2023. május 8., hétfő

,

A történetírás gyakorlása 3.



Mítoszok, mesék


Az egyik legkönnyebb módszer, amikor egy régi, nagyon jól ismert rövid történetet használunk alapnak, és annak elemeit felhasználva átültetjük más környezetbe (szerk. megj.: lásd Star Wars).


Történet

A mítoszok és mesék azért jó választás a történetírás gyakorlásához, mert egyetemes témákat dolgoznak fel, szinte már unalomig ismert szerkezettel, cselekménnyel és fordulatokkal, így kizárólag a leíró részekre és párbeszédek élővé tételére kell koncentrálni.


Karakterek

Még a karaktereket sem kell különösebben megváltoztatni, mivel ezekben a történetekben archetipikus karakterek szerepelnek.

Ez a gyakorlat sokat tud segíteni abban, hogyan kerüljük el a klisés jeleneteket, vagy hogyan alkalmazzuk őket úgy, hogy a történet olvasása ne váljon unalmassá.

Gyakorlás:

  • Üss fel egy mesekönyvet és írd át az első mesét. Helyezd futurisztikus környezetbe, de nem sci-fiként írd meg. Dolgozd át kriminek. Készíts belőle szerelmes történetet.
  • Az általad kedvelt népek mitológiájából válassz ki egy történetet, és a fentebb javasolt módszerekkel írj belőle történetet.
  • Módosítsd úgy ezeket a történeteket, ahogy te döntenél adott helyzetben, vagy más kihívás elé állítsd a karaktert, de a tudása és a jelleme ne változzon.
__________

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása 3.

2023. május 7., vasárnap

, , , ,

Írói oldal - Marketing tippek 2.



Miért jó, ha van írói oldalad?


Leginkább azért, mert így az olvasóknak lehetősége van téged és az írói munkásságodat megismerni.

Egy ismert nevet mindig könnyebben választanak a vásárlók, mint egy ismeretlent. Ugyanígy szoktunk vásárolni. A boltban azt a terméket tesszük hamarabb a kosárba, amiről már hallottunk. Még akkor is, ha az éppen egy Tesco gazdaságos termék.


Miről írjunk?


Akármennyire is szeretünk történeteket, verseket írni, a követők nem fognak csak az írásainkért követni, és nem is fogják az összeset elolvasni.

Bármit is posztolsz, mindig légy önmagad.

Wednesday Addams
Vagyis ne azért posztolj Wednesday Addamsről, mert az most menő. Hanem azért, mert szereted. Vagy mert utálod, és ennek hangot is adsz. 😀 Garantált a figyelemfelkeltés. 😂

Olyanról posztolj, amit ismersz. Amiben nem vagy járatos, ott úgy fogalmazd meg a posztot, mint aki kíváncsi arra, mások hogyan látják, így reakciót válthatsz ki, elindíthatsz egy kommunikációs folyamatot.


"Szerintetek is veszélyezteti az írók életét a Mesterséges Intelligencia?"


Írhatunk olyan témákról, amelyekkel a történetek írásakor foglalkoztunk.

A hobbinkról, a kedvenc könyvünkről, filmünkről, esetleg koncertélményről, kirándulásról, velünk megesett érdekes kalandról.

Írhatunk a történetírás apró örömeiről, bosszúságairól.

Arról is, ha valami nagyon foglalkoztat minket: a hétvégi Forma-1 futam, Kim Kardhasian újabb villantása, Oscar gála, műkorcsolya vb stb.


Milyen időközönként posztoljunk?


Amikor közölni valód van. Ne ess abba a csapdába, hogy a like-ok miatt folyamatosan posztolj bármiről. A követők jobban szeretik, ha a posztjaidnak lényeges tartalma van, így szinte kivétel nélkül mindegyiket olvasni fogják.

Azonban, ha a Like-ok miatt napi rendszerességgel posztolsz, idővel a legtöbb követő letiltja az oldal posztjainak a láthatóságát, ami számodra mindenképpen rossz, hiszen az igazán lényeges információkat ezek a követők nem fogják látni. Például az új könyved megjelenését.


