inkább azt, bármi áron egy cél érdekel, az pedig a megjelenés, és ezért bármire képes vagy, akár megalkudni is. (Erről nem szeretnék rémtörténeteket mesélni, hogy mi történhet a kéziratoddal ilyen esetben.)

Az egyik legfontosabbat a végére hagytam

Figyelj oda, hová küldöd be az írásodat. Mindig nézz utána a kiírónak!!! Mindig!!!

Ha van olyan szerző, akit ismersz és megjelent náluk, kérdezz, érdeklődj! Vagy írói csoportokban tedd fel a kérdésedet (akár névtelenül – FB csoportokban szokott lenni ilyen lehetőség), hogy adott kiíróról kinek mi a véleménye, milyen tapasztalatuk van vele kapcsolatban (pályázati anyagok elbírálása, szerződések korrektsége, szerzői jogok tiszteletben tartása, megjelenés utáni marketing, az írói pálya támogatása stb).

Egy neves kiadó még nem garancia a korrektségre. Az ördög a részletekben rejlik. Mindig!

Magától a kiírótól is kérhetsz pontosabb tájékoztatást. Maga a válasz szintén jelezheti, mire számíthatsz, ha nyersz.

Megjelenés

Az írói brand fontos része, hogy az író hol kerül megjelenésre. Ezért gondold meg, hová küldöd be az írásodat, hogy az a későbbi terveidbe mennyire illeszkedik, mennyire felvállalható.

Vannak kiadók, ahol megnézik az író előéletét, így kétséges kiadónál, botrányos pályázaton való eredményesség nem biztos, hogy hozzájárul a sikerességedhez, és így a megjelenéshez.

Irodalmi pályázatok:

PályázatMenedzser

Irodalmi pályázatok Facebook csoport

Pályázatfigyelő - juditti Facebook csoport

Olvasd tovább Pályázati kisokos

Karakteralkotás, karakterábrázolás – 1.

 

1. A karakter

Definíció: A karakter lehet élő vagy élettelen, a történet cselekményeiben közvetlenül vagy közvetve részt vesz, arra hatást gyakorol.

 

Miért kell karakter a történetbe?

Nélküle ki kerülne konfliktusba?

A történetek nagy részét az viszi előre, hogy a benne lévő karakterek kölcsönhatásba kerülnek a rájuk ható eseményekkel, bármi vagy bárki is idézze azokat elő.

Éhezők viadala, Harry Potter, Vaják, Trónok Harca, Az, Egy lány a vonaton, Rossz hely, Vesztegzár a Grand Hotelben stb.

A karakteralkotás alapja, hogy legyen egy karakter, annak legyen célja és a történetben legyen konfliktus, amit le kell küzdenie.

1. karakter
2. karakter célja
3. leküzdendő konfliktus

A karakter lehet személy vagy személytelen, élő vagy élettelen, a lényeg, hogy a történetben lévő eseményekkel kölcsönhatásba kerüljön.

 

Karakteralkotás

Az alapok

Nagyon sok szerző megijed, hogy amikor elképzel egy szereplőt, akkor valamilyen színész ugrik be neki. Ettől nem kell megijedni, mert ez azt jelenti, hogy a kitalált karakter sok jellemzője azonos a színész által alakított szerepekből ismert karakterekével. Pl. bolond tudós esetén könnyebb Sheldon Cooper-t elképzelni sok szituációba, ahogyan az agglegényekhez meg Charlie Harper-t, míg a rettenthetetlen, marcona hős szerepébe meg "Én vagyok Batman"-t. Vagy a fontoskodó detektív szerepébe Columbo, Poirot (David Suchet), a vagány karakterébe meg Han Solo, Indiana Jones, Peter Quill – alias Űrlord – vagy John Shepperd – Stargate: Atlantis.

A másik, amikor bennünk alakul ki róla kép, benyomás, és ezt sokszor nem könnyű leírni, de azért próbáljuk meg. Haj- és szemszín, testalkat, végtagok, látható külső jegyek (szemölcs, pattanás, anyajegy stb). Öltözködés, tisztálkodási szokások, mozdulatok, beszédstílus stb.

Hogy miért fontos?

A történetírás során nagyon sok író hasal el azon, hogy valamiért rosszul emlékezett egy-egy karakterére, és véletlenül a cselekményhez igazította valamelyik jellemzőjét, és így teljesen más ívet vett a történet. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen gonddal jár. Nem sokkal, csak sok jelenetet újra kell írni, ami eszméletlen mennyiségű plusz munkával jár, mert ilyenkor egymás után ugranak ki amiatt az egy pici elírás miatt a történet szerkezeti hibái.

Ha filmes karakterekről mintázunk, akkor a jobb összhatás érdekében gyűjtsünk róluk képeket a netről.

Gyakorlat:

• Válassz ki egy személyt a környezetedben. Lehet családtag vagy bármilyen közeli ismerős (barát, osztálytárs, kolléga stb.). Legyen ő a szereplőd.
• Jegyezd fel azokat a jellemzőket, amelyekkel egy idegennek leírnád őt.
• Ezen jellemzők alapján alkoss egy kitalált karaktert és írj vele egy rövid, kitalált történetet.

A következő posztban az archetipikus karakterekről olvashattok.

Olvasd tovább Karakteralkotás, karakterábrázolás – 1.

A történetírás gyakorlása 1.

 Írj naplót!

Vezess naplót, de ne csak felsorold, hogy mit csináltál a nap folyamán, hanem próbáld meg az érzéseket és hangulatokat is leírni.

Válassz ki egy incidenst (konfliktus, ami cselekvésre késztetett téged vagy mást) és írd le rövid vázlatként.

Fogd ezt a vázlatot és színezd ki!

Írj hozzá párbeszédeket!

Alakítsd úgy, mintha lenne eleje, közepe és vége, akárcsak egy rövid történetben, vagy egy regényben egy fejezet. Építsd fel, mi történt a konfliktus előtt, hogyan jutott el a történet addig a cselekményig, és vidd tovább, miként fejeződik be szerinted.

Írd meg a történetet!

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása 1.

 

Mielőtt szerződést kötsz

– avagy mire figyelj, ha kiadod a könyvedet

 

Azzal kezdeném, hogy ugyan sok panaszt, problémát lehet hallani az olyan kiadói szerződésekkel és kiadói viselkedéssel kapcsolatban, ahol a szerző maga finanszírozza a könyv kiadásának egy részének vagy egészének a munkálatait, azonban sok esetben előfordul, hogy ez nem szándékos a kiadó részéről, hanem egyszerűen olyan személyek hoztak létre kiadót, akik sem a vállalkozáshoz, az üzleti élethez, sem pedig a könyvkiadáshoz nem értenek.

Tudom, ez nem mentség, pusztán azért jegyeztem meg, mert nem minden esetben a rossz szándék vezérli a kiadót.

A legtöbb esetben a rossz tapasztalat mögött az áll, hogy az író nem kap megfelelő tájékoztatást a kiadótól arra, hogy mit is ír alá (az író meg nem kérdez rá, hogy mi mit jelent), vagy egyszerűen nem érdekli, csak a megjelenés volt fontos számára, és úgy vélte, milyen hátrányai lehetnek egy ilyen szerződésnek. Mert attól, hogy egy szerződés jogszerű, még lehet hátrányos az író számára.

1. Jutalék, jogdíj:

A legproblémásabb rész mindig a jutalék. Itt megállok egy pillanatra, mert nem mindegy, hogy "jutalék" vagy "jogdíj". A két kifejezés teljesen mást takar.

jutalék: szerzői könyvkiadás során az értékesített könyvből származó bevétel. Amikor az író részéről a teljes könyvkiadási folyamat finanszírozásra kerül, az az összeg, ami a többi résztvevő jutalékának levonása után marad.

Példa: a könyv bekerül az országos terjesztői hálózatba, akkor mind az országos terjesztő, mind a szerzői könyvkiadással foglalkozó kiadó jutalékot von le a könyv eladási árából, és a levonások után megmaradt összeg az író jutaléka az értékesítésből. Olyan esetben, amikor az író a könyvkiadás egy részét finanszírozza (teszem azt a nyomdai költséget a könyvkiadó állja), a kiadó fix jutalékot ad a könyv eladási árából.

jogdíj: jogdíjnak nevezzük, amikor a könyvkiadó finanszírozza a teljes kiadást, és vagy egy fix összeget fizet az írónak a kéziratért, vagy az értékesített könyvek után befolyt összegből fizet százalékosan jogdíjat. Mivel a hazai kiadók nem tehetik meg ebben a bizonytalan piaci helyzetben, hogy egy-egy írónak százezreket, netán milliót fizessenek, ezt az utóbbi jogdíjrendszert alkalmazzák.

Nézzük, mi szokott a jutalék kifizetésekor problémát jelenteni. Többek közt az, amikor nincs tájékoztatva az író arról, hogy a jogdíjból a törvényi kötelezettségek miatt a könyvkiadó további összegeket vonhat le. Ilyen eset, amikor az író magánszemélyként írja alá a szerződést, ugyanis ilyenkor a kifizetést bérként kell kezelni, ezért SZJA és egyéb adónemeket kell a törvény szerint a kiadónak levonnia és a NAV felé befizetnie.

A másik probléma, ami felmerülhet, a jutalék számításának módja. Itt több száz forintokkal lehet elcsúszni egy megfogalmazás miatt. Mert nem mindegy, hogy a könyv árából, vagy a könyv kedvezményekkel és jutalékokkal csökkentett árából kerül levonásra bármely közvetítő fél (kiadó, terjesztők) jutaléka. Sokszor előfordul, hogy a kiadó nem abból az összegből von le jutalékot, amit a terjesztő számára átutal, hanem abból az eladási árból, amennyiért a terjesztőnél eladásra került. Konkrét példával élve, nem mindegy, hogy 4000 Ft-ból kerül levonásra 70%, vagy a 4000-ből előbb 50%, majd a 2000-ből 20%. Az első esetben az írónak 1200 forintja marad, míg a második esetben 1600 forint. És ez pusztán annyin múlik, hogyan van megfogalmazva a jutalék számítása. Az első példa ékes példája egy jogszerű, ám előnytelen szerződésnek. Ha bizonytalanok vagyunk a fogalmazást illetően, hogy a könyvkiadó, hogyan számol, kérjünk róla írásos tájékoztatást.

Amit írásba adnak, az utána felhasználható jogvita esetén.

2. Szerzői jog és felhasználási jog:

A bejegyzést direkt nem ezzel kezdtem, ugyanis az írók számára pont ugyanennyire fontos, és egyáltalán nem az első helyen van, amikor szerződést ír alá. És ez nagy hiba.

Szerencsére kevés olyan könyvkiadó van, akik megsértik a szerzői jogokat, ettől függetlenül az írónak ismernie kell, mivel ez védi az ő szellemi tulajdonát.

A szerzői jog ismerete segít abban, hogy amikor aláír az író egy kiadói szerződést, ahol jogokat biztosít a könyvkiadó számára a szellemi tulajdonával való tevékenységre, akkor az író tisztában lehet azzal, hogy a kiadó milyen tevékenységekre jogosult.

A szerzői könyvkiadással foglalkozó kiadó esetében ezek az átruházott jogok, amelyek alapján a könyvkiadással kapcsolatos tevékenységeket végezheti, többnyire korlátozottak.

A legfontosabb jog, amit ilyenkor az író átengedhet, az a felhasználási jog. Ez a jog rendelkezik arról, hogy aki gyakorolhatja, azt milyen formában teheti meg. A felhasználási jog sok mindenre kiterjedhet, könyvkiadás esetén a leggyakoribb a könyv nyomtatott formában történő kiadása (többszörözés és forgalomba hozatal útján történő terjesztés), vagyis nyomdában való gyártás és értékesítés országosan, esetleg globálisan.

Itt is megállok egy kicsit, és tisztázok két eltérő fogalmat, tevékenységet.

Szerzői könyvkiadóval kötött szerződés során lehet könyvkiadásra, és lehet bizományos értékesítésre is szerződést kötni. A kettő közötti különbség, hogy az első esetben a szükséges felhasználási jogokat a kiadó megkapja, az alapján jogszerűen végezhet a könyv kiadásával és terjesztésével kapcsolatos tevékenységeket. Pl. megbízást adhat a nyomdának a könyv gyártására. A bizományos értékesítés során a kiadó kizárólag a könyv értékesítését végzi, minden más tevékenységet az író meghatalmazásával tehet. Az utóbbi előnyösebbnek tűnik, és nagyobb az író szabadsága is, viszont ilyenkor a kiadó nem tudja képviselni az író érdekeit, amennyiben jogsérelem éri (plágium vagy bármely szerzői jog sérülése). Az író ilyen esetben magára van utalva. Az első esetben a kiadónak nem csak joga, hanem kötelessége is minden olyan illegális tevékenység ellen fellépni, a szerzői jog sértéséből származó károk mérséklésére intézkedéseket tenni, ami az írót éri.

Arra most nem térek ki, hogy az írónak a szerzői jog értelmében bármikor joga van egy szerződéstől elállni. Bármikor. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a kiadónak nem lehet valamilyen kártérítési igénye.

Amire figyelni kell, hogy a felhasználási jog mire terjed ki. Pl. egy könyvkiadás esetén ne adjunk felhasználási jogot megfilmesítésre, zenemű vagy színdarab létrehozására, ilyen jellegű átdolgozásra, esetleg a művön alapuló különböző származtatott mű létrehozására, netán játékfigurák stb. létrehozására. Vagy ha mégis adunk ilyen jogot, akkor a szerződésben legyen rögzítve az ebből az írót megillető jutalék, jogdíj.

Itt is azt tudom javasolni, kérjünk írásos tájékoztatást, hogy a szerződésben felsorolt felhasználási jogok pontosan mire terjednek ki. Néha azt is megkérdezhetjük, ha túl soknak tartjuk, amit átadunk, hogy miért.

A felhasználási jog azt is biztosítja a kiadónak, hogy rajta kívül senki nem terjesztheti, értékesítheti a könyvet, azaz ő adja át mindenkinek értékesítésre. Ez azt is jelenti, hogy ebben az esetben maga az író sem értékesítheti, nem kezdeményezhet nyereményjátékot a kiadó tudta és beleegyezése nélkül. Erre azért van szükség, mivel a szerzői könyvkiadással foglalkozó kiadó is végez(het) a könyvet népszerűsítő tevékenységet, ami részéről költségekkel jár, és ennek megtérülése akkor a legjobb, ha az íróval vagy másokkal nem kell konkurálnia.

Az más kérdés, hogy ez a népszerűsítő tevékenység miben merül ki és mennyire eredményes.

3. Szerződésbontás, kártérítés:

Ez a következő olyan pontja a legtöbb szerződésnek, amit az írók nem olvasnak el figyelmesen, hogy ha szeretnének szerződést bontani, az nekik mennyibe is fog kerülni.

Azt azért tudomásul kell venni, hogy a szerzői könyvkiadással foglalkozó kiadónak (meg bármilyen szerződő félnek) joga van feltételekhez kötni a szerződésbontást, és bizonyos költségeket, elmaradt bevételt ilyenkor kifizettetni az íróval. Ezért ezt a részt mindig alaposan át kell nézni, és szintén írásos tájékoztatást kérni, hogy ez a gyakorlatban miként zajlik.

Az, hogy a kiadót milyen összegek illetik meg, azt a szerződésen felül a Ptk. szabályozza. Ha úgy véljük, a kiadó olyan tételeket fogalmazott bele a szerződésbe, ami jogszerűtlen, minden esetben érdemes jogi képviselőt keresni, akit ha nem is kérünk fel konkrét képviseletre, de 1-2 órás konzultáció keretén belül részletesen elmondja, tényleg jogsértőek-e adott tételek, illetve, hogy mi jogszerű vagy sem a szerződésben, ezáltal a kiadóval való vitás ügy rendezése gördülékenyebbé válik.

Ugyanide tartozik, hogy a kiadónak joga van-e a könyvek visszatartására, amennyiben állítása szerint az írónak tartozása van felé. Kérdés, mire alapozza a könyvkiadó a kártérítési igényét. Ezt sem minden esetben lehet megállapítani, hogy a követelés jogszerű vagy sem, mert előfordulhatnak olyan esetek, amikor igen, joga van a könyvkiadónak ehhez.

 

Amit minden író megtehet szerződéskötés előtt

Kérdezz, tájékozódj, alaposan olvasd el a szerződést, kérdezz rá mindenre azzal kapcsolatban és mindig írásban kérj azzal kapcsolatban tájékoztatást. Az írótársak rossz tapasztalatait részletek nélkül ne fogadd el, mert nem biztos, hogy neki volt igaza, mert az is előfordulhatott, hogy figyelmetlen volt, vagy nem volt elég tájékozott a szerződés megkötése előtt. Olyan is előfordulhat, hogy személyes nézeteltérés miatt van rossz véleménye adott könyvkiadóról.

Ha a kiadónak rövid, alig 1-2 oldalas szerződése van, ott valami nincs rendesen kidolgozva, túl sok marad a kérdéses tétel jogvita esetén. Ilyenkor pláne kötelező kérdésekkel bombázni a kiadót, hogy ilyen és ilyen esetekben a szerződés alapján mi az eljárás, mire lehet számítani, ha ilyen meg ilyen probléma merül fel.

Amitől óvok mindenkit

Ne hidd, hogy a problémák elkerülése érdekében elég annyi, ha a vállalkozásodra rádobod a könyvkiadói tevékenységet. Ha egyedül vagy, minden sokkal drágább (pl. a nyomda. A kiadók a legtöbb esetben mennyiségi kedvezményt kapnak, és minél több írót küldenek a nyomdához, a későbbi íróinknak – vagy reprintnél – annál kedvezőbb lesz a nyomdai gyártás.), és ha nem értesz a könyvpiachoz, márpedig a szerzői könyvkiadók nagy részénél nem értenek hozzá, mert írók alapították és nem szakemberek, akkor nagyon nehéz dolgod lesz, és az olvasókat is elég nehéz lesz meggyőzni, hogy a nálad megjelent szerzői kiadású könyvek irodalmilag, vagy bármilyen szempontból minőséget képviselnek.

Miért is hinnék el, ha nincs megfelelő szakmai háttered?

És nem utolsó sorban: a könyvkiadásból megélni nehéz. Számold ki, hány darab könyvet kell értékesíteni egy hónapban, hogy majd közel 60 nap múlva a terjesztőktől kapjál annyi jutalékot, amiből kifizeted a vállalkozással kapcsolatos költségeket.

Amit még javasolni tudok: adószámos magánszemély – ha író vagy, akkor váltsd ki a magánszemélyeknek szóló adószámot.

 

Ha mégis bizonytalan vagy, inkább kérj szakembertől tanácsot. Ilyen ügyekben jó szívvel ajánljuk Dr. Fodor Klaudia Franciska és Dr. Heinek-Nagy Anna ügyvédnőt.

Esetleg érdemes beleolvasni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal által kiadott ingyenes könyvbe, amit az alábbi linken értek el.

"A könyv célja, hogy felhasználó- és szerzőbarát módon mutassa be a szerzői jog fejlődését, gazdasági jelentőségét, az egyes műtípusokat (pl. filmek, szoftver, építészeti alkotások), a szerzők jogait és azok korlátait. Megismerhetjük belőle, hogyan kell megkötni egy felhasználási szerződést, mikor nem kell a szerzőtől engedélyt kérni, és mire kell figyelni a szerzői jogok megsértése esetén.

A könyvben több tucat jogeseten és gyakorlati példán keresztül, illusztrációkkal gazdagítva kívánja érthetőbbé tenni a szerzői jogot.

Légy te is szerző! Használj fel műveket jogszerűen!"

Szerzői jog mindenkinek ingyenes könyv 2. kiadás

Olvasd tovább Mielőtt szerződést kötsz