Szimbólumok alkalmazása a történetben

 

 „Minden illúzió. Legelemibb nyelvünk a képekben megjelenő benyomások cseréje; abban a pillanatban, hogy az egyik ember képben fejezi ki magát, a másik találkozhat vele, hihet neki. (...) Minden érintkezés során illúziók öltenek testet és semmisülnek meg.” 

 – Peter Brook: Az üres tér

A szimbólumokról röviden

„Az elején tisztázni kell, hogy szimbólum bármi lehet, keletkezésében magának a nyelvi gondolkodás nyitottsága érvényesül. A szimbólum gondolati fogalmat érzékeltető jel, jelkép, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni” (forrás: Kapitány Ágnes: Tárgyak szimbolikája).

Az ember elsődleges érzékelése a látás, ezáltal a képi információ mindenben előnyt élvez. Az élelem keresésben, a párválasztásban stb. Ugyanez történik történetolvasás és a történet írása közben. Mind a két esetben képek jelennek meg az ember elméjében. Az egyiknél a cselekvés váltja ki a képek megjelenését, míg írásnál az elmében lévő képeket igyekszik az író szavakkal kifejezni.

Mivel a történet során az író folyamatosan arra törekszik, hogy az olvasó elméjét képekkel töltse meg, és ezáltal hatást váltson ki, a szimbólum erre a célra még alkalmasabb, azonban ahhoz, hogy egy szimbólum elérje a kellő hatást, előtte tartalommal kell ellátni. Már ebből következik, hogy amennyiben az író úgy dönt, hogy a történetében használ egy szimbólumot, ahhoz a dramaturgiát úgy kell alakítani, ami magában rejti az események alakulását, az események alakulását formáló cselekményeket, eszközöket, helyszíneket és karaktereket, hogy adott jelkép szimbólumként tudjon működni.

Szimbólumok előfordulása

Aki olvasta Az Éhezők Viadalát, annak biztos egyből beugrik a fecsegő poszáta. És fordítva is igaz. De elég csak meglátnia a könyv és a film alapján készített fecsegő poszáta képet, és máris elözönlik az érzések, elkezd befurakodni az olvasás közben átélt hangulat, jelenetek ugranak be a történetből.

Azonban egy történetben nem kizárólag ilyen szimbólumokkal találkozhatunk, bár ezek a legszembetűnőbbek.

Általában a regényírók önkéntelenül is szimbólumokkal töltik meg a műveiket, hiszen jelentéssel bír egy asztalon hagyott töltény egy krimiben vagy thrillerben, ahogyan a lakás padlóján elszórt ruha vagy fehérnemű egy romantikus történetben; vagy egy egyszerű „Hoppá!” egy akció kalandregényben. Vannak az írókra jellemzők szimbólumok (a menlevél Jókai Mór műveiben – AETAS 32. évf. 2017. 2. szám: Heltai Bálint, a halálba menők tánca egy festményen – Ingmar Bergman: a Fafestmény című drámában és a Hetedik pecsét című filmben), amelyek akár több írásában, művükben is feltűnnek. Vannak szimbolikus jelentéssel bíró tartalmak, amelyek megmutatni szeretnének valamit anélkül, hogy konkrétan leírásra kerülne: kolduló, éhező emberek ábrázolása, az életkörülményeiknek a bemutatása, ami a szegénységet és annak előfordulási formáit mutatja meg; romantikus történetben, amikor az egyik szereplő apró, jelentéktelennek tűnő dolgokkal könnyíti meg szerelmének az életét, aki ezt elsőre fel sem fogja, csak amikor összeáll neki a kép; krimiben egy szimbólum kettős szerepet is betölthet: lehet egyszerre a megoldás kulcsa (meg kell fejteni a mögöttes tartalmat) és válhat egy pszichopata világképének a jelképévé (a regény végére jön létre a mögöttes tartalom), védjegyévé.

„Szimbólum (ismertető jel) = Valamely gondolati fogalmat érzékeltető jel, jelkép, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni.”

Szimbólumok megjelenési formái

A legtöbb alkalmazott szimbólumot a népmesékben találjuk varázstárgyak, segítő és akadályozó személyek, helyszínek formájában. Minden ilyen elemnek jelentése van, és amikor olvassuk a mesét, tisztában is vagyunk ezekkel a jelentésekkel, ezáltal a történetben betöltött szerepükkel.

Lássunk egy-két példát:

Terülj, terülj asztalkám: A kép, ami a szavak olvasásakor megjelenik, nem szorul magyarázatra. De mit szimbolizál? A bőséget, ez elég egyértelmű. Ugyanakkor szimbolizálja az éhezést, nélkülözést. Elvégre, ha gondolati szinten nem vizualizálnánk vágyunk tárgyát, nem is jelenhetne meg szimbolikus értelemben.

Beszélem az állatok nyelvét. Megtanultam az állatok nyelvét: Ehhez a népmesei motívumhoz nem tudunk képet társítani, fogalmakat azonban igen. Tudás, megértés. Az első nem minden esetben hozza magával a másodikat, azonban fordítva teljesen igaz. A megértés tudást jelent. A mesehős azért tud eredményes lenni, mert megérti a környezetét, amit azért tud megtenni, mert törekedett a megértésre, odafigyelt másokra (Egyedi karakterjellemző. A legtöbb történet szereplője rendelkezik ezzel a jellemzővel, ezért tud eredményes lenni a konfliktus megoldásában.). Az odafigyelés klasszikus népmesei motívuma, amikor a mesehős a kevés ételéből megkínál valakit, vagy személyes tárgyát – viszonzást nem várva – neki adja. Azaz észrevette, hogy a másik is nélkülöz.

Egyszerű megoldások. Csak szavak, mondatok, mégis egy komplex folyamatot tükröznek.

A népmesék szimbólumai egyszerű formák, és mivel egyetemes tartalmakat foglalnak magukba, könnyedén értelmezhetőek. Azonban a felnőtteknek szóló irodalomban nem szoktunk ennyire könnyedén értelmezhető megoldásokat alkalmazni, mivel az olvasó mindig vágyik az újdonságra. Még akkor is, amikor azonos szerkezetű vagy témájú történeteket szeret olvasni.

Hogyan ábrázolnánk az éhezést vagy a bőséget másként? Milyen eszközökkel lehet megmutatni, ha egy szereplő megértő, megértésre törekszik, ezáltal olyan tudás birtokába jutott, amivel előnyre tesz szert (ez érvényes a romantikus történetekre is, hiszen az a fél, amelyik odafigyel a másik félre, annak a tudásnak a birtokába jut, hogy mi az, ami a szerelme tárgyának jó, kedvére való, ezáltal eléri célját)?

A népmesék szimbólumait azért hoztam fel példának, mert könnyen értelmezhetőek, és ezekből kiindulva hozhatunk létre egyre bonyolultabb, a történetünk számára megfelelő szimbólumokat, amennyiben szándékosan szeretnénk elhelyezni benne. Az ilyen gyakorlás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a történetben könnyebben tudjuk alkalmazni a „mutasd, ne mondd!” írástechnikai tanácsot.

(További népmesei szimbólumok: égig érő fa vagy paszuly, kerekerdő, erdő mélyén ház, vasorrú bába, táltos paripa, kacsalábon forgó palota stb.)

Gyakorlati alkalmazás

Ezzel el is jutottunk a bejegyzés lényegi részéhez.

A szimbólum és a szimbolika az írott történetben eltér egymástól, mert amíg az elsőhöz egy képet tudunk társítani, addig a másikhoz komplex képsorok, jelenetek, érzések, hangulatok, cselekvések társulhatnak, hogy egy jelenséget ábrázolni tudjon (szexizmus, hagyományostól eltérő, kevéjség, érzéketlenség stb).

Egy történetben szimbolikus jelentéssel bírhat egy szín (Mikhail Bulgakov: Mester és Margarita – vörös szín), egy tárgy (Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak - törülköző), egy szó, egy élőlény stb.

Ez annyit tesz, hogy amikor történetet írunk, már előre döntsük el, hogy szimbólumot akarunk elhelyezni benne vagy szimbolikus ábrázolásokat szeretnénk alkalmazni. Az utóbbit minden esetben javaslom, a „mutasd, ne modd!” miatt.

A szimbólum alkalmazásához tudatos tervezés szükséges, mivel meg kell teremteni a tartalmát, amit jelképezni fog a történetben. Ezzel szemben a szimbolikus ábrázolásokhoz nem szükséges tudatos tervezés, sokszor az író magától írja meg úgy az adott részt, hogy abból az olvasó értse, mit ábrázolt ott az író.

Az alábbi idézetben, hány képi jelet találtok, amely gondolati fogalomként jelenik meg?