Hogyan posztoljunk?


A posztolt szöveghez mindig párosítsunk képet. Ha tudunk, akkor varázsoljunk egy keveset valamilyen képszerkesztővel (Gimp - ingyenes, Photoshop, Canva - online).

Ingyenes képeket itt találsz, amiket jogszerűen használhatsz fel posztokhoz, vagy bármilyen ingyenes publikációhoz.

pixabay.com

pexels.com

--------

A következő bejegyzésben arról írok, hogy Facebook oldalt, Wattpadot, Blogot vagy weboldalt érdemes indítani. Előnyök és hátrányok. 😎

Előző téma: Ki fog engem olvasni? - Marketing tippek 1.

Olvasd tovább Írói oldal - Marketing tippek 2.

2023. május 2., kedd

, , , , , , , ,

Könyvkiadás - A kézirat útja a boltig



A bejegyzés kizárólag a szórakoztató irodalmi művek szempontjából mutatja be a kiadási folyamatokat.


A kezdet

A regényírás egy nagyon izgalmas és kreatív folyamat, ahol az írók megoszthatják gondolataikat, érzéseiket és tapasztalataikat az olvasókkal.

A könyvkiadásnak számos előnye van, például:

  • A fiókon kívül mások is olvashatják a történetet.
  • Az író által írt regény segíthet másoknak a mindennapi életet könnyebbé tenni.
  • Ezek a történetek ösztönzőleg hathatnak az olvasóra.
  • Az olvasott történet segíti az olvasót a mindennapi problémák megoldásában.
  • Segíthet megérteni a körülöttünk lévő világot.
  • Megismerhetünk más gondolkodásmódú embereket, akikkel a való életben ritkán találkozhatunk.
  • Olyan helyekre juthatunk el, ahová soha (pl. más bolygók) vagy nagyon kis eséllyel.


Ha te is szeretnél könyvet kiadni, akkor érdemes megismerned a könyvkiadás folyamatát és lépéseit.

A könyvkiadás nem egyszerű feladat, de ha megfelelően felkészülsz és kitartó vagy, akkor megvalósíthatod az álmodat. A következő bejegyzésben bemutatom a könyvkiadás alapjait, és tanácsokat adok arra, hogyan kezdj hozzá a saját könyved kiadásához.


A kiadási folyamat

A könyvkiadás során a szerző által írt szöveget nyomtatott vagy digitális formában elérhetővé teszik a közönség számára.

Több lépésből áll, amelyek közé tartozik a szerkesztés, a korrektúra, a tipográfia, a borítótervezés, az illusztrációk készítése, a nyomtatás vagy a digitális formátum kiválasztása, a terjesztés és a marketing.

A könyvkiadás célja, hogy minőségi és érdekes tartalmat kínáljon az olvasóknak. Fontos, hogy a kiadvány megfeleljen a szerzői jogoknak.

Ebben a bejegyzésben kihagyjuk azokat a köröket, hogy milyen kéziratra melyik kiadó kíváncsi, és mekkora esély van a megjelenésre. Ideális esetet veszünk alapul, amikor a kéziratról megszületett a döntés, hogy kiadásra kerül.

Ezt a döntést a legtöbb kiadó esetében a szerkesztő javaslatára a kiadóvezető hozza meg.

A könyvkiadás költségei - Magánkiadás


1. Szerkesztés

A pozitív döntést követően következik az érdemi munka a kéziraton, maga a szerkesztés.

Több körből áll. Az első körök szerkezeti és technikai hibákra mutat rá (dramaturgia, dramaturgiai ív, karakterábrázolás, párbeszédek, információadagolás, fejezetek sorrendje, jelenetek felépítése). A következő körök ezek ellenőrzéséről szól, mellette a szerkesztő stilisztikai (a szöveg érzelmi, hangulati vagy egyéb többlettartalmát előidéző fogalmazás) észrevételeket szintén tesz.

Ahogy a történet egyre jobban elnyeri végső formáját, a szerkesztési folyamat egyre inkább a szöveggel kezd el foglalkozni. A szerkesztő figyeli, hogy a történet szövege mennyire igazodik adott zsánerhez, és amennyiben szükséges, javaslatot tesz adott részek megfelelő átírásához (bár ez utóbbi inkább irodalmi lektori feladat).

Irodalmi lektor, aki az írónak konkrét technikai tanácsokat ad a megfelelő kivitelezéshez, ha szükséges, konkrét példákat is ír a megoldásra, ami alapján az író már képes elvégezni a szükséges módosításokat (tehát nem a szerkesztő vagy a lektor írja meg a szerző helyett, hanem neki kell a felvázolt javaslat vagy példa alapján).


2. Korrektúra

Amikor a történet elnyerte végleges formáját, következik a korrektúra, ahol a nyelvtani hibák (elütések, ragozások, szóismétlések, feleslegesen használt kötőszavak stb.) mellett az értelemzavaró fogalmazások szintén jelzésre kerülnek (például: "János felé fordul." János fordul valaki felé vagy János felé fordul valaki?)

A korrektor munkáját egészítheti ki a nyelvi lektor, amennyiben szükséges (korhű szöveg, fordított szöveg stb).

A korrektor a munkája során végig egyeztet a szerkesztővel, mivel előfordulhat, hogy egy-egy átfogalmazás, vagy akár egy szó is megváltoztathatja egy adott jelenet dramaturgiáját. Ilyenkor megbeszélik, a változtatást hogyan érdemes elvégezni, ezt pedig közlik az íróval, aki az információk alapján átdolgozza a szükséges részt.

Itt szintén igaz, hogy ha a korrektor tesz is konkrét javaslatot az átírásra, a szerzőnek nem azt kell bemásolnia, hanem az alapján elvégeznie a szükséges módosítást (a történetet az író írja, mindenki más csak segít jobbá tenni a történetet és a szöveget).


3. Szakmai lektorálás

A legtöbb szórakoztató irodalmi műnél nem kerül rá sor, vagy nem olyan mélységben, hogy az lektorálásnak legyen nevezhető. Ettől függetlenül, amikor érdemes lehet szakmai lektort felkérni a regény megírása előtt vagy után:

  • történelmi eseményt feldolgozó regény, ahol az író történelmileg hű történetet ír
  • sci-fi történet, amennyiben a tudomány hangsúlyos a történetben
  • krimi, amennyiben nagyon pontosan szeretnénk a nyomozást és az elkövetést ábrázolni
  • dokumentumregény, amikor a könyv alapjául szolgáló történet hiteles dokumentumok alapján kerül megírásra

Ezek a legáltalánosabb esetek. Szakmai lektor alkalmazását leginkább az érintett téma mélysége és részletessége határozza meg minden regény esetében.


4. Tipográfia, borítóterv

A tipográfia nem csak a betűkkel való tervezést jelenti, hanem a szöveg és a kép együttes elrendezését is, amely segíti az információ megjelenítését és megértését. Könyvkiadás során a tipográfus feladata, hogy olyan írásképet alakítsanak ki, amely esztétikus, célszerű és összhangban van a könyv tartalmával és célközönségével. Nem kizárólag a szöveg kinézetét befolyásolja, hanem a hangulatát, a jelentését és az olvasási élményt is.

A borítóterv készítése izgalmas folyamat, és sok tényezőtől függ.

A borítóterv nemcsak a könyv tartalmát, hangulatát és műfaját kell, hogy tükrözze, hanem a szerző személyiségét, a célcsoport elvárásait és a piaci trendeket is figyelembe kell vennie. Elkészítése többnyire csapatmunka, amelyben a szerkesztő, a tervező, a grafikus és a szerző is részt vesz.

A borítónak fel kell keltenie az olvasók érdeklődését és kíváncsiságát, hogy meg akarják venni és el akarják olvasni a könyvet.

