Amikor előre összeállított karaktert használunk
Mire jó nekünk?
Egyszerűen elővesszük a skatulyából és máris használhatjuk. Jellemzőik többsége ismert, minimálisan kell egy-két dolgot igazítani rajtuk, ami ahhoz szükséges, hogy a történetünkhöz teljes egészében passzoljon.
Lehet-e archetipikus karakter főszereplő?
A válasz határozott IGEN.
Azért jó, mert az archetipikus karakter egy nagyon erős váz, amire építkezhetünk, ha nincs kedvünk kezdőként azonnal bonyolult kapcsolatba kerülni regényünk szereplőivel. Ráadásul az archetipikussága miatt nagyon jó lehetőségeket rejt magában egy ilyen karakter.
Klasszikus jelenet, amikor egy izomagyú a gyengédségéről tesz tanúbizonyságot, a dzsigoló öregotthonokban folytat önkéntes segítő tevékenységet, a fánkzabáló rendőr igazából egy harcművész zseni stb.
Archetípus: Ősalak, őskép, amelynek csak a váza van jelen a kollektív tudattalanban, amely folyamatosan bővül az általánosan elterjedt sztereotip nézetekkel. Egyetemes emberi szükségleteket, motivációkat szemlélteti és a magatartásformákat foglalja magába.
Az archetipikus karakterek az esetek többségében statikus karakterek (akinek a belső tulajdonságai nem változnak a történet során).
Vegyük példának Jo Nesbø nyomozóját, Harry Hole-t, aki legalább olyan jó koponya, mint Poirot vagy Holmes, vegyítve egy kis Marlowe-val, azonban ezek a detektív archetípusok már elavultak. Ezért Nesbø a társadalom egyik lecsúszott rétegét gyarapító szereplőt alkotott, ami nagyban befolyásolja a nyomozó munkáját és eredményességét. Ezzel még azt is megoldotta, hogy a Hole sorozatban meglegyen a klasszikus hollywoodi nagyon-eredményes-nyomozó vs főnök konfrontáció. A főnök tartja a hátát a legjobb nyomozójáért, miközben rendre előveszi Hole-t, hogy miket kap a polgármestertől, a külügytől stb., és azt, hogy: „Túl öreg vagyok már ehhez!” Tehát csak annyi kellett, hogy a főszereplő alkoholista legyen.
Néhány példa az archetipikus karakterekre:
- A hős: a történet főszereplője, aki egy küldetést teljesít, harcol a gonosszal, áldozatot hoz és növekedik a kihívások során.
- A gonosz: a történet ellensége, aki akadályozza a hőst, gonosz tetteket követ el és árt az ártatlanoknak.
- A mentor: a történet bölcs tanítója, aki segíti a hőst tanácsokkal, tudással és eszközökkel.
- A szövetséges: a történet barátja, aki támogatja a hőst, segít neki a nehézségekben és osztozik vele az örömökben.
- A csábító: a történet vonzó és veszélyes alakja, aki elcsábítja a hőst vagy más karaktert, és eltereli őt az igazi céljától.
- A bohóc: a történet humorforrása, aki megnevetteti az olvasót és oldja a feszültséget.
További archetípusok:
- naív hercegnő
- tudálékos eminens
- nagyszájú sportoló, csapatkapitány
- lánycsapat vezéralakja, vezérszurkoló
- introvertált művészlélek
- extrovertált mindenen és mindenkin átgázolok
- elkényeztetett gazdag
- izomagyú
- fánkzabáló rendőr
- komornyik
- mágus
Természetesen a fenti listán csak néhány példa található az archetipikus karakterekre, amelyek sokféleképpen variálhatók és kombinálhatók.
Az archetipikus karakterek nem feltétlenül sablonosak vagy unalmasak, ha jól vannak kidolgozva és hitelesen viselkednek. Segíthetnek abban, hogy egy történet mélyebb jelentést nyerjen és emlékezetes legyen; az olvasó azonosulni tud a történettel, mert ismerős érzéseket, vágyakat, konfliktusokat és dilemmákat fejez ki.
Gyakorlat:
- Válassz ki egy archetípust. Legyen ő a szereplőd.
- Jegyezd fel azokat a jellemzőket, amelyekkel egy idegennek leírnád őt.
- Ezen jellemzők alapján írj vele egy rövid, kitalált történetet.
- Ezt követően írj vele úgy egy történetet, hogy annak első felében az olvasó a karaktert az elterjedt sztereotip értékek alapján ítélje meg - ez legyen a csúcspont -, majd az legyen a fordulat, hogy ettől jelentősen eltér.
- Követve az előző történetvezetést, írj novellát, ahol a csattanó vagy az legyen, hogy nem a sztereotip elvárás szerint viselkedik a karakter, vagy pedig az, hogy az olvasó azt várja, hogy ne úgy viselkedjen, mégis úgy fog viselkedni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése