RÖVIDEN ARRÓL, MILYEN HATÁSA VAN A KÖRNYEZETNEK A DRAMATURGIA KIALAKÍTÁSÁRA
A dramaturgia szempontjából a környezetnek szintén jelentősége van, hiszen az elérendő hatást nem lehet bármilyen körülmények között létrehozni, vagy teljesen más dramaturgiát igényel.
Halloween közeledtével most a rémtörténetek környezetéről írok egy keveset.
Vegyük a klasszikus környezetet, az ódon kastélyt vagy régi főúri rezidenciát. Ebben a környezetben miért tud működni a félelemkeltés? Elsősorban azért, mert ezek az épületek a lakott területektől távol esnek, így bármilyen probléma esetén a segítségkérés akadályba ütközik. Akár úgy, hogy az ajtókat bezárják és a telefon süket (vagy eleve nincs is), vagy úgy, hogy az épülethez nagy kiterjedésű saját birtok társul, ahol nem annyira a civilizált világ törvényei, hanem a házúré érvényesülnek. Az ilyen környezet a kiszolgáltatottság érzetét kelti mind a szereplőben, mind az olvasóban, amire rájátszik az ismeretlenség is.
Egy ilyen környezetben számos lehetőség adódik olyan helyzetek létrehozására, ami félelmet, rettegést vált ki, mivel egy ilyen környezetben rengeteg ilyen jelenet létrehozására lehetőség van, kezdve a pincétől a konyhán át a padlásig bezárólag, az esetlegesen létező titkos folyosókról a falban nem is beszélve.
Azonban azok a dramaturgiai eszközök, amelyek ebben a környezetben működnek, már egy egyszerű ház esetében nem fognak. Egy félreeső helyen lévő háznál eleve annak elrendezése más dramaturgiai megközelítést igényel. Amíg egy kastélyban, ahol számos szoba, üres tároló, nagy pince - tele boroshordókkal - és rengeteg tárgy van, addig egy ilyen ház jó esetben két helyiségből áll, tehát nem lehet a folyosón bolyongani gyertyával a kézben, vagy elbújni a pincében.
A két környezet közti egyik dramaturgiai különbség, hogy a nagy épületnél a cselekményt azon belül próbáljuk megtartani, mintegy bezárva a szereplőt, míg a kis épületnél a négy fal közé menekül be minden egyes menekülési kísérletnél, vagy az szolgál védelmül, azaz, a két épület funkciója is eltér egymástól. Ettől függetlenül a dramaturgia abban viszont egyezik, hogy bezárjuk valahová a szereplőt, csökkentjük a mozgásterét.
Ugyanígy egy ilyen történet átültetve városi környezetbe, teljesen más dramaturgiát igényel, ha a szereplő éjszaka a kihalt utcán kerül konfliktusba vagy fényes nappal egy felvonulásos ünneplésen.
Az első esetben a dramaturgiát építhetjük egy, a szereplő által nem látható forrásra, ami viszont mindenképpen azt váltja ki belőle, hogy veszélyben van. A másiknál azonban tudatában kell lennie a félelem forrásával, látnia is kell, így ebben a környezetben az akadályoztatás a veszély előli menekülésben adja a félelmet. Vagyis a félelem forrása egyre közelebb kerül hozzá, miközben ő hiába próbál meg távolodni tőle, valamiért nem sikerül.
De hagyjuk hátra az utcákat, lépjünk be egy lakóépületbe, ami több emelettel rendelkezik. Érdekes módon az a kettősség, ami az elhagyatott épületeknél működik, itt is fog. Vagyis az, hogy a szereplő lakása lehet maga a biztonságot adó hely, vagy az, ahol a borzalmak megtörténnek. Ez az eltérés szintén meghatározza a dramaturgia felépítését, elvégre az egyik esetben menekülni akar a lakásból, míg a másikban rákényszeríti valami, hogy de neki oda be kell mennie annak ellenére, hogy tudja, mi vár rá odabent. Ne menjünk el a lépcsőház adta lehetőség mellett sem, elvégre a lépcsőfordulók, a lépcső alatt megbúvó veszélyek, pincék, liftek stb. mind alkalmasak a megfelelő dramaturgia létrehozására.
A régebbi házak padlásairól pedig ne is beszéljünk, legyen szó emeletes házról vagy kertvárosi egy szintesről.
A környezet megfelelő kialakítása azonban nem kizárólag rémtörténetek esetében határozhatja meg a dramaturgiát, hanem bármely más tematikára épülő történetét is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése