Az írói blokk megelőzése

Az írói blokk nem más, mint olyan pszichés állapot, amiből az író nem tud kilépni. Ez nem minden esetben magával a történettel vagy az írással kapcsolatos, hanem olykor külső tényezők, például magánéleti vagy társadalmi probléma idézi elő.

Ebben a bejegyzésben nem magát az írói blokk kiváltó okait vizsgáljuk, hanem abban próbálunk segíteni, miként tudsz ismételten az írásra figyelni, folytatni a regényírást.

Első lépések

Például rendszeres mozgással leküzdheted az írói blokkot. Tudtad, hogy amikor sportolsz vagy olyan tevékenységet végzel, mint például séta, fára mászás stb, az agy kreativitásért felelős része aktívabbá válik? Ezért fordul elő, hogy amikor egy író elmegy csak úgy sétálni (nem a boltba, nem munkába, hanem mint kikapcsolódás), azt követően úgy érzi, sokkal könnyebben megy az írás. Ennek oka többek közt, hogy a test mozgásának hatására endorfin szabadul fel az agyban, a mozgás segít megszabadulni a feszültségtől és ellazítja az izmokat. Mivel a test és az agy közeli kapcsolatban állnak egymással, ha testünk ellazul, úgy mi is megnyugszunk, megszabadulunk a feszültségtől.

Ha a séta ráadásul erdőben történik egy kirándulás kereten belül, a hatás meg erősebb, mivel a természet nyugtatóan hat a pszichére.

Jóga, meditáció, tai-chi

A megnevezett módszerek bármelyike segíthet a blokk feloldásában.

Szórakozás

Az írói blokkon szinten segít a más jellegű kikapcsolódás, mint például a zenehallgatás, de még jobb egy koncert, mozi, színház vagy valamilyen szabadtéri program. De sokat segíthet egy kiállítás megtekintése.

Ahogy a közeli ismerősökkel való találkozás egy hangulatos helyen.

Ugyanígy jó megoldás lehet, ha olvasunk. Lehetőleg olyan tematikájú könyvet, ami távol áll attól a zsánertől, amit épp írunk. De ez nem csak szórakoztató könyv lehet, hanem életrajz, szakkönyv, tudományról szóló stb.

Írás

Az is megoldás lehet, ha nem azt a regényt írjuk, hanem csak úgy, minden kötöttség nélkül. Bármit. Ami éppen jön. És ahogyan jön. Ne foglalkozzunk formai és technikai szabályokkal. Csak írjunk!

Ha sokáig köt gúzsba az “ihlet” hiánya, tanuljunk. Fejlesszük magunkat, ami nem kizárólag a történetíráshoz kapcsolódhat. A nyelvtanulás például igazoltan pozitív hatással van az agy „frissen” tartására.

De ha egy jó kis írói közösség tagjai vagyunk, akkor csináljunk egy kerekasztal beszélgetést, ahol mindenki arról a történetéről mesél, amit éppen ír. A beszélgetés közben felmerülő kérdések pedig lehet, hogy átbillentenek a holtponton, mert a másik író olyan oldaláról látta a történetedet, amelyikről te nem. És ez rávilágíthat arra, miért akadtál el.

Amennyiben megoldható, rendszeresen tartsatok ilyen összejövetelt, ahol átbeszélitek a történeteiteket.

Soha ne add fel, soha ne hátrálj

Az sose növelje bennünk a félelmet, ha napokig, esetleg hetekig nem írunk egy sort se. A történetírást nem lehet elfelejteni. Viszont csak akkor van értelme, ha örömet okoz.

Olvasd tovább Az írói blokk megelőzése

Dramaturgia - A környezet megteremtése

RÖVIDEN ARRÓL, MILYEN HATÁSA VAN A KÖRNYEZETNEK A DRAMATURGIA KIALAKÍTÁSÁRA

A dramaturgia szempontjából a környezetnek szintén jelentősége van, hiszen az elérendő hatást nem lehet bármilyen körülmények között létrehozni, vagy teljesen más dramaturgiát igényel.

Halloween közeledtével most a rémtörténetek környezetéről írok egy keveset.

Vegyük a klasszikus környezetet, az ódon kastélyt vagy régi főúri rezidenciát. Ebben a környezetben miért tud működni a félelemkeltés? Elsősorban azért, mert ezek az épületek a lakott területektől távol esnek, így bármilyen probléma esetén a segítségkérés akadályba ütközik. Akár úgy, hogy az ajtókat bezárják és a telefon süket (vagy eleve nincs is), vagy úgy, hogy az épülethez nagy kiterjedésű saját birtok társul, ahol nem annyira a civilizált világ törvényei, hanem a házúré érvényesülnek. Az ilyen környezet a kiszolgáltatottság érzetét kelti mind a szereplőben, mind az olvasóban, amire rájátszik az ismeretlenség is.

Egy ilyen környezetben számos lehetőség adódik olyan helyzetek létrehozására, ami félelmet, rettegést vált ki, mivel egy ilyen környezetben rengeteg ilyen jelenet létrehozására lehetőség van, kezdve a pincétől a konyhán át a padlásig bezárólag, az esetlegesen létező titkos folyosókról a falban nem is beszélve.

Azonban azok a dramaturgiai eszközök, amelyek ebben a környezetben működnek, már egy egyszerű ház esetében nem fognak. Egy félreeső helyen lévő háznál eleve annak elrendezése más dramaturgiai megközelítést igényel. Amíg egy kastélyban, ahol számos szoba, üres tároló, nagy pince - tele boroshordókkal - és rengeteg tárgy van, addig egy ilyen ház jó esetben két helyiségből áll, tehát nem lehet a folyosón bolyongani gyertyával a kézben, vagy elbújni a pincében.

A két környezet közti egyik dramaturgiai különbség, hogy a nagy épületnél a cselekményt azon belül próbáljuk megtartani, mintegy bezárva a szereplőt, míg a kis épületnél a négy fal közé menekül be minden egyes menekülési kísérletnél, vagy az szolgál védelmül, azaz, a két épület funkciója is eltér egymástól. Ettől függetlenül a dramaturgia abban viszont egyezik, hogy bezárjuk valahová a szereplőt, csökkentjük a mozgásterét.

Ugyanígy egy ilyen történet átültetve városi környezetbe, teljesen más dramaturgiát igényel, ha a szereplő éjszaka a kihalt utcán kerül konfliktusba vagy fényes nappal egy felvonulásos ünneplésen.

Az első esetben a dramaturgiát építhetjük egy, a szereplő által nem látható forrásra, ami viszont mindenképpen azt váltja ki belőle, hogy veszélyben van. A másiknál azonban tudatában kell lennie a félelem forrásával, látnia is kell, így ebben a környezetben az akadályoztatás a veszély előli menekülésben adja a félelmet. Vagyis a félelem forrása egyre közelebb kerül hozzá, miközben ő hiába próbál meg távolodni tőle, valamiért nem sikerül.

De hagyjuk hátra az utcákat, lépjünk be egy lakóépületbe, ami több emelettel rendelkezik. Érdekes módon az a kettősség, ami az elhagyatott épületeknél működik, itt is fog. Vagyis az, hogy a szereplő lakása lehet maga a biztonságot adó hely, vagy az, ahol a borzalmak megtörténnek. Ez az eltérés szintén meghatározza a dramaturgia felépítését, elvégre az egyik esetben menekülni akar a lakásból, míg a másikban rákényszeríti valami, hogy de neki oda be kell mennie annak ellenére, hogy tudja, mi vár rá odabent. Ne menjünk el a lépcsőház adta lehetőség mellett sem, elvégre a lépcsőfordulók, a lépcső alatt megbúvó veszélyek, pincék, liftek stb. mind alkalmasak a megfelelő dramaturgia létrehozására.

A régebbi házak padlásairól pedig ne is beszéljünk, legyen szó emeletes házról vagy kertvárosi egy szintesről.

A környezet megfelelő kialakítása azonban nem kizárólag rémtörténetek esetében határozhatja meg a dramaturgiát, hanem bármely más tematikára épülő történetét is.

Olvasd tovább Dramaturgia - A környezet megteremtése