„Kezem ellazult, a benne pihegő fehér galamb ezt megérezve szárnyra kapott, és előbb a közeli bokorra, majd a fa tetejére repült. Lelkem megkönnyebbült, hiszen mostantól ez a teher nem veri testemet többet béklyóba. Azt tehetek, amit szeretnék. Ahogy ez a gondolat tudatosult bennem, lépteim könnyedebbé váltak.”

Ugyanígy, a fenti idézet alapján milyen szimbolikát fedeztek fel a leírtakban?

Szimbólumok a zsánerekben

Ballonkabát, felizzó cigaretta a sötétben, gyönyörű, de egyben érinthetetlen nő.

Ismerős?

Vagy ahogy Rejtő Jenő mondaná:

„A detektív pipázzon, a bűnös legyen cinikus, és az ékszer legyen nyakék. És főleg, az író ne akarjon okosabb lenni. Ne írjon prémboás hölgyet, aki titokzatos, mert a titokzatos hölgy az szürke ruhás, és lehajtott fejjel siet.”

„Jelképek erdején át visz az ember útja” – Baudelaire

Mire tudjuk használni a szimbólumot egy történetben?

A szimbólum használata egyike a dramaturgia eszközeinek, hiszen egy „képi” megjelenítést alkalmazva gondolatok sokaságát közvetítjük az olvasó felé, amely egyszerre jelenik meg benne képként, érzetként és hangulatként, melyek hatással vannak a struktúrák kialakítására és segítik az olvasói megértést. Ez szintén érvényes a szimbolikát alkalmazó szövegrészre, elvégre ahhoz, hogy az olvasó megfelelően értelmezni tudja, nem pusztán megfelelő szavakat és nyelvtanilag pontos fogalmazást szükséges alkalmazni; hanem figyelni kell a megfelelő sorrendiségre, a megfelelő kifejezés(ek) használatára és a szöveg központozására, ami így akár eltérhet az akadémiai nyelvtan által alkalmazott nyelvtani szabályoktól.

„A pihegő fehér galamb, amit ellazult tenyeremből engedtem elrepülni, szárnyra kapott. Előbb a közeli bokorra repült, majd a fa tetejére. Azt tehetek, amit akarok. Lelkem könnyebbé vált. Ahogy ez a gondolat értelmet nyert bennem, lépteim könnyűek lettek.”

Ahhoz, hogy a különböző érzéseket, hangulatokat és gondolatsorokat az olvasó fel tudja idézni a szimbólum megjelenésekor, egy tudatosan felépített szerkezetre és dramaturigára van szükség. Emlékezzünk Az Éhezők Viadalára. Ahhoz, hogy a fecsegő poszáta szimbólummá válhasson, milyen eseményeknek kellett megtörténnie, milyen karakterviselkedések váltak szükségessé, milyen tartalmú párbeszédek, cselekvések, és az események milyen sorrendisége. Katniss Everdeen karaktere önmagában kevés lenne a szimbólum életre keltéséhez. Ahhoz szüksége volt a környezetének a megfelelő reakciójára, végül a 13. körzetre, a lázadókra, akik beálltak előbb az egyén, majd az egyént jelképező szimbólum mögé. Ami innentől vált egy eszme szimbólumává. Vagyis mögöttes tartalmat adtunk a szimbólumnak.

Mire jó még, ha megtanuljuk létrehozni a szimbólumot?

A szimbólumok létrehozásához hasonló módszert alkalmazzuk, amikor mögöttes tartalommal látjuk el a történetet vagy adott szövegrészletet (subtext). Úgy tesszük egyértelművé a mondandót, hogy azt nem szükséges konkrétan leírni, hanem a történet során végig szimbólumok sorozatát alkalmazzuk, míg szövegrészletben akár egy szóval, vagy leíró résszel közvetítjük.

Jó hasznát vesszük, amikor a történetet mondanivalóval szeretnénk ellátni. Üzenetet szeretnénk közvetíteni vele (premissza?).

A subtexttel egy másik bejegyzésben foglalkozunk.

Gondolkodó:

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a szabadságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a szerelmet?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a gazdagságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a boldogságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a nemi másságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával az autizmust?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a hatalmat?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a tudást?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a tudatlanságot?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a szexuális vágyat?

Hogyan jelenítenéd meg szimbólummal és szimbolikával a vágyakozást?

Egy könyv borítóján szimbólum vagy szimbolika jelenik meg?

Egy könyv borítóján lehet-e kizárólag szimbólum?

Egy könyv borítóján lehet-e kizárólag szimbolika?

Milyen nyelvi eszközök szükségesek a szimbólum és szimbolika megjelenítésére a szövegben?