A borítótervezés során több szempontot is figyelembe kell venni. Az egyik a könyv mérete és formátuma, ami meghatározza a borító alakját és anyagát. A másik a színvilág és a tipográfia, ami befolyásolja a borító hangulatát és stílusát. A harmadik a képi elemek és az illusztrációk használata, ami segíthet kiemelni a könyv fő üzenetét vagy kulcsmotívumait. A negyedik a cím és az alcím elhelyezése és kiemelése, ami fontos információt ad az olvasónak a könyvről. Végül pedig nem szabad elfelejteni a szerző nevét és az esetleges ajánlásokat vagy díjakat sem, amelyek növelhetik a könyv hitelességét és vonzerejét.


5. Marketing

Mielőtt nyomdába, végül a terjesztőkhöz kerül, érdemes megkezdeni a könyv reklámozását. Erről ebben a bejegyzéssorozatban írtam bővebben.


6. Nyomda

A nyomda az a hely, ahol a könyved fizikai formát ölt, és ahol a minőség és a határidő is fontos tényező.

A nyomda könyvkiadásban nemcsak a nyomtatást végzi, hanem a könyvborítót, a kötést, a vágást és a csomagolást is.

A nyomda kiválasztása nem egyszerű feladat, hiszen sok szempontot kell figyelembe venni:

  • az árat,
  • a technikai lehetőségeket (digitális vagy ofszet nyomás, ragasztókötött vagy cérnafűzött),
  • a referenciákat.

Példányszám

A gyártásnál nem kizárólag az árakat érdemes nézni, hanem azt is, a terjesztői hálózatba beadva, hány könyvesboltba tud eljutni. Javasolt példányszám: 300-500 darab.

Természetesen, ha szerény büdzsével rendelkezünk, akkor annyit, amennyit még kényelmesen be tudunk ruházni. Arra azonban figyelni kell, hogy ezáltal a megtérülés esélye csekély.

Bővebben ebben a bejegyzésben fejtettem ki.

Nyomdai méret

Általános nyomdai méretek:

  • A/5 148x210 mm, álló
  • B/5k 165x234 mm, álló (gazdaságos gyártás)


7. Fogyasztói ár

A könyv fogyasztói árát elsődlegesen a gyártási költségek határozzák meg, amennyiben a befektetőnek számít, hogy az értékesítésből mekkora összeg folyik be.

Szintén befolyásolja a fogyasztói árat a terjesztés módja. Amennyiben kihagyjuk a nagy terjesztőket (Libri, Líra, Book24, bookline stb.) adhatjuk olcsóbban vagy nagyobb profitra (azaz gyorsabb megtérülésre) számíthatunk (szerk. megj.: a könyvvásárlások zöme a mai napig impulzív vásárlás, azaz, a vásárló a boltban meglátja a borítót, kézbe veszi a könyvet, elolvassa a fülszöveget, netán beleolvas, és ezt követően dönt a vásárlásról, ami azt jelenti, hogy az eladások nagy része a könyvesboltokban történik).

Valamikor elegendő volt a gyártott mennyiség egységnyi költségét (1 darab könyvre jutó gyártási költség) 3-mal vagy 4-gyel felszorozni. Mostanra azonban már több tényező befolyásolja a fogyasztói árat, ezért ez a módszer már nem minden esetben alkalmazható (szerk. megj.: főleg kis példányszámú kiadványoknál, ahol az egy könyvre jutó gyártási költség nagyon magas).

Ezért többnyire az árat úgy érdemes kialakítani, hogy a terjesztői jutalékok levonását követően legalább a nyomdai gyártás költsége megtérüljön (szerk. megj.: ez a kalkuláció kizárólag a magánkiadású és kis példányszámú kiadványokra érvényes).

Szerzői- és magánkiadásnál a teljes költség (szerkesztés, korrektúra, borító, tördelés, nyomda, logisztika) megtérülése ~700-1000 példány értékesítésénél realizálható, attól függően, milyen terjedelmű (oldalszám) és kivitelű (puha- vagy kemény borító) a kiadvány.

Az ár kialakításánál érdemes megnézni a hasonló kiadványok árait és azokhoz igazítani.


8. Terjesztés

A terjesztés biztosítja, hogy a könyv eljusson az olvasókhoz.

A terjesztés több csatornán keresztül történhet, mint például a könyvesboltok, az online áruházak, a könyvtárak vagy a kiadói rendezvények. Hatékonysága nagyban függ attól, hogy milyen kapcsolatokat épít ki a kiadó a kereskedőkkel, a médiumokkal és az olvasókkal.

A könyvkiadásban részt vevő vállalkozások sokfélék lehetnek, attól függően, hogy milyen témájú és műfajú könyveket adnak ki, milyen céljaik és értékeik vannak, és milyen módon kommunikálnak a szerzőkkel és az olvasókkal.

A könyvkiadás tehát nem csak egy üzleti tevékenység, hanem társadalmi szerepvállalás is, amely befolyásolja és tükrözi a társadalmi változásokat és trendeket.


Olvasd tovább Könyvkiadás - A kézirat útja a boltig

2023. április 27., csütörtök

,

SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK - dramaturgia


Gondolom mindenkinek ismerős a cím. Unalmas, egymást követő napok, amelyek semmiben sem különböznek a többitől.

Reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni, onnan haza, alvás, majd megint reggel van.

Az így telő napokat olyan foglalatoskodással töltjük mint mosakodás, evés, munka, közlekedés, olvasás, zenehallgatás, filmnézés stb. És ezek szépen ismétlik magukat.

***

De aztán az egyik nap kiteszünk egy képet instára. Hamarosan jön is egy reagálás és hozzászólás. Egy olyan embertől, akivel már rég szerettünk volna megismerkedni.

A fenti példával arra akartam rámutatni, hogy a dramaturgiának milyen eszközei vannak, hogy az miként jelenik meg egy történetben.

A történetek, amiket íróként mesélünk, valamiért másak, mint a szürke hétköznapok. Pont ezért élvezi az olvasó.


Miből áll egy nap?

Gondold végig a napjaidat, idézd fel az életed neves pillanatait, és vedd sorra, hány olyan dologra emlékszel, ami általában fenekestől felforgatta egy napodat. Legyen az egy borzalmas fogfájás, egy majdnem baleset – vagy konkrét baleset, érettségi, szakdolgozat, állásinterjúra való menet közben leszakadó eső stb. Ezek mind olyan pillanatok az életedben, amelyek megszakították a szürke hétköznapjaidat. Mégis kevés olyan igazi emlék van, amire valamiért élesen emlékszel (vagy legalábbis úgy véled, hogy élesen emlékszel). Mindegy, hogy ez az emlék jó vagy rossz.

Nos, a dramaturgia is így működik a történetben. Olyan elemeket visz (dramaturgiai eszköz) az események láncolatába, ami a "szürke hétköznapokat" megváltoztatja.

Hány és hány történet kezdődik úgy, hogy a karakter a napi rutinját végzi, valamennyire unalmas, kiszámítható életét éli.


Hogy néz ez ki egy történetben?

Még a Trónok Harca is így kezdődik, amikor az Éjszakai Őrség felderítői rálelnek a hullák nélküli táborra. A megszokott életüket élik. És itt jön képbe G. R. R. Martin zsenialitása, ami a dramaturgiát illeti.

Mert mi a fő konfliktus? Nem a trónért folytatott harc. Hanem az Éjkirály által vezetett holtak seregének a legyőzése. Minden más csak az út, amíg a főbb szereplők el nem jutottak oda, amíg a végső összecsapásnál a nekik szánt szerepet be nem töltötték.

A regényt meg lehetett volna klisésen is írni – és akkor csak 1 részes lenne , hogy jönnek a holtak, van a főszereplő, aki pár társával összefog, és addig-addig küzdenek, tanulnak, kutatnak, amíg meg nem találják a sárkányüveget, és jé!, megvan a fegyver, győztünk. Kis romantika, némi áldozat, és kész is a klisés regény.

Mit csinált ezzel szemben Martin? Elvitte a fókuszt a fő konfliktusról, a főgonoszról. Helyette azt mutatta be, hogyan jutnak el a karakterek odáig, hogy képesek legyenek győzni, vagy legalábbis a tettükkel hozzájárulni a győzelemhez.

Ráadásul tette ezt úgy, hogy mind a regény, mind a tv-sorozat esetében a közönség nem azzal foglalkozott, hogy Ned Stark jogosan fejezett-e le egy szökevényt, és miért nem vizsgálják ki szökésének valós okát (ha már annyira igazságpárti), hanem azzal foglalkoztak, hogy ki kivel jön össze, ki fog sárkányon lovagolni, és hogy a kedvencüké lesz-e a trón.

Martin több bejegyzésben és interjúban is elmondta, hogy a Trónok Harca regény első verziói teljesen mások voltak, mint amilyen végül lett.

Többek között Arya Stark karaktere sem élt meg sok részt, de rájött, úgy nem jó, és eleve Arya első változata (karakterjellem) nem passzolt a cselekményekhez, amelyek történtek vele. Ezért többször is újraírta a regény elejét, mire úgy tudta vezetni azt, ahogy ma ismerjük.

Mindehhez viszont szüksége volt egy nagyon jól megtervezett dramaturgiára, ami nem az ihletből született, hanem sok-sok gondolkodásból.

Olvasd tovább SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK - dramaturgia
, ,

Információadagolás - ábrázolás - dramaturgia


A mai bejegyzésben ezt a három írástechnikai megoldást igyekszem megmutatni.

Képzeljük el az alábbi jelenetet:

Iskolás gyerek, legyen 10 éves, hazafelé tart. Átlagos testű. átlagos külsejű, semmi kirívó nincs rajta. Ahogy letér a főbb útról, hogy a lakóháza felé tartson, ráront egy hasonló korú gyerek és összeveri. Az áldozat fájdalmában többször felkiált, amit meghallva pár felnőtt odarohan. Ezért a támadó jobbnak látja, ha lelép. A földön fekvő, síró gyerekhez érve azt látják, hogy tele van zúzódásokkal, a szája sarka felrepedt, a ruha is több helyen elszakadt. Elkezdik vigasztalni, és az egyik felnőtt elkíséri a házukhoz, és megvárja, amíg a gyerek fentről az ablakból kiint, hogy épségben hazaért.

Amikor egy ilyen részletet olvasunk, vagy látunk filmen, egyből kialakul bennünk egy kép, egy feltételezés, hogy mi miért történt, történhetett. Mindezt tesszük anélkül, hogy bármilyen információnak birtokában lennénk az eseményekkel kapcsolatban.

Ki volt a hazafelé tartó gyerek? Ki a támadó? És ami a legfőbb, miért tette azt, amit tett?

Az embert nem érdekli. Az ember az alapján dönt, ami információ a rendelkezésére áll.

Egy gyereket egy másik megtámadott, és a rendelkezésre álló információk alapján az áldozat semmit nem tett, amiért a támadás jogos lenne. Ezért teljesen egyértelmű, hogy a támadó agresszor volt, büntetést érdemel - gondolja a jelenlévő felnőttek többsége, és maga az olvasó is. A fizikai erőszak büntetést érdemel.

De! – és milyen érdekes az emberi elme, ha így folytatjuk:

A kislány kipirulva, lihegve állt meg a ház sarka mögött. Gyorsan kipillantott, de senki nem követte, vagy futott utána. Mind ott maradt a fiúnál. Annál a fiúnál, aki ma az öltözőben rányitott, és akárhogy kérte, nem hagyta magára. Sőt. Olyan dolgokat tett vele, amelyektől még most is kirázza a hideg. Ha az osztálytársa nem jön vissza az ottfelejtett táskáért, ki tudja, mit csinált volna még vele. Az anyja mindig azt mondta, tanuld meg magad megvédeni. Az apjától pedig, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ezért kicsengetés után minden erejét összeszedve futott, hogy még a fiú előtt a ház mögé érjen, ahol a legkevesebben vannak. Amikor befordult a sarkon, egyből előrelendítette az öklét, majd ezt követően lábközön rúgta. És rúgta, és rúgta, és rúgta.

Legtöbbünkben árnyalódik a kép, és már nem is tartjuk annyira agresszornak. Pár emberben az is megfordul, igaza volt, megérdemelte a fiú, hogy elkapta a lány. Minden ilyennel ezt kellene tenni.

Lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, hogy jó, a fiú bántotta a lányt, de ezt akkor sem így kellett volna lerendezni. Olyanok is lesznek, akik a lány tettét az előzményektől függetlenül elítélik, mert ez már önbíráskodás, még akkor is, ha gyerekekről van szó.

A fenti példák alapján láthatjátok, hogy milyen eszközökkel lehet manipulálni az olvasót. Ugyanúgy, mint egy filmnél, színdarabnál, képnél, a fókusztól függ, hogy az olvasóból mit vált ki az adott jelenet.

Emlékeztek erre a posztra? Teljesen igaz az itt leírtak.

Ilyen esetekben jelenik meg az információadagolás, ami nem mindig jelenti azt, hogy hol kerül említésre egy krimiben a gyilkos fegyver. 🙂

Az ábrázolás maga a környezet megteremtése; mert valljuk be, ez a jelenet egy forgalmas helyen, netán az iskola folyosóján a szünetben nehezen jön létre, mivel ott már egyértelműsíteni kell, kikről is van szó. 🙂

Ez pedig már a dramaturgia része, mert ahhoz, hogy így működjön és hatást váltson ki az olvasóból, a jelenetek szerkezetét meg kell tervezni.

Olvasd tovább Információadagolás - ábrázolás - dramaturgia

2023. április 25., kedd

,

Karakteralkotás 2. – Archetipikus karakterek


 

Amikor előre összeállított karaktert használunk


Mire jó nekünk?

Egyszerűen elővesszük a skatulyából és máris használhatjuk. Jellemzőik többsége ismert, minimálisan kell egy-két dolgot igazítani rajtuk, ami ahhoz szükséges, hogy a történetünkhöz teljes egészében passzoljon.


Lehet-e archetipikus karakter főszereplő?

A válasz határozott IGEN.

Azért jó, mert az archetipikus karakter egy nagyon erős váz, amire építkezhetünk, ha nincs kedvünk kezdőként azonnal bonyolult kapcsolatba kerülni regényünk szereplőivel. Ráadásul az archetipikussága miatt nagyon jó lehetőségeket rejt magában egy ilyen karakter.

Klasszikus jelenet, amikor egy izomagyú a gyengédségéről tesz tanúbizonyságot, a dzsigoló öregotthonokban folytat önkéntes segítő tevékenységet, a fánkzabáló rendőr igazából egy harcművész zseni stb.

Archetípus: Ősalak, őskép, amelynek csak a váza van jelen a kollektív tudattalanban, amely folyamatosan bővül az általánosan elterjedt sztereotip nézetekkel. Egyetemes emberi szükségleteket, motivációkat szemlélteti és a magatartásformákat foglalja magába.

Az archetipikus karakterek az esetek többségében statikus karakterek (akinek a belső tulajdonságai nem változnak a történet során).

Vegyük példának Jo Nesbø nyomozóját, Harry Hole-t, aki legalább olyan jó koponya, mint Poirot vagy Holmes, vegyítve egy kis Marlowe-val, azonban ezek a detektív archetípusok már elavultak. Ezért Nesbø a társadalom egyik lecsúszott rétegét gyarapító szereplőt alkotott, ami nagyban befolyásolja a nyomozó munkáját és eredményességét. Ezzel még azt is megoldotta, hogy a Hole sorozatban meglegyen a klasszikus hollywoodi nagyon-eredményes-nyomozó vs főnök konfrontáció. A főnök tartja a hátát a legjobb nyomozójáért, miközben rendre előveszi Hole-t, hogy miket kap a polgármestertől, a külügytől stb., és azt, hogy: „Túl öreg vagyok már ehhez!” Tehát csak annyi kellett, hogy a főszereplő alkoholista legyen.


Néhány példa az archetipikus karakterekre:

  • A hős: a történet főszereplője, aki egy küldetést teljesít, harcol a gonosszal, áldozatot hoz és növekedik a kihívások során.
  • A gonosz: a történet ellensége, aki akadályozza a hőst, gonosz tetteket követ el és árt az ártatlanoknak.
  • A mentor: a történet bölcs tanítója, aki segíti a hőst tanácsokkal, tudással és eszközökkel.
  • A szövetséges: a történet barátja, aki támogatja a hőst, segít neki a nehézségekben és osztozik vele az örömökben.
  • A csábító: a történet vonzó és veszélyes alakja, aki elcsábítja a hőst vagy más karaktert, és eltereli őt az igazi céljától.
  • A bohóc: a történet humorforrása, aki megnevetteti az olvasót és oldja a feszültséget.


További archetípusok:

  • naív hercegnő
  • tudálékos eminens
  • nagyszájú sportoló, csapatkapitány
  • lánycsapat vezéralakja, vezérszurkoló
  • introvertált művészlélek
  • extrovertált mindenen és mindenkin átgázolok
  • elkényeztetett gazdag
  • izomagyú
  • fánkzabáló rendőr
  • komornyik
  • mágus

Természetesen a fenti listán csak néhány példa található az archetipikus karakterekre, amelyek sokféleképpen variálhatók és kombinálhatók.

Az archetipikus karakterek nem feltétlenül sablonosak vagy unalmasak, ha jól vannak kidolgozva és hitelesen viselkednek. Segíthetnek abban, hogy egy történet mélyebb jelentést nyerjen és emlékezetes legyen; az olvasó azonosulni tud a történettel, mert ismerős érzéseket, vágyakat, konfliktusokat és dilemmákat fejez ki.


Gyakorlat: 

  • Válassz ki egy archetípust. Legyen ő a szereplőd.
  • Jegyezd fel azokat a jellemzőket, amelyekkel egy idegennek leírnád őt.
  • Ezen jellemzők alapján írj vele egy rövid, kitalált történetet.
  • Ezt követően írj vele úgy egy történetet, hogy annak első felében az olvasó a karaktert az elterjedt sztereotip értékek alapján ítélje meg - ez legyen a csúcspont -, majd az legyen a fordulat, hogy ettől jelentősen eltér.
  • Követve az előző történetvezetést, írj novellát, ahol a csattanó vagy az legyen, hogy nem a sztereotip elvárás szerint viselkedik a karakter, vagy pedig az, hogy az olvasó azt várja, hogy ne úgy viselkedjen, mégis úgy fog viselkedni.



Következő tartalom: Attitűd, attribútum

Addig is javasolt olvasmányok:
Olvasd tovább Karakteralkotás 2. – Archetipikus karakterek

2023. április 20., csütörtök

,

A történetírás gyakorlása – 2.



Írj álomnaplót!


Hasonlóan a normál naplóíráshoz, vezess álomnaplót. Ennek érdekében mindig legyen a közeledben valami, amibe ébredés után – akár az éjszaka közepén is, ha felébredsz belőle  azonnal le tudod írni.

Azonban ne csak a cselekményt írd le, hanem minden érzést, hangulatot, és amennyire vissza tudsz emlékezni, a környezetet is. Miután leírtad, próbáld meg sorrendbe tenni a történteket, honnan hová jutottál el benne.

Azzal ne foglalkozz, hogy logikátlan  az álmok ritkán logikusak. Azzal se foglalkozz, hogy mit jelenthet  a legtöbb esetben semmit.

Amint lesz időd, vedd elő az álmodat vagy az álmaidat, és használd vázlatként. Ha nem tetszik az álomban lévő sorrendiség, akkor változtasd meg.


Fogd ezt a vázlatot és színezd ki!


Egészítsd ki saját ötletekkel!


Alakítsd úgy, mintha lenne eleje, közepe és vége, akárcsak egy rövid történetben, vagy egy regényben egy fejezet. Építsd fel, mi történt az álom kezdő pontja előtt, hogyan jutott el a történet addig a cselekményig amiről álmodtál, és vidd tovább, miként fejeződik be szerinted. (szerk. megj.: főleg, hogy az álmokból a legtöbb esetben úgy ébredünk, hogy nem záródnak le a cselekmények)


Írd meg a történetet!

Olvasd tovább A történetírás gyakorlása – 2.